Kik szavazták le idén februárban a két kormányzó pártból a Jobbik által egységesen támogatott
LMP-s törvényjavaslatot
„Az állambiztonsági múlt átláthatóvá tételéről”.
Kik szavazták le? Próbáljunk erre más megközelítésben és részletesebben válaszolni az eddig ismerteknél.
Az csak természetes, hogy zsigerből leszavazzák a
családilag érintettek.
Németh Zsolt (Fidesz) édesapja, Németh Géza volt református lelkész a
Pest megyei Rendőr-főkapitányság III/III-1 alosztályának társadalmi
kapcsolata volt. (Ha államtitkár úr tagadná, szívesen nyilvánosságra
hozzuk az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. De addig ne avassanak neki
újabb emléktáblát, mert nagyon kínos…) A holokausztos mesedélutánokat
kötelezővé tevő Pokorni Zoltán édesapja „Pákozdi János” fedőnéven
szolgálta a BM. III/III-3-a alosztályát. Bárándy Gergely (MSZP) jelen
van, de nem szavaz, nagyapját, Bárándy György ügyvéd urat, a vén hazug
milliárdost még a HM. hírhedt katonapolitikai osztálya és az
Államvédelmi Hatóság
szervezte be ügynöknek.
Ha valaki úgy el akarja rejteni a véleményét, hogy még a tartózkodását sem hajlandó jelezni, az „Jelen volt, de nem szavazott”.
Ez történt 23 fideszes képviselővel, köztük volt: Lázár János,
Navracsics Tibor, Varga Mihály, Horváth János korelnök és Csóti György, a
frissen bekerült egykori MDF-es. De ha a frakcióvezető nem szavaz,
akkor ki kiáltja a „Nem”-et? Természetesen Orbán. Gondolnánk. Az első
ciklusban frakcióvezetőként ilyenkor így adta ki a parancsot: „Zacsek!”
Voltak olyan nyeglék a fiúk, hogy az MDF elnökségének tagjáról, a
képviselőként velük szemben ülő és náluk idősebb Zacsek Gyuláról
nevezték el a leszavazás parancs szavát. Mert az olyan jópofa dolog
volt, hogy még a műemlék panamák milliárdosa, Ráday Mihály is röhögött
rajta.
Most Orbánnal együtt leszavazza történelmi
múltunk egyik legsötétebb szakaszának megismerhetőségét Lezsák Sándor,
az ősemdéefes falusi tanító, akinek szerény intellektuális képességeinél
csak naivitása volt nagyobb, azzal viszont mindenféle ellenőrzés nélkül
több ügynököt juttatott be az első szabadon választott magyar
országgyűlésbe, az MDF választmányába és hivatali apparátusába, mondván
„jó magyar keresztény emberek”.
Nem akar tisztán látni Demeter Ervin egykori
titokminiszter sem, pedig hivatali éveiben rendet akart vágni az ávósok
és besúgók között. Hát persze, hogy nemmel szavaz Borkai Zsolt is,
akinek a mai napig nem sikerült megtisztítani az ügynököktől a Magyar
Olimpiai Bizottságot, igaz, Schmitt Pál nagy szemétdombot hagyott maga
után (Vad Dezső, Fenyvesi Csaba, Kárpáti Gyurika), de Zsolt nem
tornászik az átvilágításért, ha Viktor nem akarja.
Viktor pedig az első
pillanattól csak szavakban akarta, tettekben soha. Már első kormányzása
alatt megtűrte Boros Imrét, Martonyi Jánost, Nógrádi Lászlót, Járai
Zsigmondot, Szita Károlyt, s már akkor tetszettek neki a Műszaki
Egyetemen három évet végzett besúgó, Kopátsy Sándor mindent
leegyszerűsítő közgazdasági rögtönzései, narodnyik ötletrohamai, naponta
változó életmodellpályái, az utóbbi alatt értsd a nagy
szemfényvesztést: a zembereknek nem pénzt, hanem életmodellpályát kell
adni.
(Következésképp: Kopátsynak találkoznia kellett Matolcsyval, hogy
megmutassák: mire mennek ketten, ha egymást erősítik…) S ha manapság
nincs hetente legalább háromszor képernyőn Boros szt-tiszt, Lenti és
környéke legnagyobb földesura, mint hiteles és hazafias
közvélemény-formáló, akkor Simicska már kirúgással fenyegeti az Echo és a
Hír TV illetékesét.
Megy a parasztvakítás és a sunyi NEM, leszavaz még a
kétharmados nyájból Kubatov Gábor, Budai Gyula, Fónagy János, Illés
Zoltán, Répássy Róbert, Rogán Antal, Tállai András, Turi-Kovács Béla,
Cser-Palkovics András, Szabó Erika, Szijjártó Péter, továbbá a nem nagy
tiszteletű református pap: Hörcsik Richárd Sárospatakról, a
legkorruptabb és legzüllöttebb megyei közgyűlési elnök: Szűcs Lajos, aki
megválasztatta magát a Magyar Tenisz Szövetség elnökének, és most
szervezi az emléktúrát az Azori-szigetekre Borbás Marcsival, és nehogy
már kimaradjon, dik mán, itt van a Flórián, a Farkas is a sor végén,
nehogy ne írja alá a következő eljárási kegyelmi kérvényét a
köztársasági elnök…
A 21 fideszes tartózkodó közül nem is
annyira Ángyán József a meglepetés, a most lemondott államtitkár, egy
becsületes siófoki parasztcsalád sarja, hanem az '56-os hős Wittner
Mária, aki azzal indokolja szavazatát, hogy „Nemcsak a megzsaroltakat
kéne megnevezni, hanem a tartótisztjeiket is!” Pedig azokat is meg
akarja Schiffer, de Mária néni nem olvasta el a törvényjavaslatát és
értelmezési nehézségekkel is küszködik, egyre gyakrabban, s nincs, aki
segítsen neki. A besúgók többsége pedig önként és dalolva, „hazafias”
alapon írt alá, nem kellett zsarolni őket. Mária néni azonban csak a
vezényszóra figyel, már belső meggyőződés nélkül. Lojális akar maradni.
De hát a Fideszhez? Nincs ebben logika. De Mária néni nem is tanult
logikát, így jó ez, ahogy a Viktor mondja.
Azért a 19 IGEN nagy pofon Viktornak.
Bátorságuk miatt írjuk ide legalább Bencsik János, Gulyás Gergely,
Horváth László, Molnár Ágnes, Hanó Miklós, Nagy István, dr. Nagy István,
Szólláth Tibor, Tóth Gábor és Pesti Imre nevét.
„Térdre, imához!”
És mi történt a KDNP-nél?
(Még jól emlékszünk, az első ciklusban a
kormánypárti kereszténydemokrata képviselők szólásra emelkedésénél
rendre megszólalt az ultraliberális és ateista ellenzéki frakcióvezető,
Orbán Viktor: „Térdre, imához!”, s kiment a teremből.)
De most más a helyzet: ezek az ájtatos megélhetési
ülőgépek hívő és hallgatag szövetségesek. Muszáj hinni és Viktorra
hallgatni, különben a fülkeforradalmárok leszalámizzák őket, mint
elődeiket.
Hallgatnak, noha
jelen vannak, de nem szavaznak
heten, köztük a jó humorú, színes egyéniség: Harrach Péter
frakcióvezető, Latorczai János, akiből már sohasem lesz Budapest
főpolgármestere és
Salamon László, a
szép hangú kórista
, az SZDSZ-MDF
paktum egyik aláírója, akit 1990. április 29-én éjjel Antall József elküldött
Orbán Viktor lakására a frissen elkészült dokumentum egyik példányával,
hogy Viktor képben legyen, nehogy a második legnagyobb ellenzéki párt
elnökeként a reggeli újságokból értesüljön az ország jövőjét meghatározó
nagy árulásról.
Heten tartózkodnak, így Hargitai János, Soltész Miklós, Seszták Oszkár.
Öten IGEN szavazatukkal támogatják a
tisztes előterjesztést, igen, a keresztény erkölcsök következetes
képviseletével fel kell tárni a diktatúra bűneit, meg kell nevezni a
bűnösöket! Ezt képviseli: Hoffmann Rózsa, Lanczendorfer Erzsébet,
Seszták Miklós, Varga László és Pálffy István.
És ezután jön a 17 NEM, köztük olyan
válogatott farizeusok, mint a posztjára teljesen alkalmatlan Rétvári
Bence igazságügyi és közigazgatási államtitkár, Semjén Zsolt fővadász,
Simicskó István örömkatona, Rubovszky György ágazati könyvelő és
Szászfalvi László, Csurgó szégyene.
Rétvári külön szám, a jogász szakma oly rögtönzője
és példátlanul amatőr ötletelője, mint a maga területén Matolcsy.
Bencénk 2010 decemberében egy populista akciós héten meghirdette az
állambiztonsági levéltár eredeti iratainak széthordását. Viheti mindenki
a magáét, mert az övé. Miután az ostoba merénylet helyrehozhatatlan
károkat okozott volna a történettudományi kutatásokban, az ügynökök
érintettségének hiteles bizonyításában, a bíróságok előtti eljárásban,
közfelháborodásra Rétvárinak visszakoznia kellett, mondván, 2011
októberére előterjeszti módosított törvényjavaslatát.
Természetesen nem
terjesztett elő semmit, csak időt akart nyerni a feledéshez. Szó nélkül
siklott tova a határidőn, annyit sem mondva önkritikusan: bocsánat,
tévedtem, nem kellett volna. Ellenkezőleg, a mostani ellenszavazatok
egyik indokaként megint előhozta, hogy a levéltári dokumentumok nem a
magyar állam, hanem az érintettek tulajdonát képezik. A dilettantizmus
állami szintre emelt bizonyítéka.
Igaz, Lázár János - aki Hódmezővásárhelyen
kutatókkal feltáratta a város és környéke állambiztonsági múltját - is
tett utólag egy övön aluli indoklást: „Az LMP előterjesztését azért
nem támogatták, mert azt szakmaiatlannak tartják, ugyanis
nemzetbiztonsági kockázattal járna, ha a katonai titkosszolgálatok ilyen
típusú adatai napvilágra kerülnének.” Ez az alföldi sík butaság.
Mert a mai Magyarországot nem kötelezik semmire a Magyar Népköztársaság
1990 előtti titkai. Egy új védelmi és szövetségesi rendszerben,
megváltozott nemzetközi feltételek és körülmények között mások a
titkaink, kivétel csak egy-kettő lehet, olyan aktív nemzetbiztonsági
érdek, mely 22 év után is fontos Magyarországnak. De ezekért nem adjuk
fel a tisztázás történelmi feladatát.
forrás
Kommentáld!