így definiálja önmagát
Galambos Szilveszter, aki évtizedeken át közel 30 ezer aforizmával és
számtalan humoreszkkel örvendeztette meg a Ludas Matyi szatirikus
hetilap olvasóit és a Rádiókabaré hallgatóit. Az abszurd humor egyik
magyarországi nagypapájával a világhírű pesti kabaré természetrajzáról
és annak jeles képviselőiről beszélgettünk.
Mit tudtak a régi idők nagy humoristái, amit a maiak nem tudnak? Miért nincsenek ma már Hofi Gézák?
- Látja, ezt én sem értem, bár a jövő ebből a szempontból sem
reménytelen, van utánpótlás. A mi kis Magyarországunk mindig is
humornagyhatalom volt, még ha manapság egyre alpáribbak is a poénok.
Lakosságszámra vetítve kiemelkedően sok humoristával és karikaturistával
büszkélkedhettünk. Talán nem veszi szerénytelenségnek, ha azt
merészelem állítani, hogy az utolsó mohikánok közül már csak ketten
maradtunk. Időskorom legnagyobb ajándéka, hogy barátomnak tudhatom - nem
is tudom kimondjam-e a nevét, mert akkor a fél ország, aki ezt olvassa
elájul, és irigykedni kezd rám, de sebaj - a 87. évét taposó Kaján
Tibort, a világ legnagyobb élő karikaturistáját. Vele fél szavakból is
megértjük egymást. Tudja maga, mi az a Smoll paszta?
Nem.
- Erről beszélek. De ezt csak viccből kérdeztem, hogy illusztráljam,
hogyan rekesztődnek ki generációk a mi nosztalgiázásainkból. Tudja, mára
az egész világ vacakabb lett, és benne a magyarok is, pedig soha sem
volt akkora szükség a humorra, mint napjainkban. Én még most is grimaszt
vágok a kisgyerekeknek a villamoson egy kis mosoly kedvéért, és
vadidegeneket állítok meg az utcán egy vicc erejéig. Persze amikor
megütközve néznek rám, ahelyett hogy nevetnének a poénon, bocsánatot
kérek a zavarásért.
Magának is elmondok egyet, mielőtt tiltakozhatna, de ha ismeri,
szóljon, mert annál nagyobb bűntény nincs, mint amikor valaki hagyja,
hogy a másik hiába fárassza magát a sikerélményért. És akkor a vicc: A
plébános elmegy a rendőrségre, hogy ellopták a biciklijét, mit tegyen. -
Prédikáljon vasárnap a tízparancsolatról - tanácsolja a rendőr -, és a
„Ne lopj!"-nál nézze, hogy ki kezd el fészkelődni a hívek soraiban.
Nemsokára találkoznak, és kérdi a rendőr, hogy sikeres volt-e az akció. -
Abszolút - mondja a plébános. - Képzelje, amikor ahhoz a részhez értem,
hogy „Ne paráználkodj!", eszembe jutott, hol hagytam a biciklimet.
Egyébként egy cipőkrém.
Mi a cipőkrém?
- Hát a Smoll paszta.
Létezik olyan, hogy pesti humor?
- Természetesen, bár sokan egy rossz szájízzel ezen a megjelölésen
zsidó, vagy ha tetszik lipótvárosi humort értenek. Zsidó katolikusként,
illetve katolikus zsidóként hozzátenném, van benne némi igazság, de
azért mégsem teljesen így van. Mindenesetre mondok egy példát az
érthetőség kedvéért. Amikor vidékre jártunk haknizni, és mondjuk a
távoli Kisvárda volt a cél, mindig a Mosoly presszónál találkoztunk,
bezsúfoltuk magunkat egy kocsiba, és elindultunk. Volt közöttünk
operetténekes, népdalénekes, színész, humorista, vegyesen nők és
férfiak. Budapesttől ötven kilométerig a tegnapi meccs volt a téma,
utána szinte kötelezően a nők - persze nem vulgárisan - további ötven
kilométerig, majd száz kilométer után valaki rákezdte, hogy a minap tíz
deka téliszalámit kért a boltban, de az a szemét, horgas orrú pajeszos
csak nyolcat mért, viszont tizenkettőt számolt. És - kis túlzással
persze - törvényszerűen elindult a zsidózás. Kedves kollégám most
kérdezhetné, hogy félzsidó létemre miért nem kértem ki magamnak, miért
hallgattam nagyokat ilyenkor, hiszen...
Ízlés
Szombaton leutazom a sógoromékhoz disznótorra. Remekül csinálják a tejbegrízt.
Reklamáció
- A múltkor vettem önöknél egy golyóstollat.
- És mi a probléma?
- Csak nagyon gyenge novellákat tudok vele írni.
Fodrásznál
Kérek egy festést kopaszról szőkére!
Tervezgetés
A szakember így nyilatkozott:
Már most tervezzük a jövő évi idegenforgalmi hiányosságokat.
Falánkság
Inkább semmit nem eszem, mint keveset.
Humanista
Fel szeretnék adni egy táviratot ezzel a szöveggel: Szeretlek!
Címzett?
Az Emberiség.
Jellemzés
Z. meggyőződéses, mindenre elszánt megalkuvó.
Öröm
- Tegnap kaptam két pofont a feleségemtől, nagyon örülök.
- Ennek örül?
- Négyet szoktam...
Pedagógia
Kisfiam, ha megeszed a spenótot, kapsz a sárgaborsóból is.
Siker
A siker oroszlánrésze az oroszlánnak jutott.
Hordószónokok
Ezeken a mai alumíniumhordókon már nem is lehet jól szónokolni.
Tájékozatlanság
Én eredetiben, angolul olvasom Lőrincze Lajost.
Udvari bolondok vitája
Maga közönséges, hátsóudvari bolond!
Miért nem kérte ki magának? Miért hallgatott ilyenkor?
- Látja, maga egy gyorsan tanuló típus. Óriási tapasztalatokra tettem
szert ily módon, és megtudtam, kivel hányadán állok. Mert mindig volt
ötünk között egyvalaki, aki figyelmeztette a többieket, hogy a
szórakoztatóiparban is számtalan zseniális ember zsidó származású.
Ha jól számolom, akkor Ön 1927-es születésűként a fenyegetettek közé kellett hogy tartozzon a vészkorszakban.
- Két vallásom van. Édesapám felvidéki vallásos zsidó volt, aki a
közeli zsinagógába járt, édesanyám hívő katolikus, aki a Bazilikát
látogatta. A részletekről most nem kívánok beszélni, legyen elég annyi,
hogy tíz centire voltam a gázkamrától. Isten tudja csak, hogy miért
nekem dobott mentőkötelet, amikor nálamnál sokkal értékesebb emberek
lettek percek múlva semmivé. Ettől persze én még bármelyik német
embernek kezet tudok nyújtani, mert senki sem tehet arról, hogy az apja
vagy a nagyapja tömegek halálát okozta azzal, hogy víz helyett
Zyklon-B-t engedett be a zuhanyzókba.
A háború után a családja terelgette pályáját a színpadra?
- Dehogy. Apám és anyám is szabó volt, én akartam művész lenni.
Igazából nem is jelentkeztem a Színházművészeti Főiskolára, hanem egy
hölgyismerősöm kért fel, hogy legyek partnere a felvételin. A zsűriben
Lehotai Árpád, Gellért Endre és - ha jól emlékszem - Honti Hanna vagy
Gáspár Margit foglalt helyet. Úgy alakult, hogy engem vettek föl az
ismerősöm helyett. 1950 őszén kerültem a főiskolára. Olyan
évfolyamtársaim voltak, mint Domján Edit, Kaló Flórián, Gellei Kornél és
még sokan mások. Három hónap után elegem lett az iramból és az
orosztanárnőből, bejelentettem, hogy holnap már nem jövök, és nem is
mentem többet.
A ripacs hajlam azonban bennem maradt: évekig jártam az országot
alkalmi társulatokkal, ismeretlen nevekkel. Titokban tartottunk
előadásokat istállókban, csűrökben, olyanok voltunk, mint a
prostituáltak, mivel Rákosiék rendőrsége üldözte és őrzőbe csukta
azokat, akik engedély nélkül játszottak. A fizetség nem pénz volt,
tojást, tyúkot, különféle terményeket kaptunk, de olyan is volt, hogy
egy nagy tányér sűrű, finom bablevest.
Ha színész maradok, bizonyára nem lettem volna egy Bessenyei
Ferenchez hasonló nagyság, bár neki köszönhetem, hogy a mai napig
érthetően és szabatosan beszélek. Mivel azonban segédszínészként bent
maradtam a pesti színivilágban, olyan kiválóságokkal lehettem egy
színpadon, mint a politikai okok miatt eltiltott, de a Rákosi-korszak
óriási humánuma jegyében statisztálni engedett báró Mensáros László. A
nagy múltú Vígszínház ekkorra már kapott egy sokkal szebb nevet: Magyar
Néphadsereg Színháza. Farkas Mihály ÁVO-s főnök, főkatona nem volt egy
nagy színházi ember, de néha megnézte az előadásokat. Ha tetszett neki,
akkor kegyesen bólintott, és beküldött öt üveg pezsgőt a színészeknek.
Ha nem tetszett neki, akkor bejött az öltözőbe, és káromkodott, leszidta
a legnagyobb színészóriásokat is.
Az 1956-os forradalom után két évvel került a Ludas Matyihoz.
Hogy jött a képbe az írás, és mennyire kellett akkor öncenzúrát
gyakorolnia egy humoristának, hogy ne piszkálja az oroszlán bajszát, de a
néplélekben felgyülemlett feszültséget is segítsen kiengedni?
- Kedves kollégám, egy picit meg kell rónom Önt a főnöke helyett,
hogy 1956-on ilyen egyszerűen átugrott. Azon az '56-on, amely annyi
áldozattal járt. Az én forradalmi szerepem nagyon emberire sikeredett.
Nyugodtan rákérdezhetett volna, hogy: mondja meg őszintén, hát esetleg
részt vett azon az oldalon, ahol nem kellett volna, vagy talán ott, ahol
helyes volt? És mi az én válaszom? Egyik oldalon sem vettem, vehettem
részt, pedig megvolt az elképzelésem, hogy miként folyjak bele az
eseményekbe. Drága édesanyám október 23-án este - amikor az első lövések
eldördültek, és én hazamentem a jövendő események előszelének hatása
alatt - bezárta a bejárati ajtót, és a következő húsz napban nem
nyitotta ki. Talán azért beszélgetünk most itt egy finom feketekávé
társaságában.
Akkor most rátérhetünk arra, hogy egy elnyomó rendszerben mekkora mozgástere volt a humoristáknak?
- Abszolúte, de előtte azt kérdezte, hogy miként is lettem író.
Állandóan bizsergett bennem, hogy írjak, de mivel nem tudtam, mit kéne,
ezért marhaságokat vetettem papírra, hátha nevet valaki rajta. Elküldtem
a Ludas Matyihoz, hozzá kell tennem, hogy Galambos György aláírással,
mert a Szilveszter az csak a művésznevem volt. Ezt mégiscsak jobban meg
lehetett zenésíteni, mint a Gyurit. A mai napig onnan tudom, hogy melyik
évjáratból való ismerősömmel találkozom, hogy az illető mit kiabál
utánam az utcán: ha azt, hogy Gyuriiiiiiiii, akkor tudom, hogy nagyon
régi ismerős, de ha Sziiiilveszteeeert, akkor nem olyan régi.
Jöjjön a humorista mozgástere. Egy rossz cikkért rögtön le is
csukhatták az embert, vagy akár deportálhatták. Mivel nem voltam
hajlandó belépni a pártba, az én stratégiám az volt, hogy nem írok
politikát, csak olyan örök, emberi dolgokat, mint az ostobaság,
bürokrácia, féltékenység, születés, halál, fogmosás és így tovább.
Párton kívüliként megúsztam ugyan a Szabad Nép-félórákat, viszont a
fizetésem feleannyi volt, mint a párttagoké. Marxot és Engelst kellett
idézgetniük szerencsétleneknek, sőt még készülniük is kellett belőle,
ahelyett, hogy hagyták volna őket írni vagy rajzolni valami kacagtatót.
Én ezt megúsztam, de ennek az lett az ára, hogy most azon kell
gondolkoznom, melyik számlát hagyom a következő hónapra.
Szilánkok 1969–1989-ig
Üzletben
- Uram, ez az öltöny príma szövetből készült, akár élete végéig hordhatja!
- Olyan betegnek látszom?
Szűk lakás
- Óriási! Olvasok egy könyvet. Nem lehet letenni.
- Olyan izgalmas?
- Egyszerűen nincs hová.
Mennyi poént hagyományozott az utókorra?
- Negyven évig voltam a Ludas Matyinál, ahol a Szilánkok című
rovatomban körülbelül harmincezer aforizmát és pármondatos szösszenetet
gyártottam. A humoreszkeket nem tudom megbecsülni, de az 1960-as évektől
kezdődően a legnagyobbak játszották őket, akik sajnos ma már nincsenek
köztünk. Jól figyeljen, mert neveket említek: Gobbi Hilda, Feleki Kamil,
Latabár Kálmán, Rátonyi Róbert, Alfonzó, Zentai Anna, a három ká,
valamint ...
Bocsásson meg, ki az a három ká?
- Kabos, Kazal, Kibédi. Mellékesen jegyzem meg, hogy engem két ember
fedezett fel: Füst Milán és Gádor Béla. Harminc éven keresztül, amíg
Kaposi Miklós, Szilágyi György és Marton Frigyes vezette a rádiókabarét,
rendszeresen engem is felkértek a műsorra. Volt, hogy egyszerre nyolc
újságban jelentek meg írásaim. Közben a Humor Klub tagjaival jártam az
országot. Főleg konferáltam, de szájharmonikás virtuozitásomat is
csillogtattam.
Mi a jó humor titka?
- A csattanó. Előtte gyakorlatilag akármi elhangozhat, bár nem árt
jól indítani, hogy az érdeklődést felkeltse. Emlékezzék Kellér Dezső
csodálatos konferanszaira, aki képes volt negyed órán át egyetlen poén
nélkül szuggesztíven beszélni a közönséghez, majd a végén bedobott egy
hidrogénbomba hatásfokával vetekedő csattanót.
Lehet rosszkedvűen jó poént írni?
- A legjobbakat rosszkedvűen írtam, írom. Aki tehetséges, annak nem
kell ihlet: rutinból és megrendelésre is tud jót írni. Karinthy felesége
nagyon szeretett költeni, ezért nem egyszer fordult elő, hogy a
kávéházban, sebtiben összedobott remekművel a pincér szaladt a kiadóhoz,
hogy a művész úr honoráriumából kigazdálkodhassa a fogyasztását és még a
hóvégi számlákat is. Higgye el, egy művésznek kifejezetten árt, ha túl
jól megy a sora, és mindent megkap az élettől. Az igazi alkotás
szenvedésből és kínból születik. Még a humor is.
Mindezek szemléltetésére mondok magának még egy anekdotát. Molnár
Ferenc, az ünnepelt vígjátékíró és a halhatatlan Pál utcai fiúk
halhatatlan alkotója sokat írt a Vígszínháznak. Egyszer átnyújtotta az
igazgatónak egyik új darabját, de azzal kapta vissza, hogy az első két
felvonás remek, a harmadik vacak. Másnapra ígérte, hogy átírja, de az
igazgató nem engedte el, hanem rázárta irodája ajtaját, vitetett neki
ételt, italt, és addig nem jöhetett ki, míg el nem készült. A nagy
Molnár Ferenc hajnalban kopogással jelezte, hogy megszületett a végleges
szöveg, szeretne hazamenni.
Különös házasság
A felesége leszek, ha megígéri, hogy betartja köztünk a két lépés távolságot.
Jelentés
A kenyér minőségével elégedettek vagyunk - jelentették ki a pékek.
Bírálat
Én bátran megbírálom az igazgatómat. Ugyanis én vagyok a vezérigazgató.
Természet
K. nem mer kimenni a természetbe, mert fűnek-fának tartozik.
Duda
Ismerősöm Olaszországból csodálatos zenélő autódudát hozott magával.
Azóta büszkén ül a kocsija volánjánál, és Beethoven V., Sors
szimfóniáját dudálja a nyomorult gyalogosokra.
Szigorú erkölcs
A mi időnkben nem voltak ilyenek a fiatalok. Vegye tudomásul, nekünk már két gyerekünk volt, mikor először csókolt meg a férjem!
Kommentáld!