2010. decemberben határozott a Szent Korona Testület a Honvéd Koronaőrség felállításáról és arról, hogy hatvanhat esztendő után ismét katonák, honvéd koronaőr tisztek és tiszthelyettesek őrizzék a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő Szent Koronát és a hozzá tartózó jelvényeket.

A 2010. decemberi elhatározást követően módosította a Tisztelt Ház a honvédelmi törvényt, amely e nemes szolgálatot a Magyar Honvédség feladatává tette. A honvédelmi miniszter, dr. Hende Csaba e feladat végrehajtásához utasítást adott ki, melynek alapján – dr. Szarka Gábor kabinetfőnök és Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese vezetésével – létrejött a koronaőrség létrehozását szolgáló munkabizottság. A Magyar Honvédség Támogató Dandárjának részeként pedig létrehozták a Honvéd Koronaőrséget.

E testület a Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére hivatott. A 2000. évi I. törvénnyel létrehozott testület tagjai a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.

Még a felkészítés kiemelkedő részeként, a Parlamentben, a koronánál tett tisztelgő és ismerkedő látogatásuk során a koronaőr-jelölteket a Köztársasági Őrezred koronaőrző őrségének rendőr zászlósa kalauzolta, összefoglalva a koronaőrzési tapasztalatokat épp úgy, mint az Országház történetét.

A parlamenti program egyik mozzanataként, a felsőházi társalkodóban épp akkor hallgatták az ismertetőt a koronaőr-jelöltek, amikor a kivetítőn az ülésteremben zajló alkotmányozó események zajlottak. Merthogy a Magyar Honvédség – a Honvéd Koronaőrség – 2011. április 25-én, új alkotmányunk kihirdetésének napján vette át e nemes szolgálatot.

A tavalyi felkészítés kiemelkedő programjaként a koronaőr-jelöltek tisztelgő, ismerkedő látogatást tettek nemzeti ereklyénknél az Országházban.

A Honvéd Koronaőrség 2011. május 21-én, a magyar honvédelem napján kezdték meg az apostoli Szent Koronánk és a koronázási jelvények parlamenti őrzésének nemes szolgálatát. A honvedelem.hu akkor, 2011. május 5-én a koronaőrök első ruhaszemléjén, a Petőfi-laktanyában járt.

Az alkalmi öltözőben szisztematikus rendben zajlott a koronaőr-jelöltek ruhaszemléjének előkészületei. A ruhapróba „forgószínpadán” peregtek az események: ki a csizmadiához, ki pedig a szabómesterhez járult aktuális gondjaival. A kisebb nagyobb javítások után 2011. május 16-án kezdődött meg a parlamenti gyakorlás.

„A csizmákkal szerencsére nincs sok gond” – ad rövid helyzetképet Sasvári Iván csizmadia. A mester a honvedelem.hu kérésére a kedves olvasót beavatja néhány részletbe. Az 1700-as évek elején a katonák már viselték e lábbelit, amelyről – pontosabban az úgynevezett szártetőről – nyomban látni lehetett, hogy az illető hol áll a ranglétrán. A tiszti csizma szártetejét aranyozott, az alacsonyabb rangban lévőkét pedig saját, borjúbox anyagból készített fekete szegéllyel látták el, és látják el most is.

Az évszázados „modellen” most kissé változtattak. Az egyébként faszeges eljárással készített bőrtalp első felére vékony „biztonsági” gumiréteg került, mivel a használat helyszínén, az Országház kupolacsarnokában csúszós márványlapokon kell az őrzés-védés különböző mozzanatait végrehajtani.

A ruhapróba forgószínpadának másik helyszínén a díszőrséget és a biztonsági őrzést majdan végrehajtók egyenruháikkal fegyelmezett rendben vártak sorukra. Tatai Tamás szabómester rendíthetetlen nyugalommal konstatálta a kívánságokat.

„Ez mindig így történik, a próba azért van, hogy kiderüljön, hol szűk a zakó, hol bő esetleg a nadrág” – szólt az események rövid kommentárja. A mestertől két röpke igazítás-egyeztetés közben megtudtuk, hogy az egyébként az MH Támogató Dandár 32. Budapest Díszzászlóaljánál rendszeresített díszegyenruha az anyagáról kapta a közkeletű „Tihany” elnevezést – így hívják ugyanis a szövetet. A honvédségi öltözködési szabályzatban leírtaktól egyébként némiképp eltér a koronaőröké, mert például a gombokat a Szent Korona „reliefje” ékíti.

A ruhapróbát azután a ruhaszemle követte. Kun Szabó István ezredes, a Honvéd Koronaőrség kijelölt parancsnoka, és segítői, az MH Támogató Dandár nemzeti honvéd díszegységének kiképzői egyenként vették szemügyre a koronaőr-jelöltek ruházatát. Gondosan méregették, nézegették még azt is, hogy miként áll a katonán a paszománykészítő mesterek koronaőr-mellzsinórja. Említsük meg, hogy e mellzsinór csak a koronaőrök ruházatát ékíti, messziről is hírül adva ily módon viselőjének nemes szolgálatát.

A ruhaszemle befejeződött, a kijelölt parancsnok értékelt: „Jelentős mérföldkőhöz érkeztünk az egyenruhaszemlével – mondta az ezredes. – Bő két hetünk van még a parlamenti szolgálatunk megkezdéséig, és addig a ruházatot is rendben kell tudnunk. A nap huszonnégy órájában, honvéd koronaőr tiszthez és tiszthelyetteshez méltón kell azt viselni, legyen a szolgálat akár díszőrségben, akár pedig biztonsági őrségben”.

Az MH Támogató Dandár nemzeti honvéd díszegységének kijelölt törzsfőnöke, a katona koronaőrök kiképzésének főszereplője, Kiss Ferenc őrnagy elmondta: a koronaőr-jelöltek helytálltak, tudásukról  többségükben imponáló magabiztossággal adtak számot.

A koronaőr-jelöltek tavaly elődeik emléke előtt tisztelegve, felkeresték Pajtás Ernő, a magyar királyi Koronaőrség utolsó parancsnoka, valamint Vitéz József koronaőr nyughelyét is, melyeknél elhelyezték a tisztelet koszorúit. A megemlékezésen jelen volt a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatal igazgatóhelyettese, Maruzs Roland őrnagy is.

Pajtás Ernő ezredesként 1944–45-ben vett részt a Szent Korona menekítésében. A Koronaőrség parancsnokaként igaz magyar hazafi módján teljesítette feladatát, majd a háború viszontagságai után a németországi Grabenstadtban telepedett le és ott is hunyt el 1950. december 5-én. Hamvait hazahozatala után a Farkasréti Temetőben katonai tiszteletadással helyezték örök nyugalomra. Pajtás Ernő posztumusz vezérőrnagy minden magyar példaképe, hiszen nemzeti ereklyénk megmentésében résztvevők kiemelkedő alakja, aki hűen szolgálta és védte a Szent Koronát.

Bankói Pajtás Ernő

1896. október 25-én született Miskolcon. Édesapja katonatiszt volt, példáját követve ő is a katonai pályát választotta élethivatásul. 1915-ben avatták hadnaggyá, majd a cs. kir. 34. Gyalogezredben kezdte meg szolgálatát. 1928-ban már századparancsnok, 1935-ben kiváló eredménnyel fejezte be a törzstiszti tanfolyamot, majd beosztott tisztként 1937-ben került a koronaőrséghez. Vitéz márkus batizfalvy Máriássy László utódaként 1943. január 1-től a Koronaőrség parancsnokává nevezték ki. A második világháború végén a Szent Koronát a veszedelem elől menekítve, Mattsee-ban átadta az amerikai hadseregnek. Élete utolsó éveiben már nem térhetett vissza Magyarországra. Halála után több mint 40 évvel hozták hamvai hazájába.

Bankói Pajtás Ernő ezredest 1993-ban a köztársasági elnök Szent István király ünnepén posztumusz vezérőrnaggyá nevezte ki. Farkasréti temetőbeli sírkövét nemzeti színű szalag díszíti, jelezvén, itt egy olyan ember nyugszik, aki igen sokat tett hazájáért, a magyar nemzetért.

A felkészítési program során Woth Imre, a Magyar Koronaőrök Egyesületének elnöke roppant érdekfeszítő előadását tartott a korona és őrzésének évezredes történetéről. Mindemellett a katonai testnevelés keretében folyamatos az erőnléti felkészítés, miként folyamatos az alaki, valamint a korona őrzésének díszelgő, illetve biztonsági teendőivel kapcsolatos kiképzés is.

Ádám Barnabás alezredes, a Nemzeti Honvéd Díszegység kijelölt parancsnokhelyettese elmondta, hogy a honvéd koronaőrök csapata rendkívül motivált, a fiatal katonák átérzik nemes szolgálatuk jelentőségét. Példának tekintik elődeik helytállását, például a második világháború magyarországi szakaszának utolsó napjaiban biztos helyre juttatták a Szent Koronát.

Végül néhány kép a 2012. januári Szent Korona napi beszámolóról: