Az amerikai választást megnyerte az internet. A világgazdasági válság elhúzódik az információ folyamatos áramlásával. A Google világuralomra tör. Az internet olyan lesz, mint az áram.

Ehhez hasonló mondatokkal gyakran találkozhatunk, még akkor is, ha érdeklődésünk középpontjában nem az információs technológiák állnak. A web 2.0 fogalma az e-mailhez vagy a chathez hasonlóan a mindennapok részévé válik, és többek között a Microsoft új projektjének köszönhetően a felhő, azaz a cloud is egyre ismertebb lesz. Ahhoz, hogy a számos különböző jelenség közötti kapcsolat láthatóvá váljék, érdemes megpróbálkozni egy értelmezési keretet felállításával.

Clay Shirky egy idei előadásában az információtúltengés (information overload) problémájáról beszélt. Elképzelése szerint azonban az egész "nem több", mint a szűrés hibája. Az információ mennyisége minden pillanatban ugyanannyi, csak adott helyzetekben, adott technológiák, adott társadalom mellett már kialakult, jól működő szűrőkkel rendelkeztünk, hogy kiválogassuk a számunkra releváns, értékes információt.

Az internet egyre kevésbé számít új technológiának, és érdemes eltávolodnunk az elemzések hagyományos megközelítési módjaitól. Nicholas Carr The Big Switch című könyvében az áram, az áramszolgáltatás analógiáját használja. A különböző áramtermelési eljárások kitalálása, hatékonyságuk növelése hosszú ideig meghatározta azt, miként lehet gondolkodni róluk. Azonban a hatékonyság azon szintjén, amikor megjelent az áram, mint közszolgáltatás, a mindennapi élet szempontjából többé nem volt (annyira) lényeges, hogy milyen erőműből, milyen messziről érkezik az elektromosság. A lényeget az általa megvalósítható új dolgok jelentették. Lámpa világított a lakásban, háztartási eszközök működtek, rádió, tévé, számítógép nyerte belőle az energiát.

Az internet, mint technológia átalakulása is egyre inkább ebbe az irányba halad. Egy adottság, ami mindenütt jelen van. A számítógépben, a telefonban, a tévében. A figyelem középpontjában a rajta keresztül megvalósuló jelenségek, szolgáltatások állnak. És a szűrés előbb említett problémája is áttevődik ezekre a szolgáltatásokra. A kérdés, hogy mi lehet az, ami ezt a látszólag(!) mérhetetlen információs tömeget az igényeinknek megfelelően megregulázza.

Állításom szerint ez a szűrő nem újdonság, viszont most kezdi csak megtalálni azokat az utakat, ami a világháló nyújtotta lehetőségeket minden korábbinál hatékonyabb módon állítja majd a felhasználók szolgálatába - ez az egyén ismerősi köre, aminek a leképezése a közösségi oldalak által csak az első lépcsőfok volt. A cél pedig a közösségi internet. (Az elterjedt angol kifejezés a social web, azonban magyarra fordítva nem tükrözné eléggé érzékletesen a közösségi hálózat (social network) és a közösségi háló (social web) közötti különbséget.)
Ennek vizsgálatához érdemes először elidőzni az olyan virtuális közösségek fogalmánál, mint a network.

A jövő asztali rendszerei

Egy dologban biztosak lehetünk: az asztali gépek és szoftverek piaca az elkövetkezendő néhány évben jelentősen át fog alakulni, és ez lesz az informatikai változás szinte egyetlen és biztos fejlődési területe. A kérdés persze az, hogy milyen irányba alakul majd a piac. Ha most megnézzük akár a céges munkakörnyezetet, akár az otthoni gépeket, akkor többnyire valamilyen torony házban fut jellemzően már néhány éves rendszer szinte kizárólag Microsoft szoftverekkel (akár legális, akár illegális forrásból). Ma a PC gyakorlatilag ezt jelenti.

Arra azonban lehet számítani, hogy ezt a megközelítést valamilyen könnyebb, egyszerűbb, átláthatóbb megoldás fogja átvenni, hiszen a legtöbb esetben teljesen ésszerűtlen egy torony gépet tartani otthon vagy akár az irodában, miközben a lehető legegyszerűbb feladatokra használjuk csak, például a levelezésünk lebonyolítására, az internet böngészésére vagy szövegszerkesztésre. A tradicionális PC fenntartása nehézkes, sokféle alkatrész kell hozzá, és nagy energiafelhasználás jellemzi.


A világ legnagyobb vállalati Wi-Fi hálózata

Ha azt hinnénk, hogy a Microsoft redmondi főhadiszállása egyetlen nagy irodaház, akkor tévedünk. Inkább egy óriási egyetemi komplexumhoz hasonlít, több tucat épülettel, ahol mintegy 40 ezer ember dolgozik. De ennél is látványosabb a WLAN-hálózat, amely minden egyes négyzetmétert lefed a cég által használt több millióból. A Microsoftnál 11 ezer hozzáférési pont gondoskodik arról, hogy teljes legyen a lefedettség minden épületben, ami valószínűleg a világ legnagyobb vállalati vezeték nélküli internethálózata. Jim DuBois, a vállalat információbiztonsági és infrastruktúra-szolgáltatások igazgatója legalábbis nem tud ennél nagyobbról.

Paradigmaváltás az oktatásban

Október végén Orlandóban rendezték az idei Educause konferenciát, ahol Christine Borgman professzor ezernél is több főiskolai és egyetemi IT-oktatónak vázolta fel a Nagy Látomást. Borgman professzor a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) oktatási és információs tanulmányok karának elnöke, egyszersmind kutatóként tevékenykedik az egyetem beágyazott hálózati érzékelési központjában. Ez a vezeték nélküli érzékelőrendszerekre fókuszál, vizsgálva azok hatását a tudomány és a társadalom területére. Több könyve is megjelent, a legutóbbi Scholarship in the Digital Age: Information, Infrastructure, and the Internet (Tudományos műveltség a digitális érában: információ, infrastruktúra és internet) címmel jelent meg.