Radnótit rövid élete során a honfitársai előbb megfosztották alapvető jogaitól, pert kreáltak ellene, elítélték, ellehetetlenítették, nélkülözésbe kényszerítették, megalázták, bélyeget nyomtak rá, volt, hogy az utcán elkapták, összeverték, majd az állam eladta őt rabszolgának egy külföldi bányába. Végül a háborús téboly közepette két hónapon át hajtották Szerbiától Abdáig, ott a végső kimerülést követően valószínűleg tarkón lőtték, és ráhánytak némi földet, és ott hagyták egy jelöletlen, nedves, sekély tömegsírban elrohadni.

Egy olyan embert ölt meg a magyar állam, aki az egész életét arra tette fel, hogy hozzátegyen valamit a magyar kultúrához. Összehasonlíthatatlanul többet tudott és tett a hazájáért, mint azok, akik kiközösítették és megsemmisítették.

Örkény István írta 1955-ben Radnótira emlékezve: „Amikor egy embert megölnek, egy szempillantásra megtorpan örök folyásában az idő. Amikor egy embert megölnek: eggyel több lesz a földön a gyilkosok száma, s eggyel több az áldozatoké. De amikor egy költőt ölnek meg, elnémul egy hang is, az emberiség összhangjából kihagy egy szólam, kevesebb lesz a fény, egy vonásnyival hidegebb a tél, s mélyebb, öblösebb, reménytelenebb a csönd. Akik egy költőt megölnek, mindig az emberséget gyűlölik benne; beléeresztik a golyót, hogy magvát szakasszák az emberség szavának, mintha egy viselős anyát ölnének meg azért, mert egykor majd, nemzedékek múlva, ivadékaival benépesednék a föld.”

Ép ésszel nehéz felfogni, hogy volt képes Radnóti az utolsó hónapjait egészen a haláláig versbe szedni, hogy volt képes abban a tébolyban, amikor tényleg napra nap fölötte fútt a fertelmes halál, így alkotni. ...

Azt gondolhatnánk, hogy ezek a versek, mint a föld alól kiforduló vádiratok, tetemre hívták a gyilkosokat. De nem, aki elolvassa ezeket az írásokat, egy szemernyi gyűlöletet, haragot, vádló szándékot, sérelmet nem találhat bennük, csupán rettentő szépséget:

4. Razglednica

Mellézuhantam, átfordult a teste

s feszes volt már, mint húr, ha pattan.

Tarkólövés. – Igy végzed hát te is, –

sugtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.

Halált virágzik most a türelem. –

Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.

Sárral kevert vér száradt fülemen.

(Szentkirályszabadja, 1944. október 31.)

https://444.hu/tldr/2024/11/09/tobb-volt-ez-mint-egy-kolto-meggyilkolasa

Válasz