A Méregkommandó öt éven át saját magán tesztelte a tartósítószerek hatását | 2024. június 16.

Tizenkét, fekete szmokingot és csokornyakkendőt viselő férfi vacsorázik együtt Washington városában. Az asztalon ezüstvillák, -kések, -kanalak és kristálypoharak sorakoznak, miközben a konyhából ínycsiklandó fogások érkeznek egymás után. Ezzel a képpel egy probléma van: ezek a férfiak az úgynevezett Poison Squad, azaz a Méregkommandó tagjai, akik önszántukból mérgezték magukat azért, hogy bebizonyítsák, milyen károsak egyes, élelmiszerekben megtalálható adalékanyagok, amelyek a 20. század Amerikájában váltak elterjedtté.

Az 1900-as években olyan szinten nem ellenőrizték az élelmiszerek előállítását az Egyesült Államokban, hogy a gyártók gátlás nélkül kevertek a liszthez krétaport, a kávéhoz fűrészport, de árultak olyan, csirkemellnek titulált húst is, amelynek a csirkéhez nem, ellenben minden más állathoz, pontosabban a belőlük megmaradt cafatokhoz volt inkább köze.

Ma már elképzelhetetlen, de akkortájt még nem léteztek azok a törvények, amelyek előírták, hogy az élelmiszerek csomagolásán kötelező feltüntetni, mit is tartalmaz az a tej, kenyér, üdítő vagy konzerv, amelyet az üzletekben árulnak. Pedig akkoriban nem szégyelltek olyan titkos összetevőket használni az ételek tartósításához, mint például a bórax vagy a formaldehid, amelyektől a hús hosszú idő elteltével is frissnek tűnik, ugyanakkor rettentő mérgezőek is.

Ekkor lépett a képbe Harvey Washington Wiley, az amerikai mezőgazdasági minisztérium vezető vegyésze, aki tizenkét önként jelentkező férfiból létrehozta a Méregkommandót. Wiley kísérletének résztvevői 1902-től kezdve öt éven keresztül reggelire, ebédre és vacsorára olyan fogásokat ettek, amelyeket a népszerűvé vált tartósítószerek egyikével fűszereztek meg. Az osztagnak még saját dalai, sőt szlogenje is volt – „Only the Brave Dare Eat The Fare”, amely lefordítva körülbelül úgy hangzik: „Csak a bátrak merik megenni az ételt.”

A kommandó tagjai a kísérlet ideje alatt a minisztérium washingtoni irodájának pincéjében étkeztek. Nem ehettek semmi mást, csak azt, amit egy bizonyos Perry nevű szakács készített el nekik, akit Wiley alkalmazott abból az ötezer dolláros támogatásból, amelyet a kormánytól kapott. A résztvevők nem tudták, hogy pontosan mit is tesznek le eléjük az asztalra – azaz mivel mérgezik épp a szervezetüket.

Mielőtt beléptek volna az osztagba, a tagoknak alá kellett írniuk egy joglemondó nyilatkozatot is, miszerint nem perelik be a kormányt, ha a kísérlet miatt egészségügyi problémájuk lesz. Valamint nem indíthatnak eljárást akkor sem, ha belehalnak abba, hogy mérgező szerekkel megspékelt almaszószon, zelleren, marhahúson és rizspudingon élnek hónapokon keresztül – bár ezen a ponton már amúgy sem sokat tehet az ember, akár jogában áll perelni, akár nem.
https://telex.hu/eszkombajn/2024/06/16/harvey-wiley-mereg-osztag-tartositoszerek-elelmiszer-kiserlet-washington-fda

Válasz