Omeleto | 2021. márc. 12.
https://www.youtube.com/@Omeleto

https://www.imdb.com/title/tt5543154/

Jack most tért vissza szülőföldjére, Ausztráliába, miután több mint egy évtizedet töltött a paradicsomban. Ám miután a repülőtéren bátyja, Frank fogadta, Jack rájön, hogy az ország gyökeresen megváltozott. A polgárok feljelentést tesznek és megbírságolják egymást különféle polgári jogsértések miatt, mobiltelefonjuk segítségével rögzítik és feltöltik a szabálysértéseket egy kormányzati alkalmazásba.

Jack hitetlenkedik, amikor feleségével, Margaret-tel megérkezik Frank otthonába, és el sem hiszi, hogy a káromkodásért pénzbírságot szabnak ki, az alkoholt pedig betiltják. Mindenhol vannak kamerák, és az emberek otthonában az egyetlen biztonságos hely a fürdőszoba. Mivel nem tud alkalmazkodni vagy elfogadni a változásokat, Jack megpróbálja elhagyni az országot – ez sokkal nehezebb bravúr, mint gondolta.

Ezt a Kosta Nikas által írt és rendezett sci-fi rövidfilmet az egyensúly és a béke ideális paradicsomáról nevezték el, de a címe mélyen szatirikus abban, ahogyan a film az új megfigyelési állapot abszurditását mutatja be. Lenyűgöző világot épít fel, amely úgy tűnik, csak néhány lépésnyire van a telefonnal telített társadalmunktól, és ironikusan vidám módon meséli el figyelmeztető történetét.

Az írás világépítésében időbe telik, ami sokszor a sci-fi műfaj egyik öröme. A narratív cselekmény az elején katalógusba veszi az emberek feletti irányítás és rend számtalan módját, és van morcos, fanyar humor is beleágyazva abba, ahogy Frank végigkíséri egyre szkeptikusabb testvérét ezen a bátor új világon. Az operatőri munka ragyogó napfénye és az átható, vidám zenei partitúra, amely az egész filmet végigborsozza, stílusos lendületet ad az egyre sötétebb történethez.

Az esztétikai megközelítés ellenpontot kínál a képernyőn megjelenő, gyakran borzasztó valósághoz, amelyben a polgárok arra késztetik, hogy mindenhol jelenlévő telefonjukon keresztül dokumentálják egymás bűncselekményeit. Jack a közönség kiállása, és egyre ferdeebben nézi, hogy a mindennapi élet legintimebb bugyraiban sem kerülheti el a könyörtelen fényképezőgép lencséjét és a kétségbeesett embereket.

Kell egy kis idő, mire a drámai konfliktus kibontakozik, de a világépítés kellően lenyűgöző ahhoz, hogy végigkísérje az érdeklődést, és elég tartalmas és részletgazdag ahhoz, hogy egy egész sorozatot vagy funkciót megtegyen. Mire Jack végre úgy dönt, hogy meg kell szöknie, a világ és a történet építőköveit gondosan a helyükre rakták, akadályok láncolatát képezve, amelyek megnehezítik a távozását. Úgy tűnik, a végtelenségig csapdába esett, de aztán váratlan esélyt kap – bár ez jelentős költséggel jár.

Ez a költség azonban nem tűnik olyan vészesnek, mire befejezzük az „utópiát”, amelyről rájövünk, hogy nem más. A horror érzése nem a perverzitásból vagy az erőszakból fakad, hanem abból, hogy a film által felépített világ csak néhány kattintásnyira van jelenlegi valóságunktól.

Gyakorlatilag mindenkinek van okostelefonja, és az eszközök mélyen integrálódnak életünk szinte minden területéhez, a banki ügyektől a romantikán át a kommunikáción át a szórakoztatásig. Sok szinten még mindig számolunk azzal, hogy a mobiltechnológia hogyan alakítja át életünket és kapcsolatainkat. A telefonokkal felfegyverzett – és az embertársaikkal szembeni, egyre durvább büntetésekkel átitatott – lakosság nevetségesnek tűnik, de ha jobban belegondolunk, a nézők ráébrednek, hogy ezek a darabok már a helyükön vannak kultúránk más aspektusaiban is. Az emberi lények annyira gyengék, hogy felfegyverezhetik őket, hogy a kormány felügyelje őket? Az "utópia" azt képzeli, hogy ez a nap nem olyan messze van, mint azt az ember gondolná.
___

Feliratozás
http://szamitastechnika.network.hu/blog/szamitastechnika-klub-hirei/youtube-video-feliratai