Ledobtak két tasakospatkányt egy vulkánkitörés után lepusztult területre, és egy nap alatt csodát műveltek | 2024.11.12.

1980-ban az Egyesült Államok nyugati részén kitört a Mount St. Helens, 57 ember halálát okozva és 350 kilométernyi erdőterületet elpusztítva. Három évvel később tudósok vittek két vadon élő északi simafogú tasakospatkányt a helyszínre, és mindkettőt egy-egy kisebb elkerített területre helyezték el a lepusztult vidéken. Hagyták, hogy a rágcsálók 24 órán keresztül ássanak, majd elvitték őket onnan.

Egy friss tanulmány szerint ez a két apró beavatkozás olyan előnyökkel járt a hegyi ökoszisztémának, amelyeket még évtizedekkel később is élvez a természet. A Frontiers in Microbiomes szaklapban megjelent tanulmány ugyanis fontos különbségeket talált a rágcsálók egykori területét benépesítő gombákban és más mikrobákban.

„Ki gondolta volna, hogy egy napra bedobunk egy tasakospatkányt, és negyven évvel később is látjuk a hatását?” – tette fel a kérdést Michael Allen, a Kaliforniai Egyetem (Riverside) mikrobiológusa, aki az 1983-as és a mostani tanulmányon is dolgozott.

A csapat az 1980-as években azt feltételezte, hogy a rágcsálók segíthetik a láva és hamu által megfojtott talaj regenerálódását, méghozzá úgy, hogy átásnak a felső törmelékrétegen, és hasznos mikrobákat hoznak a felszínre. A terv bevált: hat évvel a beavatkozás után azt tapasztalták, hogy a tasakospatkányok által egykor használt parcellákat növények borítják, míg a környező földek továbbra is vastagon hordozták a vulkánkitörés nyomait.

Allen szerint ez részben annak köszönhető, hogy az állatok mikorrhiza gombákat tudtak a felszínre hozni, amelyek szimbiózisban élnek a növényekkel: a gyökereket kiegészítve segítik őket hozzájutni a szükséges tápanyaghoz és vízhez, cserébe megkapják a saját növekedésükhöz kellő szenet.

Amikor a kutatók 2014-ben visszatértek a helyszínre, mintát vettek a tasakospatkányok által megművelt területről és a szomszédos földekről is, és egyértelmű különbséget találtak a kettő mikrobiális sokféleségében, ahogy azt is észrevették, hogy az idős erdők sokkal jobban helyreállak, mint a tarra vágott területek. Az idősebb fáknak ugyanis a friss tanulmány társszerzője, Emma Aronson szerint saját mikorrhiza gombái vannak, amelyek tápanyagot szereztek a lehullott tűkből, és így segítették a fákat a gyors újranövekedésben.

https://qubit.hu/2024/11/12/ledobtak-ket-tasakospatkanyt-egy-vulkankitores-utan-lepusztult-teruletre-es-egy-nap-alatt-csodat-muveltek

Válasz

Teller Ede emléke

-- ” … feltaláljuk a feltalálhatót, és megalkossuk a megalkothatót”

A magyar származású fizikus részt vett Szilárd Leó mellett az amerikai atombomba elkészítésében, gyakran a „hidrogénbomba atyjaként” emlegetik. Megítélése azonban kettős: míg nagy elismerés övezi tudása és tudományos munkássága miatt; ugyanakkor találmánya egy tömegpusztításra alkalmas eszköz lett.

„Az én dolgom, és általában a technikai szakemberek dolga az, hogy létrehozzák, amit létre lehet hozni. (…) felfedezzük a felfedezhetőt, feltaláljuk a feltalálhatót, és megalkossuk a megalkothatót.

Ezt követően pedig kötelességünk elmagyarázni az embereknek, hogy mi az, amit létrehoztunk, milyen következményetek von maga után a dolog már pusztán a létezésével is, illetve milyen következményekkel járhat esetleges használata a jövőben. Hogy azután az általunk tett felfedezést vagy kidolgozott találmányt használja-e a társadalom, és ha igen, akkor mire, az már nem a tudós felelőssége.

Pontosabban megfogalmazva semmivel sem inkább felelősségünk nekünk, mint bárki másnak, aki választott képviselőin keresztül beleszólhat az őt magába foglaló szűkebb vagy tágabb közösség, és ezáltal a saját életébe. (…) Persze mi, az alkotók annyival segíthetjük az illetékesek munkáját, hogy számukra még részletesebbe magyarázzuk el, a találmányunkkal mi válik lehetségessé, és mi nem. De mindezzel csak a megfontoltabb és bölcsebb döntés valószínűségét növelhetjük, a felelősség terhét nem vehetjük le a vállukról.”

(forrás: Vincze Attila Tamás: Teller Ede. Pallas, 2003, 22-23.o.)

„Teller Ede nagy fizikus, és a huszadik század egyik meghatározó személyisége volt. (…) Az én véleményem az, hogy Teller legalább annyival járult hozzá a világbéke megőrzéséhez, mint a szovjet hidrogénbomba kidolgozásáért elsődlegesen felelős személy, Andrej Szaharov, akinek a békéért tett erőfeszítéseit Nobel-díjjal jutalmazták.

Teller Ede az amerikai hidrogénbomba megalkotásáért felelt. Ezt a fegyvert szerencsére sosem kellett bevetni. Inkább volt elriasztó, mint tömegpusztító eszköz. Teller Ede ezáltal jelentős mértékben járult hozzá ahhoz, hogy a század második felében az emberiség nem pusztította el önmagát.” Oláh György (Nobel-díjas kémikus)

(forrás: Vincze Attila Tamás: Teller Ede. Pallas, 2003, 81.o.)

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
https://baloghpet.com/2024/01/15/teller-ede-emleke/

Válasz

A kórium a Föld legszennyezőbb antropogén (emberi eredetű) anyaga

Egy atomreaktor részleges vagy teljes leolvadásakor a megrepedt, urán-dioxidot tartalmazó, cirkónium ötvözetből készülő nukleáris fűtőanyagszálak radioaktív üzemanyag törmeléke keveredik grafittal, betonnal és a helyszínen lévő más anyaggal. A balesetek nem köthetőek egy adott időhöz, országhoz vagy reaktortípushoz. Laboratóriumi tesztek során megállapították, hogy az olvadt kórium láva óránként 30 centiméter mélyen hatol be a betonba. A láva idővel lehűthető, de évszázadokig radioaktív marad. A csernobili új „szarkofág” a világ legveszélyesebb hulladékanyagát 100 évre lezárja. Ha a létrejött keverék vízzel találkozna, újabb robbanás következhet be.

Az anyag létrejötte laboratóriumon kívül már legalább ötször történt meg a világon, egy-egy súlyos nukleáris baleset következtében:

-- 1979-ben, pennsylvaniai Three Mile Island atomerőműben (Londonderry), amikor megszökött a hűtővíz és a túlhevült reaktormag részlegesen leolvadt

-- 1986-ban Csernobilban, amikor a grafitmoderátoros könnyűvíz hűtésű reaktor felrobbant és a lehűlt kóriumláva egy „elefántláb”-nak nevezett formában a reaktor alatti betont áttörve megszilárdult

-- 2011-ben legalább háromszor Fukusimában, amikor az 1-es, 2-es, 3-as forralóvizes reaktorokban az aktív zóna felett összegyűlő pangó gőz lefelé kiterjedt magára az aktív zónára is és a reaktor belső részei jelentősen túlhevültek, a tűzvész-szerű redukáló reakció pedig beindulhatott

A csernobili jelentések szerint az „elefántláb” óránként közel 10.000 röntgent sugárzó anyag. Az ember mellette mindössze 1-2 perc alatt halálos sugárdózist kap, 2 perc után belső vérzés, hányás, 5 perc után nem sokkal pedig halál lép fel.

Michio Kaku japán származású, amerikai elméleti fizikus szerint a több száz tonna fukusimai radioaktív hasadási termékekkel szennyezett láva tömegének nukleáris összeomlása örökkévaló. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a hasadási folyamat soha nem áll meg. A keletkezett kórium mindent magába olvaszt, ami körülötte van, és a folyamat közben örökké nőni fog, miközben a Föld közepére süllyed. A probléma megoldása folyamatosan csúszik, 2015-ben 30-40 évre becsülték a kórium lávává vált reaktormagok lehűtését.
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B3rium

Előzmény

Válasz

Veszélyes-e a környezetre a fukusimai hűtővíz tengerbe eresztése

Mi az oka annak, hogy látszólag ilyen könnyelműen bocsátunk tríciumot a környezetbe egy olyan iparban, ahol a kibocsátások határérték alatt tartása mindenkori standard? Az, hogy ezek a kibocsátások valójában az egészségre és környezetre gyakorolt kockázatokat tekintve a megállapított határértékek alatt vannak. A trícium bomlása nagyon kis energiájú béta-sugárzással jár, így a külső sugárterhelése elhanyagolható, és a kutatások azt mutatják, hogy élő szervezetbe kerülve a biológiai felezési ideje (amely meghatározza, hogy milyen gyorsan ürül ki a szervezetből) csekély, néhány nap, így a szervezetből sokkal hamarabb ürül ki, mint hogy jelentős belső sugárterhelést eredményezhetne; a trícium ugyanakkor nem akkumulálódik a szervezetben. Az izotóp egészségre és a környezetre gyakorolt nehezen kvantifikálható, csekély hatását mutatja az is, hogy a különböző országok által alkalmazott határértékek az ivóvízben található trícium aktivitás-koncentrációjára széles skálán mozognak (20-76000 Bq/liter, Magyarországon a rendeletileg rögzített megadott parametrikus érték 100 Bq/liter, amely felett az ivóvizet vizsgálni kell, hogy jelent-e beavatkozást igénylő kockázatot). Habár jelenleg a fukusimai telephelyen elhelyezett tartályokban tárolt víz aktivitás-koncentrációja meghaladja ezen értékeket,˙a fukusimai erőművet üzemeltető Tepco 1500 Bq/liter koncentrációra hígítva tervezi fokozatosan, a környezet folyamatos monitorozása mellett a tengerbe engedni a vizet. Ez az aktivitás-koncentráció pedig már a helyi kibocsátási határérték alatt van, és jelentős mennyiségű tengervízzel tovább hígulva már az ivóvízre vonatkozó kevésbé megengedő határértékek alatt lesz.

Összességében elmondható, hogy a Tepco döntése a nyilvánosan elérhető információk alapján nem jelent sem ökológiai, sem egészségügyi kockázatot, a japán tengerek halai pedig továbbra is biztonságosan fogyaszthatók. A kibocsátandó trícium teljes aktivitása elhanyagolható a természetben található trícium mennyiségéhez mérten, így a globális hatás elenyésző. A kibocsátás aktivitás-koncentrációját pedig a megengedett határértéken belül tervezik tartani, így a regionális hatás sem számottevő. A kibocsátás módját körültekintően, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség bevonásával választották ki több lehetőség közül, és annak sugárvédelmi kockázatát alaposan megvizsgálták.
https://qubit.hu/2021/04/21/nem-veszelyes-a-kornyezetre-a-fukusimai-hutoviz-tengerbe-eresztese

Előzmény

Válasz

Vaddisznó-paradoxon

Az eddig is ismert volt, hogy Németország délkeleti tartományában, Bajorországban magas radioaktiviási szintet mutat a vaddisznóállomány. Éppen ezért – közkedvelt húsa ellenére – sokan fel is hagytak a faj vadászatával, aminek következtében jelentősen megnőtt a populáció.

A Bécsi Műszaki Egyetem és a hannoveri Leibniz Egyetem kutatói 48 vaddisznó húsának vizsgálata után állapította meg a radioaktív cézium különböző izotópjainak észlelt arányát. Ugyanis míg a cézium-137 felezési ideje nagyjából 30 év, tehát ez jó eséllyel a 37 évvel ezelőtti csernobili balesetre utal, a mintákban szintén jelen lévő cézium-135 felezési ideje több mint 2 millió év, és szintén maghasadással keletkezik, vagyis jó eséllyel a 20. század közepén végzett atombomba-robbantások maradványa.

Az Environmental Science and Technology folyóiratban megjelent tanulmány szerint a nukleáris tesztekből származó cézium a földbe süllyedt, és a vaddisznók által kedvelt táplálékot, a szarvasgombát szennyezte a talajban. Mivel a Csernobilból származó cézium tovább szivárog a talajba, a szarvasgomba szennyezése is folytatódik, ezért a kutatók szerint a radioaktív vaddisznók jelensége nem fog egyhamar eltűnni.
https://qubit.hu/2023/08/31/kiderult-miert-leptek-el-nemetorszagot-radioaktiv-vaddisznok

Válasz

Szvetlana Alekszijevics Nobel-díjas fehérorosz írónő Csernobili ima című könyve az érintettekkel készített interjúkból összeálló monológok sorozata – megszólalnak benne ukránok és beloruszok: mérnökök, orvosok, a helyszínre elsőként érkező tűzoltók özvegyei, a romokat lapáttal takarító, súlyosan rokkant katonák. Sugárfertőzésben, pokoli kínok közt meghalt felnőttekről és sérülten született gyerekekről szóló rettenetes történetek alkotják a katasztrófa sújtotta Csernobil máig élő emlékezetét. Csak az alapos szemlélőnek tűnik fel, hogy ennek az összképnek a háttere legalább annyira döbbenetes, mint az emberi tragédiák széles körben ismert tömege. Ez a háttér a nyolcvanas évek rigid és reformálhatatlanul doktriner szellemű Szovjetuniója: egy velejéig hazug rendszer, amely még a legelkötelezettebb híveit sem tekinti többnek szükség esetén feláldozható emberi erőforrásnál.

Azzal a hazugsággal kezdődtek a bajok, hogy a szovjet nukleáris technológia a legfejlettebb, a szovjet atomerőművek pedig a legbiztonságosabbak a világon. A kor moszkvai propagandája szerint egy szovjet atomerőmű akár a Vörös téren is működhetett volna, az sem jelentett volna veszélyt. A reaktorbalesetre aztán a szovjetállam hazugságok újabb tömegével reagált, mert a hazugságok leleplezése csak további hazudozással volt elkerülhető. Mivel szovjet atomerőmű nem hibásodhat meg, az elvtársak első reakciója az volt, hogy nyugati terrortámadás történt. Amikor aztán nem lehetett tovább tagadni a baleset tényét, már el is készült az újabb változat: a kár és a sugárzás sokkal csekélyebb, mint ahogy azt a nyugati, imperialista propaganda beállítja. Végül ez a narratíva is összeomlott, a katasztrófa harmadik évfordulójára időzített minszki tüntetés pedig már rendszerellenes tiltakozásba csapott át. Történészek még sokáig vitatkoznak majd azon, hogy Csernobil milyen mértékben járult hozzá a keleti blokk összeomlásához, de hogy hozzájárult, az olyannyira kétségtelen, hogy a nukleáris balesetet a korabeli SZKP-főtitkár Mihail Gorbacsov 2006-ban a Szovjetunió felbomlásának fontosabb faktoraként nevezte meg, mint az általa indított, aztán az ellenőrzése alól mégis kiszabadult gazdasági-társadalmi reformcsomagot, a peresztrojkát.

Épp harminchét éve már...
https://hang.hu/publicisztika/csernobil-hazugsagok-kritikus-tomege-robbantotta-szet-a-szovjetuniot-154208

Válasz