Az internet végtelen forrása a magyarországi eseménytörténetnek. Trianon kapcsán is számtalan hiteles és vitatható cikk (link) található. Olvashatunk az előzményekről, elolvashatjuk a békeszerződés gyászkeretes szövegét, gróf Apponyi Albert beszédét, olvashatunk vitákat a Wikipédia cikke kapcsán, tanulmányokat, előadások szövegét és vannak Trianon honlapok is. Ezek mind-mind fontos információk kutatók és laikusok számára egyaránt, de bírnak-e olyan érzelmi töltettel, mint kézbe venni egy-egy levéltárban őrzött korabeli iratot?

A Békés Megyei Levéltárban is őrzünk több, a Trianoni békekötéssel kapcsolatos, sokszor indulatot tükröző dokumentumot. A budapesti Légrády Testvérek által kiadott és nyomtatott “Igazságot Magyarországnak” című plakát a döntés öt legfőbb ellenérvét szemlélteti grafikus formában adatokkal, tényekkel alátámasztva. Pártok tűzték zászlajukra Trianon tagadását, “Szent István ezeréves birodalmának visszaállítását”, mint a Honvédelmi Párt, amely végül is nem jutott mandátumhoz az 1922-es választásokon, de programja a Békés Megyei Levéltárban őrzött plakáton olvasható, éppúgy, mint a szélsőjobboldali Ébredő Magyarok Egyesületének propaganda plakátja, melynek 2. programpontja a küzdelem az ezeréves csorbítatlan magyar királyságért. Az igazságtalan és a nemzetet megalázó diktátum hatása éveken át nem csendesült. Az 1927-ben megalakult Magyar Revíziós Liga tagtoborzó plakátja is arról a – mai szemmel – naiv hitről tanúskodik, mely szerint “A revízió gondolata meghódítja az igazságszerető lelkeket, a revízió a világpolitika központjába kerül.”

A megyei visszakerült területek fekvése, 1924-ből

Nemcsak a politikai plakátok tükrözik a magyar társadalom számára érthetetlen és felfoghatatlan Trianon okozta helyzetet. Levéltárunk őriz egy ritka színháztörténeti plakátot, amelyet az Országos Színészegyesület és Nyugdíjintézet Propaganda Osztálya adott ki “Mit vesztett a színészet Trianon által?”. A térkép szemléletes módon, 5 nyelven mondja el, mit jelentett a döntés a magyar színészetre, a magyar színházakra. Feltünteti azokat a színházakat, amelyek az új határon kívülre kerültek, évszámok jelzik, hogy mikor épült a színház, illetve mely évben jártak első ízben a városban magyar színészek.

A Békés vármegye alispáni iratai számos dokumentumot őriz ebből a korból. Érdekes többek között egy pályázati felhívás, melyet a Védő Ligák Szövetsége hirdetett. Ebben a leiratban olvashatjuk, hogy “…legfeljebb húsz szóból álló imára, fohászra és legfeljebb tíz szóból álló jelmondatra…” írták ki a pályázatot. Aláírás is olvasható: Urmánczy Nándor – a Védő Ligák Szövetségének életre hívója – aki 1928-ban küldöttséget vezetett Lord Rothermere-hez, angol újságvállalkozóhoz és miniszterhez, aki lapjaiban síkraszállt a trianoni szerződés revíziója mellett. A bírálóbizottság elnöke Rákosi Jenő (1842–1929) volt – akitől, az a képtelen ötlet származott, hogy válasszanak magyar királynak egy angol sajtóhatalmasságot – Lord Rothermere-t –, aki hajlandó volt nyugati propagandát kifejteni a visszaállítandó Nagy-Magyarországért.

A győztes pályamű az évtizedeken át sokat skandált “Hiszekegy” lett. Írója "a Felvidék egy elszakadt leánya", Papp-Váry Elemérné, született Sziklay Szeréna (1881–1923).

A régi abaúji nemesi családból származó győztesnek már korábban megjelent egy verseskötete, Háborús visszhangok címmel.

 A Zeneakadémia nagytermében a pályanyertes imájának, Pap-Váry Elemérné szerzeményének megzenésítésére beérkezett 316 pályamunka legjobbjai szólalnak meg neves művészek előadásában

A két világháború között rendezvények nem zajlottak le, a tanítás nem kezdődött el a “Hiszekegy” nélkül, ma már kevesen tudják, hogy ez a vers 15 szakaszból állt, melynek egy töredékét szavalták csak el. A rövidsége és könnyen megjegyezhetősége miatt is lett ilyen népszerű: “Ezt megérti a gyermek, ettől megdobban az aggastyán szíve." – írta a Budapesti Hírlap 1920. szeptemberében.

Az iratokat, korabeli plakátokat tanulmányozva a ma embere is újraéli az akkori generációk fájdalmát, ugyanakkor ezek a dokumentumok arról is tanúskodnak, hogy nehéz helyzetekben reményeket, naiv elképzeléseket hogyan fogadnak el széles körben realitásnak.

Forrás: Litauszky Györgyné és Balogh Dorottya (Békés Megyei Levéltár)

Békés Megyei Önkormányzat – MCOnet