Nekünk nem csupán a három péntekkel súlyosbított 13-át, de az év többi napját is el kell majd viselnünk.

A babonaellenes nézeteiről ismert neves professzor dolgozószobájának asztalán egy szerencsepatkót fedeznek fel a tanítványai. De professzor úr, hüledeznek a megdöbbent diákok, ön világéletében ádáz ellensége volt a babonáknak, éllovasa a hi­székenység elleni harcnak. Miért tart az asztalán egy szerencsepatkót?
- Tényleg nem hiszek a sze­rencsepatkóban, feleli a professzor. De ki tudja, hátha azokon is segít, akik nem hisznek benne.

Ez a régi anekdota jutott az eszembe, amikor egy ismerős fiatalember rémült arccal közölte velem a lesújtó hírt: 2009-ben három alkalommal is péntekre esik 13-a. Tavaly csak egy ilyen hónap volt, de az idén februárban, márciusban, majd némi szünet után, novemberben is lesz ilyen szerencsétlen napunk. Persze, tette hozzá az ismerős, neki már megvan az ilyen alkalmakra rendszeresített túlélési stratégiája: a nevezetes napokon nem megy sehová, munkahelyéről szabadságot vesz ki és bezárkózik a lakásába.

Mi, többi magyarok azonban nem tehetünk így, mert nekünk nem csupán a három péntekkel súlyosbított 13-át, de az év többi napját is el kell majd viselnünk. Hogy milyen lesz az előttünk álló esztendő, arról, mint szinte minden másról ebben az országban, megoszlanak a vélemények. Abban még egyetértünk, hogy nehéz év elé nézünk, hiszen saját problémáinkon túl itt van még a világgazdaság válsága is. Ám arról már nem ugyanúgy gon­dol­kodunk, hogy ennek a válságnak mi lesz a kimenetele.

Már csak azért sem, merthogy vannak, akik kifejezetten kedvelik a 13-ra eső péntekeket. Ők ilyen­kor kezdenek új vállalko­zásba, ezen a napon indulnak külföldi útra, kezde­nek új kapcsolatba. Mások erre a 24 órára a legszí­ve­sebben megszűnnének létezni, s úgy gondolják, ez az év nem kilábalást, ha­nem összeomlást hoz majd a számunkra. Biztosak benne, hogy a világgazdaság­ban zajló folyamatok ma­guk alá temetik az ingatag lábakon egyensúlyozó magyar gazdaságot, csökken a termelés, elfogynak a munkahelyek, és még örülhetünk, ha a nagyobb természeti katasztrófák elkerülik az országot.

Jósolni is felelőtlenség lenne, hogy mit hoz a 2009-es esztendő. A miniszterelnök év végi üzenete szerint a nehézségekből még megerősödve is kijöhetünk, az államfő újévi beszédében viszont nem mulasztotta el megjegyezni, hogy a régióban éllovasból sereghajtókká lettünk. Nézőpont kérdése. Amit ma biztosan tudha­tunk, az az, hogy 2009-ben három alkalommal is pén­tekre esik 13-a. Hogy ez szerencse lesz a sze­ren­csétlenségben, vagy éppen fordítva? Néhány hó­nap múlva talán már bölcsebbek leszünk, és azt is tudni fogjuk, kinek volt igaza: annak, aki szerint félig üres, vagy annak, aki szerint félig tele van a poharunk.

Föld.S Péter Metropol