Az együttes frontembere, a basszusgitáros-énekes Lovasi egyből a húrok közé csapott, nem volt "felvezető" szám, s a közönség is vette a lapot, hisz már az első percekben hatalmas pogó csatákat vívtak elöl a fiatalok. Ezt egyébként csak fokozta a későbbi, heavy-metal jellegű szólók, amiknél aztán tényleg elszabadult a pokol, s bizony a biztonsági emberek több "túl lelkes" rajongót is kiemeltek a tömegből, míg mások enyhén vérző arccal mentek valami békésebb, „kispálmentesebb" helyre. Ami számomra még feltűnő volt, hogy a hallgatók döntő többsége a tizenhat-húsz év közötti korba tartozott, akik közül nem egy csápolt kissé hiányos öltözékben. Az erre betévedő külföldiek legnagyobb örömére...

Lovasi a legnagyobb szövegírók közé tartozik, nem szokványos dolgokról ír nem szokványos módon, s egészen furcsa rímeket alkalmaz. Sokszor már-már amolyan L'art Pour L'art-os határokat feszegető szóvicceket is gyárt, ilyen például az Űrbemarkoló címet viselő szám. Mégis, a végeredmény önmagért beszél, mert a fiatalokon kívül azért sok harmincas, vagy akár negyvenes illetőt is felfedeztem, akik kívülről fújták az adott Kispál nótát. A legnagyobb ovációt talán a Németh Jucival közösen előadott "De szeretnék" váltotta ki, ekkor kb. az egész Nagyszínpad felrobbant. Teljes joggal! Nem elég, hogy ennek a dalnak tényleg zseniális a szövegvilága, s könnyen megtanulható akár a szám közben is (pl.: "nézni hogy lesz lánykából, nő aztán meg néni"). Ez kétségkívül az egyik legjobban sikerült alkotása a bandának s Jucinak, aki a Nemjuci együttessel augusztus 15-én, öt órakor lép fel a Converse Wan2 Színpadon.

Én személy szerint életemben eddig talán ha egyszer voltam Kispál koncerten, de lehet ezentúl gyakrabban fogok menni, hiszen amit Lovasi művel a basszusgitárjával az egészen elképesztő! Olyan groove-okat, olyan témákat játszik, ami a fülbemászáson túl végig mozgásban tartja a hallgatót. Amúgy persze voltak szólórészei is, de hát azokat nem is dicsérem annyira, hiszen azok „maguktól értetődően" hibátlanok voltak.

A több mint egyórás koncertet követően természetesen felhangzott a „Vissza! Vissza!", s a Kispál ennek eleget téve még két nótát játszott. A koncertet lezáró utolsó dal a "Ha az életben volt", amit azt hiszem mindenki kívülről fúj. Nem győzöm dicsérni a szövegét, egyszerűen zseniális.
"Ha az életben nincs már több móka, meghalunk, mintha nem volna, több dolgunk a világon s édes lenne a halál, hát ilyen értelemben..."

Minden sora beleivódott az átlagember elméjébe, s több ezer ember torkaszakadtából üvöltötte őket. Fantasztikus élmény volt, s a Nagyszínpad egy újabb remek koncerttel ajándékozta meg a Sziget résztvevőit.