Usui Mikao életrajza

1865. augusztus 15. 13:08:40 (helyi középidő) Jago falu, Jamagata prefektúra, Japán (h:136 fok 48 perc, sz: 35 fok 25 perc)

Usui Mikao a Fa Bivaly évében született. A japán asztrológia szerint ennek az esztendőnek a szülöttei rendíthetetlenek mint a hegy, életükre a stabilitás és az egyértelműség a jellemző. Usui élete általában kitűnően példázza is ezt.

1869-ben négyévesen bekerül egy Tendai buddhista kolostorba. Itt a kínai Tientai mintájára a Lótusz-szútrán alapuló tanításokat kap. E tanokat egy Saicho (767-822) nevű szerzetes honosítja meg Japánban. A szerzetesek szokatlanul szigorú fegyelemben éltek, és 12 évet kellett eltölteniük a kolostorban, mielőtt azt először elhagyhatták. A kikerülő papok mint a nemzet támaszai, és a lelkek megmentői voltak ismertek. A kiotói szerzetesek mindig szoros kapcsolatot tartottak fenn a császári családdal. Japán iránti hűséget fogadtak, sokuk komoly politikai pályát futott be. Talán ez lehetett az oka Usui későbbi magas tisztségeinek is, hiszen egy időben Japán egészségügyi és belügyminisztere volt.

Szerzetesi ideje alatt rendszeresen gyakorolt összpontosítást és befelé tekintési gyakorlatokat (shikan) a Kurama-hegy erőcentrumain. Közben Chi-kung (Ki-ko) gyakorlatokat tanult, melyekben igen magas szintet ért el. Ezek segítségével már szerzetesként is gyógyított.
A Tendai vonalon az ún. Rei-Jutsu-Kai (=Az Isteni Művészettel való találkozás) közösség tagja lesz. A közösség központja a Kurama-hegy lábánál és a hegy tetején álló szentélyek voltak. (A Kurama japánul azt jelenti: nyereg). A felső szentély híres ereklyéje egy hatalmas Amitabha Buddha szobor, melynek alapja mélyen a felszín alatt volt. Innen egy lépcső indult a hegy gyomrában rejtőző szentélybe. Usui gyakran meditált itt. A másik kedvelt helye a Kiotói Teológiai Könyvtár volt, ahol minden vallás szent könyvei olvashatóak voltak, valamint olyan írások is, melyek ezen vallások egyetlen tanként való felfogásáról szóltak.

Usui-ra nagy hatást gyakorolt a vallásalapítók életének számtalan hasonlósága, és annak a prófétai láncnak a leírása, melyben Zarathusztra, Buddha, Lao-ce, Jézus és Mohamed is egyaránt szerepel.

Gyakorló buddhista lévén tudta, hogy a megvilágosodáshoz vezető út valójában a gyógyulás útja is, így olyan módszert keresett, amely a poláris tudat megvilágosodott tudattá alakításával egyszerre hat az emberi lét fizikai, emocionális, mentális és spirituális szintjén. A megoldást a tibeti Gyémánt Lótusz Szútrában, ill. speciális tantrikus (Kundalíni-jóga) és Vadzsrajana meditációkban találta meg.

Itt kell megjegyezni, hogy megvilágosodása előtt Sákjamuni Buddha is ezeket a gyakorlatokat végezte, aki a Kundalíni nagymestertől kapta a beavatását a központi vezeték megnyitásának gyakorlatába. Ettől kezdve nevezik őt Gótama remetének, a nagy sámanának. Buddha és Usui megvilágosodásának közös voltára utal Usui kedvenc szava, a csószaku is. Ez magyarul a célok, az eredmények elvárása nélküli, teljes közömbösséggel végzett cselekvést jelent, elvetve a szeretetet és a gyűlöletet, az örömet és a bánatot egyaránt. Ezzel lehet a vágyat, a létszomjat kioltani, amely Buddha tanítása szerint a szenvedést, és az örökös újraszületést okozza. „A tudatlanságnak – ami nem más, mint annak a nem tudása, hogy „Sabbe Dhamma anatta” (=minden dolog, a dolgok végső lényege a nem-én, az éntelenség, az ego nélküliség) – a teljes vágytalanság révén történő megszüntetésével megszűnnek a karmikus képzőerők … a bánat, a fájdalom, a szomorúság, a gyötrelem, a betegség, az öregség, a halál, egyszóval a szenvedés”. (Buddha beszédei: A létszomj kioltása, MN 38).

1914-ben, 49 évesen Usui feladja világi pozícióit, visszatér a Kúrama-hegy gyomrában lévő szentélybe, és 21 napos megszakítatlan meditáció után nagy fényesség hatja át, és eléri a megvilágosodást. Ennek során olyan színes fénygömböket látott, amelyek azokat a szanszkrit jeleket tartalmazták, amikkel a Gyémánt Lótusz Szútrában már találkozott. Ezek után Kiotóban marad 1921-ig, és szerzetesi életet élve gyógyítja az embereket.

1921-ben Tokióba megy, ahol megalapítja iskoláját és klinikát nyit. Először csak szerzeteseket tanít. Az évezredes hagyományok szerint a tanítványnak együtt kellett élnie a mesterrel, amíg ő maga is mesterré nem válik. Usui módszere a „Fénytest Felébresztése” volt, mely az Éberség Megvalósításának négy lépésén keresztül a SAMBHOGAKAYA csakra-sorának tisztítása, Chi-kung és mantra gyakorlatok segítségével. Itt a későbbi négy szimbólum még nem szerepelt. Ezek csak akkor jelentek meg, amikor világi tanítványként egy Hayashi nevű, ősi szamuráj családból származó, nyugalmazott hajóskapitány esetében az évezredes módszerek már nem működtek. Tanítványai közt 5 buddhista apáca és 9 szerzetes volt, mely utóbbiak a Rei-Jutsu-Kai közösség tagjai voltak. Később beutazta az országot, és életében több mint 2000 ember kapta meg általa a REIKI-t.

Usui 1926. március 9-én hagyta el e földi világot, immár véglegesen. Hamvai egy japán templom oltárán pihennek, Tokió Toyotama nevű elővárosban, a buddhista Szaihodzsi templomban.

Válasz