Négyszázan imádkoztak Magyarországért a versailles-i székesegyház előtt

            2010. június 4-én, a francia rendőrség nagyvonalú és rokonszenvező felvezetésével vonultak a magyar tüntetők a versailles-i kastélykertbe, a Magyarok Világszövetsége által a trianoni békeparancs 90. évfordulóján szervezett összmagyar megmozdulásra. Közel kétezer magyar érkezett a megcsonkított Magyarországról, és a világ minden sarkából, még a távoli Ausztráliából is, nemzeti színű, Árpád-házi, székely nemzeti lobogókkal.

Az előzetes riogatásokra rácáfolva, a magyar tüntetők fegyelmezetten, méltósággal és kellő eltökéltséggel emlékeztek meg, kivívva a francia rendőrség és a hatóságok elismerését. A Nagy Trianon palota falai beleremegtek az ismétlődően felzúgó Vesszen Trianon! kiáltásokba.

Délután mintegy négyszázan mondtak imát Magyarországért a Saint Louis székesegyház előtti téren. A magyar tüntetők megfogadták, hogy addig, amíg az oka fogyottá nem válik, évente találkoznak Trianonban június 4-én, hogy tiltakozzanak. A 90. évforduló alkalmából szervezett összmagyar megmozdulás iránt tanúsított odafigyelésével a francia állam elismerte azt a történelmi felelősséget, amely Trianon-ért terheli – mondta újságírói kérdésre válaszolva a csíki székely népviseletben megjelenő Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Versailles városa és a francia állam fejet hajtott a megemlékező magyarok előtt.

            Meghaladottá vált Juhász Gyula Trianon-intelme – „Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá” – vallotta egymástól függetlenül a Nagy Trianon palota előtti téren mondott beszédében dr. Léh Tibor az MVSZ Kárpát-medencén Kívüli Régiójának alelnöke és Patrubány Miklós. A Magyarok Világszövetségének elnöke különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy Trianon 90. évfordulóján egyaránt megemlékezik a magyar nemzeti tragédiáról Budapesten az Országgyűlés és Trianonban a Magyarok Világszövetsége. Miután az Országgyűlés által elfogadott törvény mindörökre emléket állít a trianoni ország- és nemzetcsonkításnak Trianonról ezután beszélni, kötelező – mondta az elnök.

            Trianon 90. évfordulóján az MVSZ elnöke a békeparancsot Magyarországra kényszerítő tárgyalások helyszínén felolvasta az első két oldalát az Igazságot Európának! című petíciónak, amelyet az egyetemes magyar népet képviselő Magyarok Világkongresszusának kezdeményezésére fogadott el egy évvel korábban a Magyarok Világszövetségének Küldöttgyűlése, és amely a trianoni (1920. június 4.) valamint a párizsi (1947. február 10.) békeparancsok fölülvizsgálatát kéri, majd átadta a félszáz oldalas dokumentum magyar és angol nyelvű szövegét a versailles-i kastélyelnökség számára.

A Magyarok Világszövetsége által életre hívott Duna Televízió nem vállalta a versailles-i tüntetés közvetítését. Így az érdeklődő magyarok az MVSZ honlapján nyújtott közvetítésből értesülhettek róla. Köszönet illeti ezért a Bálint Béla iskolaigazgató vezette sárospataki 8KOR SZÍNHÁZ együttesét, amely nem csak az alkalomhoz illő hangulatú és színvonalú zenés, irodalmi összeállítással szerzett a világ magyarjainak maradandó élményt, de maga biztosította a rendezvény hangosítását és közvetítését is.

            Jeszenszky Sándor, a Nemzeti Érzelmű Motorosok vezetője elmondta, hogy előző napon Brüsszelben, az Európai Parlament épületének átriumában több EP képviselőnek, közöttük dr. Morvai Krisztinának, átadták saját petíciójukat, amelyben Igazságot! követelnek Magyarország számára. A tüntetők nagy tapssal fogadták a bejelentést, miként a trianoni megmozduláson megjelenő európai parlamenti képviselő asszonyt is.

            A magyar nép nevében Rácz Sándor, az 1956-os Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke mondott tömör, magvas, gyújtó erejű beszédet.

            Jelen volt, és nagy elégtétellel nyugtázta az emelkedett lelkületű megmozdulást Sujánszki Jenő, a magyar szabadságharcosok párizsi vezetője, aki korábban azt a szélsőségesként való megbélyegzéstől féltette és óvta.

            Nagy taps fogadta dr. Gaudi Nagy Tamás országgyűlés képviselő, az MVSZ Elnökségének korábbi tagjának felszólalását, aki meghatottan beszélt erdélyi gyökereiről, és határozott parlamenti magyarság-politikát ígért.

            Bernard le Calloc’h professzor és Henry Bogdan francia történész levélben köszöntötte az összmagyar megmozdulást, amelyből egyértelművé vált, hogy Trianon egész Európa ügye, hogy nem csak a magyaroknak fáj Trianon! Üzenetüknek teljes szövegét sajtószolgálatunk közzé teszi.

            Bár egy István Anna (?!) nevű szlovák által vezetett békéscsabai szlovák csoport  megpróbálta megzavarni a trianoni összmagyar megmozdulást, bár a Magyarok Világszövetségével kapcsolatos félretájékoztatásra mindig kapható Magyar Hírlap nemzetközi botrányt jósolt, nem lett botrány, és elhárult a provokáció. A francia rendőrség ezúttal nevéhez méltóan a rend és az igazság őre volt.

            A Himnusz és a Székely Himnusz éneklésével kezdődő, és a Szózattal záródó rendezvényt Hadady László párizsi oboaművész és Erdő Zoltán tárogatóművész muzsikája tette még emelkedettebbé.

            A közösség ereje, igazságunk elpusztíthatatlansága sugárzott a rendezvényből, és ez hangolta a gyász, a fájdalom megemlékezését hittel, bizakodással, élettel telivé.

            Versailles városa fejet hajtott a megemlékező magyarok előtt. Járókelők integettek az elvonuló kocsisornak, motoros rendőrök fényképezkedtek ostorpattogtató csikósokkal és fogadták el mosollyal arcukon az ajándékba kapott Árpád-házi zászlókat. A város több elöljárója együtt imádkozott a magyarokkal a Saint Louis székesegyház előtt a délutáni fohász során.

            Nem csak Versailles, de maga a francia állam is elismerte történelmi felelősségét Trianon miatt – olvassuk ki a hatóságok és a sajtó viszonyulásából, mely egy héttel korábban még fasizmust emlegetett, a rendezvény után pedig elismeréssel tudósított arról.

2010. június 7.             MVSZ Sajtószolgálat

Szőke István Atilla
Trianoni tájban

A rég-halottak vissza-visszajárnak,
mert facsarja lelküket a fájdalom,
életet lehel ismét a csont-alom,
szava lész újra a némított szájnak.

Raboltjai a júniusi nyárnak,
trianoni tájban akarat-halom.
Most visszajönnek, a léptüket hallom
s megindulnak a szeretett határnak.

Menetelnek a holtak, sorban mennek,
ábrándozva a magyar végtelennek,
a régi vágy megint érthetővé vált

és csatlakoznak hozzájuk az élők,
a tevékenyek s az eddig henyélők
s ellepi a remény a magyar határt.