(Unicus Műhely, Budapest, 2008.)

Két és fél éve már, hogy nincs közöttünk Kemény Bertalan, falu- és közösségfejlesztők, falugondnokok mestere, Berci bácsija.

Településtervező, táj- és gazdálkodástudományi szakértő lett volna eredeti szakmája szerint.

Elhivatottsága és hivatástudata sodorta közel a közművelődési szakmához, annak is jobbik válfajához: a közösségfejlesztőihez.

Infrastrukturális fejlesztések és a kultúra eltömegesítése helyett a falvak, a kistelepülések, a kisvárosok - és ezáltal a haza - fennmaradását, túlélését a közösségi formák és energiák fenntartásában, továbbéltetésében látta. A való helyzet még életében igazolta őt.

Népfőiskolák, egyletek, falugondnokok sokféleképpen köszönhetik a létüket neki. Az általa képviselt eszmék ugyanakkor nem valami múltba feledkező donquijoteizmust képviseltek, jövőképformáló erővel töltötte meg azokat. Ennél is lényegesebb jellemzője volt tevékenységének, hogy számára nemcsak a személynek voltak egyedi adottságai, hanem a kistelepüléseknek is, azokat soha sem sablonos központi tervekhez kapcsolódó, hanem a saját közösségi előzményeikből fakadó meg-oldásokra igyekezett rávezetni.

Két és fél éve már, hogy nincs közöttünk, s az idei nyár végére a - fia, Kemény András által jegyzett - Unicus Műhely kiadta az életművét legszemléletesebben összefoglaló írását, a Homálybogozást. Berci bácsi fő gondolatainak egy ívbe foglalását nem azzal a szándékkal kezdte egybe szerkeszteni, hogy az végső érvényű írás legyen. A kötet sorai között maga vall arról a szándékáról, hogy a szakmailag vele egy fészekbe tartozók szűkebb csapatával akarta még előbb megvitatni, véleményük ismeretében akár tovább formálni. A sors nem engedte meg neki ezt, sőt a kötet záró részéhez már munkatársak, eszmetársak posztumusz közreműködésére is szükség lett. És ezzel együtt sem érzi az őt ismerő a befejezetlenséget, a töredékességet, hála a befejezés vázlata alapján a zárlatot kiteljesítő Faludi Erikának, illetve nem utolsósorban Kemény András szerkesztői tevékenységének.

Idézetszerűen ide kívánkozik a kötet bevezetőjét is megelőző ajánlásszerű szerzői gondolatsor egésze: "A jót tenni elmulasztani nem szabad. Nem érdekes, ki mit szól hozzá, akárki akármiért is mondja. A rosszat pedig ne tegyem, akárki akármiért is mondja. Hideg fejjel, mindent végiggondolva, értve a helyzetet, amiben mi és a velünk kapcsolatban lévő falustársaink vannak, szívünkkel is közelítve a dolgokhoz és a helyzethez, fogunk tudni jó, helyes döntéseket hozni. Végül is azt mondom, gondoljuk át az elmúlt esztendőt, és fogadkozzunk komoly elhatározással. Ebben az új esztendőben, mely néhányunk számára bizony az utolsó lehet, értelmesebbek, nyitottabb, melegebb szívűek s a jót cselekedni készségesebbek leszünk."

A jó szándékú falustársaknak, a nem csak hatalmat vágyó polgármestereknek és testületi tagoknak, a nem csak álláshelyért és fizetésért remegő községi közművelődési szakembereknek és a nem csak sanda célú, nem csak fantomszerű civil szervezetek vezetőinek és tagjainak az év vége közeledtén, egy új év küszöbén természetes hitvallása lehet ez a gondolatsor. A konkrét teendők, a távolabbi jövőkép megfogalmazásához pedig módszertani alapmű a Homálybogozás.
A kis könyvet az előző hitvallás után nyitó Előszó Kemény Bertalan-i életpályát bemutató sorai Dr. Szaló Péter tollából származnak.

A szerzői Bevezetés ezt követően a "közösség" fogalmának tisztázó szándékával íródott, és elvezet azokhoz az ugyancsak alapműveknek tekinthető legfontosabb forrásművekhez, amelyeknek a jó közösség- és falufejlesztő polcán ugyancsak ott kell sorakozniuk.
A még a kisebb női táskában vagy a férfizakó zse-bében is jól elférő kisformátumú kötet összesen alig több mint száz oldalából annak mintegy háromnegyede, 75 oldal a szűken vett homálybogozás. Klasszikus szimfóniák mintájára négy tételben komponálta meg a szerző, s ebből a negyedik tétel hangszerelése maradt a hozzáértő segítő feladata.

Az 1. homálybogozás a faluközösség mibenlétét tisztázza. A közösség értelmének, céljának, termé-szetes jellegének, nagyságának és terjedelmének körüljárása után a faluközösség belső tagoltságának jellemzői következnek. A közösségen belüli kommunikáció, illetve a szolidaritás, a kölcsönös segítségnyújtás szerves kapcsolatrendszerének leírása visz még közelebb a témához. A faluközösség vezetésének bemutatása igen tanulságos minden mai, faluvezetői szándékot táplálónak. Az egyén és a közösség viszonyáról papírra vetettek pedig a falu működőképességének kulcsát adják.

A 2. homálybogozás a közösség antropológiai fogalmának jól érthető és mégis nagyon is tudományos tisztázása.

A 3. homálybogozás egyén, család és közösség kölcsönös egymásrautaltságáról szól az ősi primer közösség és az akcionárius típusú személy elengedhe-tetlen egymásrautaltsági formáját írva le.

A 4. homálybogozás a civil szférában rejlő megoldási lehetőségekre irányítja a figyelmet, a - magyarországi viszonyok között - teljesen jogos kételyeket is megfogalmazva.
Kemény András szerkesztői munkájának leleménye a nagyon erkölcsi hangvételű 5. homálybogozás, s tőle a jegyzetanyag, a Kemény Bertalan-i bibliográfia és végül a kötet jellegének magyarázata is.

(Dr. Say István)