A szép svéd film története:

Daniel Daréus világhírű karmester, teljes eksztázisban vezényli műveit, magánélete viszont sivár és magányos. Az egyik külföldi fellépése során szívinfarktust kap. Orvosa tanácsára pihenésre szorul, ezért karácsonykor hazatér szülőfalujába. 7 éves koráig élt itt az édesanyjával, ahol a környékbeli gyermekek rendszeresen megalázták és megverték a már akkor hegedülni tanuló kisfiút. Megveszi a régi iskola épületét, és beköltözik; lassanként beszivárognak hozzá a falu furcsának tűnő, olykor erőszakos lakói. Örülnek a sztárkarmester felbukkanásának. Némelyek csodálattal és kíváncsian fürkészik, mások gyanakvóan tekintenek reá.

Daniel elvállalja a templom kántori állását, ami a helyi kórus vezetésével is együtt jár. Óriási lelkesedéssel és figyelemmel veti magát bele a munkába, a zene megváltó erejét tolmácsolja önmaga és hallgatói felé. A kis csapatot belső hangjainak megtalálására ösztönzi különböző módszerek segítségével. Hónapokon keresztül próbálgatják különböző technikákkal a képességeiket, de csak tavasszal énekelnek együtt közösen a kórus repertoárjából.

A csütörtöki próbák skálázásokkal kezdődnek, de szép lassan az összes tag személyisége is megismertetik. Láthatunk egy családanyát, Gabriellát, akit rendszeresen ver a férje, a magányos, de csupaszív Lénát, aki sírásból bármelyik pillanatban tiszta nevetésbe vált, és hangja őszintén megigézi a mestert. A leány tiszta szerelemmel fordul a férfi felé. A helyi lelkész kezdeti szimpátiája hamar megfordul, mikor észreveszi feleségén a kántor iránt megnyilvánuló lelkesedését, és féltékenykedésével ellene fordul. Siv, az egyik vénkisasszony is zsigerből támad Daniel ellen, mert féltékennyé teszi a férfi népszerűsége és őszinte megnyilvánulásai. Folyamatosan jelent a lelkésznek, „Szodoma és Gomorra” jelzővel illeti az önfeledt boldog csütörtöki ének- és táncmulatságaikat.

A kórus szeretete tartja a lelket Danielben; lassan kivirágzik a férfi is. Megnyílik a kórus tagjai felé. Megtanul kerékpározni Léna segítségével, és 145 nap után elfogadja Léna szerelmét is. A lelkész vad, féltékeny dühében elbocsátja kántori állásából Danielt, a kórus válaszul otthagyja a templomot, és megjelenik Daniel házában, hogy tovább gyakorolhassanak együtt. Daniel befogadja magához Ingert, a lelkész feleségét, aki az otthoni rideg valóságból keres nála menedéket, válaszul arra, amit a férje tett a kórus ellen.

Gabriella, a rendszeresen megalázott feleség is elhagyja erőszakos férjét, miután egy sikeres fellépésük után ismét összeveri a hazatérő asszonyt. Daniel minden tehetségét latba veti a zenekarért, darabokat ír számukra, de először őszintén megijed, mikor a kórus bejelenti, hogy indulni akarnak a Kórusbajnokságon. Daniel retteg a megmérettetéstől. Betegsége is gyakran kiújul. Időnként legyengül és a tüdőbaj tünetei jelentkeznek rajta.

Egy tóbeli fürdőzés alkalmával Gabriella férje ismét összeveri a művészt; a három nő menti ki és hozza rendbe a férfit. Gabriella férjét letartóztatja a rendőrség.

A fellépés estéjén Daniel ráébred, hogy ő is szerelmes Lénába, amit azonnal meg is vall a nőnek megismerkedésük 185. napján. Utána biciklizni indul a városba, szerelemtől önfeledten kerékpározik, majd a templomharang kondulásából rájön, hogy erős késésben van. Sietve teker a helyszín felé, a lépcsőn felszaladva azonban újabb szívinfarktus éri a karmestert. Közben a csapat már a színpadon áll, türelmetlenül és aggódva várja a vezetőjüket. Daniel betántotog egy mosdóba, elesik és beveri a fejét. A mosdó szellőzőnyílásán keresztül hallgatja erősen vérző fejjel a kórus énekét, és érzékeli, hogy a terem hallgatósága is csatlakozik a fellépő énekesekhez. Daniel lehunyja a szemét, elégedett és boldog, gondolataiban gyermekkora helyszínére tér vissza.

A betétdal alatta a szövegével:

A film Helen Sjöholm által énekelt betétdalának magyar szövege:

Az életem végre az enyém. Oly rövid az időnk a Földön. A sóvárgás hozott le ide, a beteljesült és a beteljesületlen vágyak. Mégis ezt az utat választottam. Bizakodásom messze túlnőtt a szavakon. Így láttam meg egy kis darabját a Mennyországnak, melyre soha sem találtam rá. Érezni akarom, hogy élek, hogy úgy élem a napjaim, ahogyan én szeretném. Érezni akarom, hogy élek, olyan életet, amelyet nem kell megbánnom. Sosem vesztettem el önmagam, csak hagytam, hogy álomban szenderegjen. Talán nem is volt más választásom, de mindig élni vágytam. Én csak boldog szeretnék lenni. Boldog és önmagam, erős és szabad, hogy lássam az éjszakából virradó napot. Itt vagyok, és az életem csak az enyém, és a Mennyországot, amelyben hiszek, felfedezem majd egy napon. Azt akarom érezni, hogy éltem az életem!