"Szeretem a temetőket. Egyszerűen és közönségesen szeretem a színeit,

az őszi sárgáját, a haragoszöld tónusait, a csendjét..." - írta Kosztolányi,

és aki egy szép őszi napon veszi a fáradságot egy temetői sétára,

maga is meggyőződhet a költő igazságáról.

Bár az országban számos festői temető található, az ország szívében,

Budapesten - sok minden más mellett - néhány sírkertért is érdemes útra kelni.

Elsősorban persze mindenkinek a Nemzeti Sírkert (a Kerepesi temető) jut eszébe,

és nem véletlenül, hiszen nemzeti történelmünk és kultúránk nagyjai közül sokan

itt nyugszanak, és itt látogatható a Kegyeleti Múzeum is. Kirándulással is felér

(és legalább annyira fárasztó is), ha a város budai oldalán, a XII. kerületben a

várost északnyugatról keretező hegyvidék felé vesszük utunkat. A Moszkva térre

vagy a Déli pályaudvarhoz könnyű odatalálni, és onnan az 59-es villamossal

utazhatunk tovább.
A cél ezúttal a Széchenyi-hegy oldalában több mint 100 éve megnyitott Farkasréti

temető Sétánkat a főbejárattól balra indulva kezdhetjük, és néhány méter után a

60-as parcellánál máris megállhatunk az Amerikából "hazatért" Bartók Béla

(síremléke Borsos Miklós műve) és az "angol" Sir Solti György sírjánál.

A közeli falfülkében Pásztor János

szobrászművész nyugszik, míg a másik

oldalon Tóth Árpád költőre emlékezhetünk.

Sétáljunk tovább, és álljunk meg

szerencsére mostanában újra "felfedezett"

Aba Novák Vilmos festőművész, vagy a

szomszédos 41-es parcellában nyugvó

Kernstock Károly szobrászművész és

Huszka Jenő, a magyar operett atyja végső

nyughelyénél. Egy kis kapaszkodó következik,

ami nem különös, hiszen hegyoldalban

járunk. A temető talán leghíresebb

köröndjéhez jutunk, amit akár csak az

Andrássy úton található párját Kodály Zoltánról nevezték el. A közeli 25-ös

Művészparcellában akár órákat is eltölthetünk, felidézve Timár József színművész

"ügynökét" vagy Szécsi Pál valamelyik dalát. De itt nyugszik Farkas Ferenc

zeneszerző, Kovács Margit keramikusművész, akinek síremlékét a jó barát,

Pátzay Pál készítette, a költő Nagy László (síremléke Szervátiusz Tibortól) és

Vilt Tibor szobrász is.

A 20-as parcella mellett (Borsos Miklós talált itt végső nyughelyre a maga

készítette síremlék alatt) kijutunk a temető főútjára, melyen megindulhatunk vissza

a főbejárat felé. Előtte azonban balra, a 19-es parcellában keressük meg két

nagyszerű szobrász, Kallós Ede és Telcs Ede sírjait. (Ez utóbbit szintén a

művész készítette saját magának.) A főút mellett számos híresség nevével

találkozhatunk, így Bertha Bulcsú íróéval, vagy Papp "Laciéval". Jobbra a

22-es parcellában Déry Tibor felett Varga Imre domborműve őrködik, de

elkalandozhatunk a főúttól balra is, ahol ráakadhatunk

az Ady Endre által hallhatatlanná tett Csinszka (Boncza Berta) sírjára (Vilt Tibor

alkotása). A közeli körönd felől kereshetjük fel a 6-os parcellát, ahol többek között

Kaán Károly hazai természetvédelem, és az "alföldfásítás nagy apostola",

báró Wlassich Gyula egykori kultuszminiszter és Kondor Béla festőművész,

grafikus sírját kereshetjük fel.

A kiinduló pontunk felé közeledve még körülnézhetünk a főbejárathoz közeli

parcellákban (a 46-os-ban nyugszik például Illyés Gyula és körbejárhatjuk a

I. világháborúban lerombolt egykori templom és ravatalozó falában, illetve

megmaradt részletében kialakított sírokat, például Remenyik Zsigmond költőét.