A tizenkettedik Francia Filmnapok keretében pénteken a fővárosba látogatott napjaink egyik legkelendőbb, legismertebb franciaországi színésznője, Audrey Tautou. Kislányos bája levette a lábáról a sajtó képviselőit. Is.

Tulajdonképpen már a rendezvény interjú- (és a vendégei részére: szállás-) helyszínül szolgáló ötödik kerületi Le Meridien hotelben összefutottunk vele. Miközben Lucy Russell brit színésznőt faggattuk, megérkezett a sajtóterembe, s a lámpák és a kamerák fényében megállapítottuk, közvetlen, kislányos a megjelenése (egyszerű farmert, és zöld-kék színű felsőszerű felsőt viselt), bája nem álca, hanem vele jár. Természetesen a szívünket már ekkor elhagytuk, teljesen úgy éreztük magunkat, mint valami gimnazista suhanc, és minduntalan nekimentünk a hallban álló foteleknek.

Később, ahogyan a hotelből az Adruey Tautou idelátogatása kapcsán tartott sajtótájékoztatónak otthont adó Columbus állóhajó felé totyogtunk, bizonyos, itt nem részletezett madárcsicsergéseket hallottunk, és virágillatokat éreztünk a levegőben. Végül is, áprilist írunk, ugye.

A tájékoztatón többek között kiderült, amit korábban is tudtunk róla: kislányként "majomológus" akart lenni, de azt nem oktatták sehol. Azt szintén gyanítottuk, hogy pályáján számára Jean-Paul Jeunet Amélie csodálatos élete című filmje jelentette eddig a legtöbbet. Bár, tette hozzá, új filmjének, az Egyedül nem megynek általa játszott, kissé tüskés-vadóc, magába zárkózó női karaktere (Camille) közelebb áll hozzá.

Olyannyira Amélie-vel azonosítjuk ma is (a film 2001-ben készült), hogy az egyébként kiválóan teljesítő tolmácslány egy alkalommal Amélie-nek szólította. Az általános derültség közben Tautou kisasszony hozzáfűzte, semmi baj, megérti, és egyébként meg az apai nagyanyját így hívták, Amélie Tautou-nak. Aztán megjegyezte, hogy bár nem fatalista, de úgy tűnik, minden mindennel összefügg, mert a másikat meg úgy, hogy Paulette (mint az új filmjének öreg hölgyét).

Sok mindenről szó esett - a magánéletről nem, az nála tabu, csupán annyi kötelező tiszteletkört tett, hogy a családja természetesen büszke rá, és örülnek a sikereinek, de hogy éppen szerelme lenne (lám, szabad a pálya), arról nem mesélt, és nem álmodik menyasszonyi ruhákkal (mondjuk, hogy szabad a pálya!).

A színésznő hosszasabban beszélt az új filmjéről - hiszen végső soron amiatt repült ide -, a Párizshoz fűződő viszonyáról (meg fognak lepődni: szereti), arról, hogy szívének legkedvesebbek a vígjátékok, de semmilyen műfaji megkötése nincs, ha elvállal egy szerepet.

Szó esett a következő produkciójáról is, amiben a fiatal Coco Chanelt alakítja majd, de még csak készül, a forgatás nem vette kezdetét (a film címe: Coco avant Chanel, rendezője: Anne Fontaine). Többször hangsúlyozta, hogy nem tartja magát sztárnak, odahaza - szerinte - az emberek nem is kezelik úgy, nyugodtan sétál az utcákon, nem őrzik testőrök és nem visel páncélinget.

Miközben aztán bájos-cserfes tekintetében végleg felolvadtunk, szövegeztük a hajdanában félbehagyott középiskolai szerelmesciklusunkat. Aztán könnyeinket nyelve integettünk utána, ahogy elvitte a nagyautó.

Sebaj, tört ki belőlünk a tavaszi optimizmus: irány Párizs!