A múlt

"Múlt vasárnap nyitották meg ünnepélyeséggel a közhasználatnak már február végén átadott Margithidat, mely hatalmas s egyuttal ékes kapocs gyanánt fűzi egymáshoz hosszu évszázadok tartamára a főváros két partját."

E szavakkal kezdi beszámolóját a Vasárnap Újság 1876. május 7-i száma a város új hídjának megnyitójáról. A Lánchíd megépülte után 20 évvel a fővárosnak máris új közúti hídra volt szüksége. A főváros egyesítése is lógott már a levegőben, és az egyetlen összeköttetés is kezdett túlterheltté válni. Komoly jogi akadály volt azonban a Lánchíd Társaság érvényben levő szerződése, mely szerint 90 éven át (!) nem lehet a átkelőtől a folyón felfelé és lefelé 1-1 mérföld távolságban új hidat verni. Ez a szerződés 1937-ben járt volna le, így maradt a kivásárlás. 1871-ben írták ki a tervpályázatot, melyre több mint harminc pályamű érkezett. A nyertes pedig a francia Ernest Gouin lett. Az építkezés 4 éven át tartott, 1876. április 30-án adták át a forgalomnak a kész műtárgyat.

Az ötezer tonnás vasszerkezet darabjainak gyártása Franciaországban történt, majd a helyszínre szállítást követően a francia kivitelezők emelték a helyükre őket. A pillérek díszeit, a hajóorron ülő alakokat a párizsi A. Thabard szobrász készítette. Állítólag az építkezés során több mint 360.000 szegecset használtak fel. A hídfőkben földtöltés készült, a lehajtók teljes burkolására csak később került sor. A vámszedőházak felépültére 1886-ig várni kellett.

Akárcsak egy párizsi híd

A Margit-sziget egyre növekvő népszerűsége tette indokoltá az eredetileg is kiépíteni tervezett szigeti csatlakozás, az ún. szárnyhíd megépítését. Az 1899-ben kezdett munkálatok során az eredeti hídszerkezet képével nagyjából megegyező kialakításban került sor a bővítésre. A tervezők és kivitelezők ekkor már egyaránt magyarok voltak. Az átadásra 1900. augusztus 19-én került sor. A sziget ettől a naptól fogva közelíthető meg "száraz lábbal". A 70 méter hosszú szerkezet építési költségeit nem kis összeggel támogatta József Főherceg, akinek kezelésében a sziget állt ekkor. A szárnyhíd kiépítéséhez kapcsolódva került sor a Margit-sziget déli végének rendezésre, mely során 1/6-ával nőtt területe.

A '30-as évekre a híd állapota hasonlóan leromlott volt, mint mostanság. A bővítésről szóló döntést a világválság miatt halasztni kellett, sőt a főváros több ízben tiltakozott is a minisztériumi döntés ellen. 1935 és 37 között mégis sor került a híd első szélesítésére. Ennek során dél felé bővítették a pilléreket, a szobrokat szétszerelték - majd új helyükön újra összerakták - az addigi 6 támív mellé újabb kettőt építettek be. A járdák 10 centivel, az útpálya több mint 5 méterrel lett szélesebb.

Az 1935-37-es átépítés közben

7 évvel később, 1944. november 4-én, szombaton a híd Pest felé eső három íve déli 12 óra körül teljes forgalom alatt felrobbant és a Dunába rogyott. A Pesti Hírlap harmadnapra rá is csak a következő szösszenet hozta le:

A Nemzetvezető részvéte a Margit-hidi szerencsétlenség miatt

 

Szőllösi Jenő helyettesminiszterelnök vasárnap a Nemzetvezető megbízásából felkereste Mohay Gyulát, Budapest székesfőváros főpolgármesterét (...) és kifejezte a Nemzetvezető részvétét a Margit-hidon történt, áldozatokat követelt robbanási szerencsétlenség miatt.
A főpolgármester (...) felkérte a helyettesminiszterelnököt, hogy a kifejezésre juttatott részvétért tolmácsolja köszönetüket a Nemzetvezetőnek.

*

A Margit-hidon munkálatok közben úgy látszik a gázvezeték hibája folytán szombaton robbanási szerencsétlenség történt, amelynek a folytán a forgalom a hídon megszakadt. Sajnálatosképpen a szerencsétlenségnek emberélet is esett áldozatul. A hivatalos vizsgálat folyamatban van. (...)

Pesti Hírlap, 1944. november 6. - hétfő

Komolyan vehető vizsgálat aligha folyt le, a háború után viszont annál jobban igyekeztek tudatosítani az emberek fejében az igazságot, hogy a váratlan robbanást a híd aláaknázását végző német hadsereg utászai okozták. A pontos okot máig nem tudni, és valószínűleg soha nem is fog rá fény derülni. 40 német katona és becslések szerint legalább 100-150 (egyes források szerint 600) civil vesztette életét november első szombatján. A híd megmaradt részeit a visszavonuló német haderő '45. január 18-án röpítette a levegőbe. Az ívek középen kettétörve zuhantak a folyóba. A szárnyhíd robbantása azonban nem sikerült, csupán az útpálya sérült meg súlyosabban, így 70 méteres nyílásával a háború után az egyik legnagyobb épen maradt hídszerkezet lett.

A Margit híd első - vagy inkább az első Margit híd - időszakának ezzel vége. Zárásként a robbanáshoz szorosan kapcsolódó 22 perces dokumentumfilmet érdemes megnézni:

A jelen

A háború utáni helyreállításkor elsőként a megsérült közműveket - gáz, villany, telefon - vezették át egy ideiglenes kábelhídon, ami a sérült pillérek tetején nyugodott. A Szabadság híd után, másodikként a Margit híd helyreállításához láttak hozzá. A közepükön kettétört ívek nagyrészt újrahasznosíthatatlanok voltak, így kiemelték őket a folyóból, szétvágták és máshol hasznosították.

Anyaghiány miatt egy vasbetonszerkezetes híd építése mellett döntöttek elsőre, a pillérek felhasználásával. Ám ezek vizsgálatakor kiderült; annyira megsérültek, a híd kétszeri robbanása miatt, hogy komoly javításokra van szükség, ami időbe telik. A pesti oldal pillérei - a november 4-i robbanás miatt - voltak a legrosszabb állapotban, de az aszimmetrikus erőhatás miatt a középpillér is sérült. Végül az időközben némileg mérséklődött anyaghiány és a pillérek miatt az acélszerkezet mellett döntöttek. Az anyagspórolás érdekében elhagyták a szerkezet erőjátéka szempontjából kevéssé szükséges elemeket, így jelentősen egyszerűbb képet mutat ma az átkelő.

A  nagykörút északi hídja 1948-ban

A híd szélessége ekkor nőtt másodszor is: 22.80 méterről 25.40 méterre. Az harmincas évek beli bővítéssel szemben a pillérek meghosszabbítására nem, csak az északi járda konzoljainak meghosszabbítására került sor, így azon az oldalon eltűntek a pillérek útpálya szintjéig felnyúló mellvédjei. A régi korlátot csak a kevéssé sérült szárnyhídon állították helyre, az öntöttvas oszlopok, és természetesen a kőből kifaragott Szent Koronák is eltűntek a hídról. (A középpiléren egykor volt koronát 2003-ban találták meg alacsony vízállásnál a folyómederben.

Kiemelték, állítólag a Közlekedési Múzeum tatai úti telepén van.) Lebontották a kevéssé sérült, de funkciójukat vesztett vámházakat is, hogy több helyet teremtsenek a hídfőkben a forgalom számára. A hidat félszélességben 1947-ben, teljesen 1948. augusztus 1-én adták át a forgalomnak. Nyilvánvaló, hogy a háború utáni újjáépítéskor az esztétikai (műemléki) szempontok kevéssé játszottak szerepet - érthető módon - így a híd nyers szerkezetének valójában került helyreállításra.

"Az ívek erőteljesebbek, mint a régiek. Végső szakaszukon elmaradt a zavaros keresztrácsozás. A pályatartókat az ívre helyezett oszlopok tartják csupán. Az új szerkezeten nincs semmi felesleges díszítés. Őszinte egyszerűségükkel hatnak, mint teherhordói a nagy együttesnek."

Ullrich Zoltán, Tér és forma - 1947

 

A dunaágak feletti 1947-48-as szerkezeten elmaradt a keresztrácsozás

Az utolsó nagyobb, 1978-as felújítás óta eltelt 30 év nem kímélte a hidat. A növekvő forgalom, és az idő igencsak kikezdte némely részét. A legérzékenyebb pont az 1947-48. során készült vasbeton pályalemez. Ezen nyugszanak a villamosvágányok, a járdák és az úttest.

Több helyen alá kellett támasztani, szélei málani kezdtek. A fém szerelvényeket kikezdte a rozsda, a korlátok meg-, némely oszlopok kidőltek. Mindegyiket meg kellett erősíteni. A hídszerkezet, ami az útpályát tartja állítólag jó állapotban van, ezért összedőlés nem, maximum az útpálya beszakadása fenyegeti a hidat - megnyugtató.

A jövő

Kidőlő oszlopok, hétvégi ideiglenes kerékpárút, megerősített korlátok, aláhulló vasbetondarabok. Valami ilyesmi lenne a megkérdezett fővárosiak asszociációja második legrégebbi átkelőnkről. Felújításra alaposan megérett már, és tudják ezt a városházán is. A tervek már készen állnak, most már csak a kivetelező kiválasztása van hátra, és ha minden igaz 2009 első felében megkezdődnek a tényleges munkálatok, lezárják a hidat, amin csak a tömegközelekedés, és a gyalogosforgalom mehet át - pár napot kivéve.

A Margit híd szélesedése nem ér véget

A FŐMTERV tervei - pirossal a második ütem

Forgalmi változások

A tervek szerint a híd immáron harmadszor fog szélesedni. Sajnos ez most sem jár a pillérek hosszabbításával, így azok még beljebb kerülnek az északi oldalon a pályatest alá. Persze terveztek egy második ütemet, de nem tartjuk reálisnak, hogy a város az elkövetkező 10-15 évben sokmilliárd forintot kizárólag egy Duna-híd esztétikai élményének fokozására költene. A híd a partokon további méterekkel lesz szélesebb, hogy a rakparti felhajtósávok hossza megnőhessen, így kevésbé akadályozzák majd dunamenti útjaink forgalmát a feltorlodó járművek. A pesti és budai hídfő, valamint a szigeti megálló is zebrás kapcsolatot kap a járdákkal, ehhez kapcsolódva megszűnik a Frankel Leo utcai és a szigetre vezető gyalogosaluljáró.

A híd közepén a középpillér nagyobb szélességét, és az aluljáró eltüntetésével nyert területet kihasználva kicsit nyesnek a kanyarból. A villamos felsővezetékét tartó oszlopok középre kerülnek - archaizáló kivitelben - egyúttal szélesebb lesz a tömegközlekedés által elfoglalt hely, így buszok is közlekedhetnek majd a vágányokon. A hídon bicikliút is helyet kap majd, bár ennek technikai megoldásáról ellentmondó hírek láttak napvilágot az elmúlt hetekben. Eredetileg a híd két oldalán lett volna, a sziget felé kétirányú, a déli oldalon egysávos, az autóforgalommal megegyező irányba. Állítólag a parti pillér áttörésével javítanak majd a budai, dunaparti bicikliút használhatóságán is.

Eredeti tervek - ez mind újraépül: a korlát, a párkányzat, és a keresztrácsozás

Műemlékes dolgok

Ami a műemléki munkálatokat illeti. A déli oldalon a hiányzó pillérszobrot újrafaragják. A szárnyhídon ma is látható eredeti korlát újraépül a híd teljes hosszában. Az útpálya öntöttvas párkányzata szintén helyreállításra kerül. A pillérek útpálya feletti, elpusztult kőfaragványai - a koronák, az obeliszkek és címerek - a déli oldalon helyreállításra kerülnek. Az északin ugye nincs mit, mert a pillérek a '47-es szélesítés miatt teljesen az útpálya alá kerültek. Az aszimmetria miatt nem állítják helyre az egykor ezeket díszítő öntöttvas oszlopokat.

A terv ezt is a második ütembe utalja. A hídfőkön viszont ugyanezen oszlopok helyre lesznek állítva - 4-4 darab. A parti részek kőburkolatai a szélesítés ellenére az eredeti tervek nyomán lesznek helyreállítva, a vámszedőházakat viszont nem építik vissza itt sem. A legnagyobb dobás azonban a támívek eredeti andrás-keresztes szerkezetének "helyreállítása". Azért az idézőjel, mert az háború előtti és a mostani ívek teljesen mások alakilag. Az egykori szerkezet utánzata azonban mégis visszaépül, amit a híd teherbírása növelésének igénye indokol. Tehát nem csupán esztétizálásról van szó.

A felújítás előre becsült költsége: 13.000.000.000 Forint.

Így fest majd a híd 2010-től

2010 után a különleges fekvésű és alakú Margit híd régiesedve fogja lezárni északról a világörökségi területet.

BDzsH