Koronázási jelvényeink, kivált a magyar korona mindig különös védelmet élvezett. A korona biztonságának legfőbb őrei a koronaőrök voltak. E magas méltóságok betöltői, a 16. századtól két személy, korántsem azonos a koronázási jelvények fegyveres őrségével. A Magyar Királyi Koronaőrséget 1751-ben hozták létre s több mint egy évszázadon át a császári reguláris hadseregből szerveződött. I. Ferenc József 1871. május 27-én kiadott elhatározása értelmében a koronaőrséget a magyar királyi honvédség állományából kell megszervezni, s mint önálló csapattest a Honvédelmi Minisztérium hatáskörébe tartozik.

A koronaőrség 24 főből állt, ehhez tartozott még 5 fő küldönc és 2 fő polgári alkalmazott. A koronaőrség parancsnokát törzstiszti rangban – 1920 után – a kormányzó nevezte ki. Az utolsó parancsnok Pajtás Ernő volt, helyettese Vály István alezredes. A 24 fős koronaőrség kizárólag tiszthelyettesekből állt: 1 fő alhadnagy, 7 főtörzsőrmester és 16 fő törzsőrmester.

A koronát a királyi várban őrizték az erre a célra épített páncélteremben, 1942-től azonban áthelyezték a 60 m mélyen épített kormányzói óvóhely egyik fülkéjébe. A koronázási jelvényeket 2–2 fő őrizte napi 24 órás szolgálatban.

1944 októberében mind a miniszterelnök, mind a koronaőrök (Perényi Zsigmond br. és Radvánszky Albert br.) szükségesnek látták a korona elrejtését. Lakatos Géza miniszterelnök, a két koronaőr és Pajtás Ernő koronaőr-ezredes október 10-én éjjel kivitték a koronát az óvóhelyről és Vály alezredes személyes vezetésével egy koronaőrségi tiszthelyettes pincéjében rejtették el.

A koronaőrség laktanyája a Váralja utcában volt, innen figyelték Horthy kormányzó 1944. október 15-i proklamációját. A koronaőrség, a Lázár Károly altábornagy vezette 240 fős kormányzói testőrséghez hasonlóan, erősen németellenes volt, olyannyira, hogy október 16-án reggel tűzharcba bocsátkoztak a támadó német SS lovashadosztály és a páncélos egységek katonáival. A németek négy halottjának egyikét a koronaőrség laktanyájából lőtték le. A németek azonnal tűz alá vették a laktanyát, majd a 6 óra 20 perckor felhangzó „Tüzet szüntess!” kürtjel után a benyomuló Gestapo-emberek letartóztatták Pajtás ezredest és Vály alezredest.

Ugyanekkor a koronaőrség felszerelését az Astoria Hotelba vitték.

Ezzel kezdetét vette a koronázási jelvények és a koronaőrség felszerelésének keserves kálváriája. A hatalomra jutott Szálasi Ferenc, aki „a hungarista magyar birodalom nádora” akart lenni, betegesen ragaszkodott a teljhatalom formaságaihoz is, ezért esküjét a szent korona előtt kívánta letenni. 1944. november 4-ére tehát az elrejtett koronát vissza kellett csempészni eredeti helyére. A november 4-i eskütételt követően úgy határoztak, hogy a Magyar Nemzeti Bank 34 tonna aranyával együtt a koronázási jelvényeket is Veszprémbe szállítják, s elrejtik a sziklabarlangban. Veszprémbe érkezett a koronaőrség és a testőrség teljes felszerelése is. 1944. november 6-tól december 6-ig volt a korona Veszprémben.

A koronázási palástot 1944. november 16-án Borbély János koronaőr-alhadnagy Pannonhalmára vitte. A díszruhákat és egyéb felszerelési tárgyakat Veszprémben vasúti vagonokba rakták azzal a céllal, hogy a nyilas „nemzetvezető” parancsa szerint Kőszegre telepedjenek át. Vály alezredes, hat fő kíséretében egy „Hangya” tehergépkocsin indult Kőszegre a koronázási jelvényekkel. Még aznap Kőszegre érkeztek s az egykori Gyurátz Ferenc ev. leánylíceum tornatermében (ma: Hámán Kató Mezőgazdasági Szakközépiskola) szállásolták be magukat. A koronaőrség és a testőrség felszerelését szállító tehervagon is befutott Kőszegre, ámbár nem sértetlenül, mivel Zalabéren az őrizetlenül hagyott(!) vagont feltörték.

A díszruhák és egyéb felszerelési tárgyak nagy része a kőszegi vasútállomásról az egykori Frigyes-laktanyába került. Noha Szőllősi Jenő nyilas miniszterelnök-helyettes meg akart szabadulni a koronaőrségtől, az őrség nem tágított. 1944. december végén vagy 1945 január elején a nyilas kormány több részlege érkezett Kőszegre. Szőllősi Jenő december 16-i megjelenéséről a Kőszegi Hírek c. helyi lap is beszámolt. Már 1944 december elején úgy határozott Pajtás ezredes, hogy a koronát egy hegyvidéki kis faluba, Velembe szállítják át.

A döntésnek nemcsak az volt az oka, hogy a menekülő nyilas vezérkar egy része ide húzódott, hanem a szombathelyi súlyos bombatámadások okozta pánik is. Velemben, az egykori Stierling-villa kertjében, egy ma is álló szelídgesztenyefa tövében készítettek egy földbe süllyesztett, ácsolt bunkert, s oda rejtették a koronát. A koronaőrség egy része Velemben volt, a másik része Kőszegen maradt a Frigyes-laktanyában, illetőleg közeli magánházakban elszállásolva. 1945. január 12-én a koronázási palástot is elhozták Pannonhalmáról. A velemi nyilas főhadiszálláson Szálasi gyakran megfordult, részben mert a menyasszonya, Lutz Gizella ott lakott, részben, mert a katonai értekezletek színhelye is nemegyszer Velemben volt (pl. 1945. január 27-én).

1945 márciusának végén a koronát visszahozták Velemből Kőszegre, ahol a Kálvária-hegy lábánál erre a célra épített beton és tégla óvóhelyen rejtették el. A koronázási jelvények azonban itt csak néhány napig maradhattak (1945. március 18–27., esetleg csak március 25–27. között!). A nyilas kormány parancsára 1945. március 27-én este Pajtás ezredes és 8 koronaőr-tiszthelyettes teherautóra rakta a koronázási jelvényeket és elindult nyugatra. Vály alezredes és 16 embere Kőszegen maradt 1945. március 29-ig, amikor is a kormányzói Turán vonattal ők is elutazhattak. Ezzel a vonattal menekült a nyilas vezérkar is.

A koronát kísérő őrök magukkal vitték díszruhájukat is, hiszen 1945. május 5-én, Mattsee községben, Szálasi esküvőjén még díszőrséget álltak (itt ásták el később a koronát!), a többi felszerelés azonban Kőszegen maradt. A szovjet csapatok március 29-én délután bevonultak a városba. A nyilasok rémuralmától megszabadult lakosság nem kímélte az itt hagyott felszereléseket, a Frigyes-laktanyát is feldúlták. Így szóródott szét a városban a koronaőrség és a testőrség díszruházata. Egy koronaőrségi vibárd, egy testőrségi vibárd és két testőrségi sisak került be a kőszegi múzeumba.

A díszfegyverekkel csaknem egy időben vásárolt meg a kőszegi múzeum egy 710 mm hosszú, 30 mm átmérőjű, fekete, ébenfából készített parancsnoki botot, alul-fölül ezüstborítással, felső egyharmadán feliratos ezüstgyűrűvel. Mind a szakmabeliek, mind a laikusok Szálasi „marsallbotjának” nevezik.

A parancsnoki botot 1945. április elején találta meg Kőfalvi István, egykori kőszegi vendéglős, mégpedig a kőszegi Szabó-hegy volt nyilas-rezidenciája, a Tauber-villa mögött. A Tauber-villa és a mellette álló Dobó-villa volt Szálasiék kőszegi főhadiszállása, amelyet hivatalosan Gyepü II.-nek neveztek.

A tárgy Szálasi „marsallbotja” semmiképpen sem lehet. Meghatározásához induljunk ki a feliratokból. A H betű a Nyilaskeresztes Párt magvát alkotó Hungarista Mozgalom jele. A „IX. Város Csoport” egyértelműen Budapestre mutat, ahol a hírhedt „Hűség Háza” nevű VI. Andrássy u. 60. szám alatti főirodán kívül mind a 14 kerületben működött pártszervezet. Rekonstruáljuk a címlistát: I. Győri u. i.; II. Erőd u. 18.; III. Bécsi út 110/a.; IV. Molnár u. 29.; V. Klebelsberg K. u. 3.; VI.

Izabella u. 89.; VII. Rottenbiller u. 21.; VIII. Nap u. 28.; IX. Mester u. 10.; XI. Bocskai út 90.; XII. Győri u. i.; XIII. Petneházy u. 25.; XIV. Thököly u. 107. A V betű a Viktória (győzelem) jele. Ezekből következik: feltehetően a Mester utcai pártcsoport ajándékozhatta meg „szeretett pártvezetőjét” ezzel a parancsnoki bottal. Nincsen adat arra, hogy Szálasi használta volna ezt a pártszignumot, de személyi holmijához tartozhatott.

A Kőszegi Szabad Nép 1945. május 16-i számában – bombasztikus túlzásokkal – az alábbi hírt jelentette meg: „A Kincs-hegy mellett, több épületből álló, teljes összkomforttal berendezett vezéri szállást rendeztek be (ti. Szálasiék), elektromos fűtéssel, csempe-kályhákkal, hideg-meleg folyóvízzel, és a föld mélyébe robbantott bombabiztos óvóhellyel. A munkások Szabadság-üdülője lesz belőle.

(BAKAY Kornél)

Az apostoli Szent Korona és annak védelme a mai ember emlékezetében is tovább él:

1944. november 6-án a Szent Koronát a jogarral, az országalmával és a karddal együtt a Bakonyi megyeszékhelyen óvták a nemzeti jelképet. Ennek apropóján avatta fel 2010. november 6-án Porga Gyula polgármester és Horváth Zsolt országgyűlési képviselő társaságában az ezt az eseményt megörökítő emlékművet Hende Csaba. 

- A koronaőrség tagjaira emlékezünk most, akik a legnehezebb időkben, egy vesztes háborút követően is megmentették nemzetünk jelképét. Ezek a hősök bebizonyították, hogy nincs az a biztonsági rendszer, amely felérne a szakmájához értő magyar katonával. Veszprém egyik fontos állomása a korona II. világháborút követő útjának, s a város fontosnak érezte, hogy méltó emléket állítson a koronaőröknek  mondta el a megjelent katonai, egyházi és civil vendégek előtt a honvédelmi miniszter.

Fotó: Szabó Péter Dániel

-  Ünnep a mai nap, hiszen példaértékű összefogás valósult meg a városvezetés, a civil szervezetek és a katonák között, hogy minél többen megtudják mi történt Veszprémben a II. világháború idején - mondta köszöntőjében Horváth Zsolt országgyűlési képviselő.

 A Jókai utcai Szikla előtt tartott ünnepséget követően a Petőfi Színházban jubileumi koncertet adott az idén 25 éves Veszprémi Helyőrségi Zenekar (Légierő Zenekar). A Katona János alezredes vezette együttest többek között Szűcs József mérnökezredes, az MH 54. Légtérellenőrző Ezred parancsnoka és Porga Gyula polgármester is köszöntötte a

negyedszázados jubileum alkalmából.

Fotó: Penovác Károly

1944 novemberében  miután a korábban a budai várban elásott nemzeti jelképek előtt Szálasi Ferenc letette miniszterelnöki esküjét  a koronaőrök a szovjet hadsereg előretörése miatt Veszprémbe, a Nemzeti Bank értékeit is őrző sziklabarlangba vitték a koronát és a koronázási ereklyéket. Az előrenyomuló csapatok elől innen Kőszegre,majd Velembe szállították, 1945. március 27-én a pedig Ausztriába menekítették. Később a Szent Korona az Amerikai Egyesült Államok őrizetébe került