A Szabó Ervinről elnevezett fővárosi könyvtárhálózat nevének megváltoztatását kezdeményezi a választások után megalakuló Fővárosi Közgyűlésnél a Nemzeti Konzervatív Történetkutató Alapítvány. A szervezet főigazgatója vasárnap azt mondta: méltatlannak tartják, hogy "egy szélsőbalos kommunista ideológus" nevét viselje az egyik legfontosabb nemzeti intézmény.

Szabó Ervin 1903. Népszava Napló "részlet"

"Mert akik a magyar történetet írták - és nagyrészt azok is, akik ma
írjak -, nem az igazság érdekében, hanem osztályérdekben írtak. Annak
az osztálynak, annak a pártnak emberei ők, amely osztály éppen azokban a cselekvényekben, amelyeket a nemzet történetére főképpen
jellemzőknek mondtunk, távolról sem játszották azt a dicsőséges
szerepet, amely igazolná mai szereplésüket is, és történeti jogalapot
nyújtana mai uralmuknak is.

A magyar történetet mindig az éppen hatalmon lévő az uralkodó osztály írta. Olyan történetet írt tehát, amely kiemel, és kedvező világításba helyez mindent, amiből dicsőség származhat rá, elhomályosít vagy egyenesen letagad mindent, amiből - oly gyakori - gyalázatát olvashatja ki az utókor."

Szakács Árpád a könyvtár központi épülete előtt tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: nyilvános vitát kezdeményeznek arról, kinek a nevét viselje a jövőben a fővárosi intézmény. Szakács Árpád, az alapítvány főigazgatója emlékeztetett arra, hogy az 1900-as évek elején Szabó Ervinnek vezető szerepe volt a szélsőbaloldali ideológiák magyarországi terjesztésében. Mint mondta, Szabó Ervin volt az, aki "a majdani kommunista diktatúrát megalapozó művek propagandáját vállalta fel, Marx és Engels írásait népszerűsítette, ő írta a Kommunista Kiáltvány első magyar fordításának előszavát, üdvözölte és támogatta  a Lenin-féle bolsevik puccsot".

Szakács Árpád szerint számos olyan személyiség van, aki méltán viselhetné a fővárosi könyvtárhálózat nevét. Mint elmondta, ilyennek tartják Németh László vagy Kosztolányi Dezső írót, Klebelsberg Kunó művelődéspolitikust vagy Hamvas Béla írót, filozófust, aki évekig a könyvtár munkatársa is volt.

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár internetes honlapján az áll: az intézményt 1904-ben alapították, és tagkönyvtáraival együttesen biztosítják Budapest területén a közkönyvtári ellátást. Névadójukról pedig a honlapon azt írják: Szabó Ervin (1877-1918) szociológus, könyvtárigazgató, bibliográfus. "Elszegényedett polgári családból származott. A budapesti, majd a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-től ennek igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könytári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre."

Szőcs Géza: búcsúzzon el a fővárosi könyvtár Szabó Ervin nevétől!

A kulturális államtitkár szerint sem kellene a könyvtárnak a Szabó Ervin nevét viselnie. Szőcs Géza szerint elég lenne, ha az intézmény az eredeti Fővárosi Könyvtár elnevezést  használná, vagy ha mégis nevet kellene adni, akkor ő Hamvas Béla írót javasolná. Szőcs Géza az MTI megkeresésére azt mondta: "a könyvtár búcsúzzon el Szabó Ervin nevétől!".

Közölte, a kérdés eldöntéséhez szükséges lenne megvizsgálni Szabó Ervin életművét, azt, hogy létrehozott-e akkora értéket, ami indokolná ezt az "örökre szóló elismerést", vagy hogy vannak-e ahhoz hasonló érdemei, mint például Széchényi Ferencnek, akinek a nevét az országos könyvtár őrzi.

Arra a kérdésre, ő személy szerint kit javasolna, azt mondta: ha úgy döntenek, hogy új nevet adnának az intézménynek, akkor ő Hamvas Bélát javasolná. Ugyanakkor úgy vélte: ha új nevet akarnak adni az intézménynek, akkor arról előbb elemzést kell készíteni, és a névadásról sokakat meg kell kérdezni.

Lendvai: a kormány megcsonkítaná a történelmet

Az MSZP-s Lendvai Ildikó szerint azzal, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár "megfosztaná" nevétől a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat, a Fidesz-kormány meg akarja csonkítani a történelmet, "kiretusálva a baloldali személyiségeket".

Lendvai Ildikó szocialista országgyűlési képviselő közleményében azt írta: "előbb Kövér László akarta a Jobbikkal egyetértésben eltüntetni Károlyi Mihály szobrát, most pedig Szőcs Géza államtitkár fosztaná meg nevétől a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárat".

Az MSZP-s politikus szerint nem az a baj, ha történészek vitatkoznak Szabó Ervin ideológiai teljesítményéről, a baj az, ha a kormány tagja Szabó Ervin könyvtárosi-tudósi teljesítményét is kétségbe vonva hivatalos állásponttá emeli: "baloldali ember nevét többé nem viselheti a fővárosi könyvtár".

"Szabó Ervin nem volt 'szélsőséges kommunista'" - írja Lendvai Ildikó, aki úgy véli, nehezen elképzelhető, hogy 1911-ben egy szélsőséges kommunistát neveztek volna ki a Fővárosi Könyvtár élére. Sokkal inkább "baloldali szindikalista", emellett az első világháború éles ellenzője, akinek világnézetén, politikai meggyőződésén lehet ugyan vitatkozni, ahogyan megtették ezt kortársai is, sokéves könyvtárosi, majd könyvtárigazgatói munkáját azonban mindenki elismerte - közölte a szocialista képviselő, aki közleményét azzal zárta, hogy most nemcsak a baloldaliaknak, hanem minden demokratának szót kell emelnie "a történelem megcsonkítása" ellen.

Szabó Ervin (Szlanica, Árva vármegye, 1877. augusztus 23. – Budapest, 1918. szeptember 29.) társadalomtudós, könyvtáros, könyvtárigazgató, anarcho-szindikalista forradalmár.

Schlesinger Sámuel Ármin néven született . 1901-től a Fővárosi Könyvtár munkatársa, 1911-től igazgatója. 1900-tól írt a Népszavába, ő alakította ki annak irodalmi rovatát.

Elszegényedett polgári családból származott. A budapesti, majd a bécsi egyetemen folytatott jogi tanulmányokat; már ebben az időszakban kitűnt statisztikai és könyvtárosi munkáival. 1899-ben doktorált. Pár év gyakorlat után a Fővárosi Könyvtárhoz került, 1911-ben lett ennek igazgatója. Átfogó művelődési hálózatot tervezett, az ő szellemében indult meg a könyvtári hálózat kiépítése. Széles néprétegek számára igyekezett hozzáférhetővé tenni az intézményt, különös tekintettel a hátrányos társadalmi helyzetűekre. Tevékenységében az angol public library mintáját tartotta szem előtt. Vezetése alatt korszerű társadalomtudományi könyvtár született. Alig néhány évvel az Egyetemes tizedes osztályozás könyvtári rendszer első, francia kiadása után, 1912-ben bevezette a Fővárosi Könyvtárban annak első, magyar nemzeti változatát.

Tudományos munkásságát 1903-ban kezdte meg. 1906-tól volt a Társadalomtudományi Társaság alelnöke. A Huszadik Század című folyóiratban, a szociológia első magyar műhelyében rendszeresen tájékoztatott a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiről. Cikkeket írt a Neue Zeit német és a Mouvement Socialiste francia folyóiratokba is. Kapcsolatba került Sorellel, Kautskyval, Mehringgel, Plehanovval, majd 1904 végén Párizsban Lagardelle-lel és a francia szindikalistákkal, továbbá számos orosz emigráns szocialistával. Az első világháború éveiben súlyos betegsége ellenére az antimilitarista mozgalom szellemi vezérévé vált. Nagy történelmi művét Társadalmi és pártharcok a 48-49-es magyar forradalomban címmel már betegágyában fejezte be.

hvg