A médiafelügyelet egyelőre csak figyelmeztette a közismert magyar népmese román változatát sugárzó Minimax adó bukaresti képviseletét. A Tanács hangsúlyozta, hogy a pajzánnak ítélt rajzfilmet az érvényes jogszabályok szerint csak este 10 óra után lehet műsorra tűzni. A nagy kérdés persze az, hogy jogos-e a vád. Vagy írjuk át az ősi népmeséket a mai törvények szerint? Csurulya Csongor színházi rendezővel beszélgettünk.

Egyszer volt hol nem volt, ha hiszik, ha nem, éppen így megesett. Hogy volt egyszer egy Magyar Népmesék című, világszerte elismerésnek örvendő animációs sorozat, amelyet gyermekek generációi ismertek és kedveltek.

És volt egy romániai Audiovizuális Tanács, amely illetlennek minősítette a sorozatban látható képsorokat. Például azt a részt, ahol a királykisasszony térdig, majd derékig, és végül nyakig felhúzza ruháját, felfedve így a népmesei kondás előtt a születési jegyeit. Az audiovizuális tanács 11 tagjából hat értett egyet azzal, hogy a magyar népköltészetből ihletődött rajzfilm sérti a gyermekek védelmére vonatkozó jogszabályokat. Szász Attila, a tanács egyetlen magyar tagja nem ért egyet a betiltással.

„Az újságokban megjelent cikkek alapján tárgyalta ezt a tanács, úgy gondolták, hogy a meztelenség sérti a kiskorúak védelmét szabályzó cikkeket. Véleményem szerint nem sérti. Aki úgy értelmezi, hogy az erotikát mellőzni kellene, az szerintem csak újabb tabuk felállításához, illetve megerősítéséhez járul hozzá” – véli Szász Attila.

Az audiovizuális tanácsot a Gardianul napilap tájékoztatta az erkölcstelennek kikiáltott képsorokról.

A lapban két írás is megjelent, mindkettő pornográfnak, a gyermekek ártatlanságát megrontónak, perverziónak minősíti a sorozat több epizódját, illetve az ennek alapjául szolgáló népmeséket, sőt, a szerzők soviniszta megjegyzésekkel illetik a magyar folklórt.

„A népmesék olyan emberi dolgokról szólnak, amelyek amúgy is foglalkoztatják a gyerekeket, akár egészen kicsi kortól. A népmeséket hallgatva, olvasva a gyerekek éppen annyit vesznek ki belőlük, amennyire szükségük van. Ilyen örök emberi dolgok a halál, születés, testvérféltékenység, szexualitás, szerelem, párválasztás. Adott esetben gyógyító is lehet a jól kiválasztott népmese, éppen azért, mert a feldolgozás is megtörténik a népmese hallgatása közben” – hangsúlyozta Asztalos Ágnes gyermekpszichológus.

"S hívja a király az udvarába azt, ki az okos választ megadta. De úgy jöjjön, hogy se kocsin, se gyalog, se lóháton, se szamáron, fel is legyen öltözve, ne is, hozzon is ajándékot, ne is" - ugye ismerős a mese? Az okos leány története a román népmesék között is szerepel. Az audiovizuális tanács figyelmeztette a Minimaxot, hogy ezt a mesét legközelebb csak este 10 óra után közvetítheti, csakhogy ez a csatorna este 8 óráig sugároz. Nem hiszik? Járjanak utána.

Csurulya Csongor színházi rendezővel beszélgettünk a témában, amelyet megnézhet kapcsolódó videónkban!

Nézd meg a Duna TV videóját

Az emberek ki vannak éhezve a tréfás mesékre - mondja Sebestyén István. A bukovinai székely művész a Megyei és Városi Könyvtár vendége volt. A Magyar Olvasótársaság által életre hívott népmese napja alkalmából cifra történetekkel mulattatta a könyvtárosokat.

Sebestyén István, népművész:

"Engedjék meg, hogy most itt a párválasztás nehézségeiről egy tanulságos beszédet elrittyentsek."

Olyan problémákat foglalt mesébe a népművész, amellyel még Ádám és Éva is megküzdött.

Sebestyén István, népművész:

„Mert ugye ez úgy van, hogy amíg a leány nem megy férjhez, addig kicsi piros eper forma szájú, de amikor férjhez megy, hogy belé menjen az ész, akkor bizony elér egyik fülitől a másikig is."

Összejöveteleken gyakran kérik, hogy a leány, s a legény kapcsolatát viccesen fogalmazza meg, s úgymond virágnyelven fejtse ki azt. Hasonlatként említette: az aranymadár aranyfészekre száll mondást.

Sebestyén István, népművész:

"Nagyon sokat dolgozok azon, hogy a világból jött információkat esszegyúrjam, eligazítsam és ezeket mind beleszövöm a meséimbe. De hát aztán volt, hogy meghívtak egy boros eseményre és kértek ilyen boros történetet, ami nem volt a tarsolyomban. De voltak olyan gyűjtések, amibe volt egy-két mondatos gyűjtések, és ezekből elmondható mesét készítettem belőle."

Emelkedett hangulatú társasági eseményeken bizony gyakran ütik meg a pajzán hangot is a bukovinai székelyek - mesélte a Sebestyén István, aki a család 10. gyermeke. S ahogy mondja: neki is kéznél van a szája, amit nem is rejt véka alá. Székely népmesét bárki talál a megyei könyvtár polcain is, amelyeknek sorait olvasva is mosolyra húzódik az olvasó szája. De a megnyomott mássalhangzók, a hosszított magánhangzók kiejtve, a székely mesélő előadásában érik el a kellő hatást.

Sebestyén István, népművész:

„Vitte vissza a jó Istenhez, hogy "Uram vedd vissza, vedd vissza, mert örökké csak veszekedik." A jó Isten összeráncolta a szemöldökét és visszavette Évácskát. Majd Ádám ment ide, ment oda, de sehogy se találta helyit. Ment vissza a jó Istenhez, nagy fityegő orral."

Restellve a történteket - folytatta a történetet a mesemondó - Ádám ugyanis kérte vissza az ő asszonykáját. Mert nincs semminek se íze, se bűze a fehérnép nélkül. Ahogy a mesének sincs...