Egyszer volt hol nem volt, ha hiszik, ha nem, éppen így megesett. Hogy volt egyszer
egy Magyar Népmesék című, világszerte elismerésnek örvendő animációs sorozat,
amelyet gyermekek generációi ismertek és kedveltek.
És volt egy romániai Audiovizuális Tanács, amely illetlennek minősítette a sorozatban
látható képsorokat. Például azt a részt, ahol a királykisasszony térdig, majd
derékig, és végül nyakig felhúzza ruháját, felfedve így a népmesei kondás előtt
a születési jegyeit. Az audiovizuális tanács 11 tagjából hat értett egyet azzal,
hogy a magyar népköltészetből ihletődött rajzfilm sérti a gyermekek védelmére
vonatkozó jogszabályokat. Szász Attila, a tanács egyetlen magyar tagja nem ért
egyet a betiltással.
„Az újságokban megjelent cikkek alapján tárgyalta ezt a tanács, úgy gondolták,
hogy a meztelenség sérti a kiskorúak védelmét szabályzó cikkeket. Véleményem szerint
nem sérti. Aki úgy értelmezi, hogy az erotikát mellőzni kellene, az szerintem
csak újabb tabuk felállításához, illetve megerősítéséhez járul hozzá” – véli Szász
Attila.
Az audiovizuális tanácsot a Gardianul napilap tájékoztatta az erkölcstelennek
kikiáltott képsorokról.
A lapban két írás is megjelent, mindkettő pornográfnak, a gyermekek ártatlanságát
megrontónak, perverziónak minősíti a sorozat több epizódját, illetve az ennek
alapjául szolgáló népmeséket, sőt, a szerzők soviniszta megjegyzésekkel illetik
a magyar folklórt.
„A népmesék olyan emberi dolgokról szólnak, amelyek amúgy is foglalkoztatják
a gyerekeket, akár egészen kicsi kortól. A népmeséket hallgatva, olvasva a gyerekek
éppen annyit vesznek ki belőlük, amennyire szükségük van. Ilyen örök emberi dolgok
a halál, születés, testvérféltékenység, szexualitás, szerelem, párválasztás. Adott
esetben gyógyító is lehet a jól kiválasztott népmese, éppen azért, mert a feldolgozás
is megtörténik a népmese hallgatása közben” – hangsúlyozta Asztalos Ágnes gyermekpszichológus.
"S hívja a király az udvarába azt, ki az okos választ megadta. De úgy jöjjön,
hogy se kocsin, se gyalog, se lóháton, se szamáron, fel is legyen öltözve, ne
is, hozzon is ajándékot, ne is" - ugye ismerős a mese? Az okos leány története a román népmesék között is szerepel.
Az audiovizuális tanács figyelmeztette a Minimaxot, hogy ezt a mesét legközelebb
csak este 10 óra után közvetítheti, csakhogy ez a csatorna este 8 óráig sugároz.
Nem hiszik? Járjanak utána.
Csurulya Csongor színházi rendezővel beszélgettünk a témában, amelyet megnézhet
kapcsolódó videónkban!
Nézd meg a Duna TV videóját
Az emberek ki vannak éhezve a tréfás mesékre - mondja Sebestyén
István. A bukovinai székely művész a Megyei és Városi Könyvtár vendége
volt. A Magyar Olvasótársaság által életre hívott népmese napja
alkalmából cifra történetekkel mulattatta a könyvtárosokat.
Sebestyén István, népművész:
"Engedjék meg, hogy most itt a párválasztás nehézségeiről egy tanulságos beszédet elrittyentsek."
Olyan problémákat foglalt mesébe a népművész, amellyel még Ádám és Éva is megküzdött.
Sebestyén István, népművész:
„Mert ugye ez
úgy van, hogy amíg a leány nem megy férjhez, addig kicsi piros eper
forma szájú, de amikor férjhez megy, hogy belé menjen az ész, akkor
bizony elér egyik fülitől a másikig is."
Összejöveteleken gyakran kérik, hogy a leány, s a legény kapcsolatát
viccesen fogalmazza meg, s úgymond virágnyelven fejtse ki azt.
Hasonlatként említette: az aranymadár aranyfészekre száll mondást.
Sebestyén István, népművész:
"Nagyon sokat
dolgozok azon, hogy a világból jött információkat esszegyúrjam,
eligazítsam és ezeket mind beleszövöm a meséimbe. De hát aztán volt,
hogy meghívtak egy boros eseményre és kértek ilyen boros történetet, ami
nem volt a tarsolyomban. De voltak olyan gyűjtések, amibe volt egy-két
mondatos gyűjtések, és ezekből elmondható mesét készítettem belőle."
Emelkedett hangulatú társasági eseményeken bizony gyakran ütik meg a
pajzán hangot is a bukovinai székelyek - mesélte a Sebestyén István, aki
a család 10. gyermeke. S ahogy mondja: neki is kéznél van a szája, amit
nem is rejt véka alá. Székely népmesét bárki talál a megyei könyvtár
polcain is, amelyeknek sorait olvasva is mosolyra húzódik az olvasó
szája. De a megnyomott mássalhangzók, a hosszított magánhangzók kiejtve,
a székely mesélő előadásában érik el a kellő hatást.
Sebestyén István, népművész:
„Vitte vissza a
jó Istenhez, hogy "Uram vedd vissza, vedd vissza, mert örökké csak
veszekedik." A jó Isten összeráncolta a szemöldökét és visszavette
Évácskát. Majd Ádám ment ide, ment oda, de sehogy se találta helyit.
Ment vissza a jó Istenhez, nagy fityegő orral."
Restellve a történteket - folytatta a történetet a mesemondó - Ádám
ugyanis kérte vissza az ő asszonykáját. Mert nincs semminek se íze, se
bűze a fehérnép nélkül. Ahogy a mesének sincs...
Kommentáld!