Divat lett mostanság a hazai televíziós műsorkínálat színvonalának bírálata. Mi tagadás, van is ezeknek alapja, nem is pici. A médiával foglalkozó szaklapok és közéleti újságok gyakran fintogoratnak emiatt, de azért tegyük hozzá: a „gagyi" színvonalú produkciókat tömegekhez eljuttató mainstream csatornák mellett vannak igen hasznosak is. Ha nem lenne egyre kevesebb az idegen nyelven fogható adásokból a magyarországi kínálatban, akkor nyelveket lehetne tanulni, külföldi hírműsorokat, természetfilmeket nézhetnénk. Most lépjünk is túl gyorsan a színvonal kérdésén, mert nyilván mindenkinek egyéni döntése, hogy beengedi-e az otthonába a televíziók kínálatát vagy sem, illetve mit néz.

Pontosabban mostanáig azt gondoltam, hogy egyéni döntés. Az elmúlt hónapokban átélt „élményemből" következtetve viszont mintha mégsem minden így lenne. Történt ugyanis, hogy új helyre költöztem nemrég, és tévészolgáltatást szerettem volna rendelni. Hírfüggő újságíróként elsősorban hazai és külföldi hírműsorokat, valamint tudományos csatornákat nézek. Miután sokszor írtunk már a hírközlési hatóság Tantusz nevű internetes szolgáltatásáról, ahol a lakcímünket megadva kapunk egy részletes listát az ott elérhető műholdas, földfelszíni és kábeltévés szolgáltatásokról, a csatornakínálat és az ár-érték arány hosszas mérlegelése után egy ismert műholdas szolgáltató weboldalán keresztül leadtam a rendelést két szobába való kiépítésre, összesen 51 csatornára. Ezen a nyári napon még azt ígérték: egy héten belül nézhetem is ezeket.

Végül 2-3 hét múlva, némi sürgetés után ki is jött egy szerelő, aki rögtön azzal indított, hogy a műholdas tévé tányérját vagy a ház oldalára lehetne elhelyezni, vagy a tetőre, de a házfal eleve kiesett a helyi adottságok miatt, ugyanis onnan az antenna nem látna rá a műholdra, és „különben is, a ház oldalára való felszerelés nem szabályos". Marad hát a tető - mondta, én pedig már nyitottam is lelkesen a padlásfeljárót, hogy akkor tessék is nekilátni. Ja, nem úgy van ám az! - mondta a szerelő. A tetőre ugyanis antennakiállást kell építeni, erre pedig a szolgáltató embere nem volt hajlandó, még a szolgáltató weboldalán meghirdetett szerelési díjon felül sem. Újabb csalódás tehát: a szolgáltató korábban „elfelejtette" megemlíteni, hogy a szerelési díjba nem foglaltatik bele az antennakiállás kialakítása, és szerelőjük még extra pénzért sem csinálja meg. A magyarázat szerint azért, mert nem tudják felvállalni  felelősséget arra az esetre, ha a tetőn végzett munka után esetleg beázik a padlás.

De a szakembernek rögtön volt egy „jó" tippje. Vegyem meg az alkatrészeket, fűrészeljem a megfelelő méretre, majd menjek ki a tetőre, és csináljam meg én magam, aztán hívjam fel és felrakja a tányért. Hogy mi?! Én, aki tériszonyos, menjek fel a tetőre?! - Így olcsóbb is - mondta, majd beült a kocsijába, és elvonult, de még előtte hozzátette, hogy a kétszobás műholdas megoldásuk esetében az egyik szobába összesen négy kábelt kellene levezetni, a falba viszont csak két kábel fér el, vagyis falat kellene vésni a frissen épült házban, de egyébként is: ez gyengébb minőségű konstrukció. De van megoldás! Rendeljem meg a néhány száz forinttal többe kerülő másik  konstrukciójukat, és akkor szobánként két kábel lesz, tehát vésni sem kell, ráadásul a képminőség is jobb lesz. Mondanom sem kell, hogy ezekkel az információkkal is akkor szembesültem először.

Újabb hívás az ügyfélszolgálatnak... Az ügyfélszolgálat természetesen készséges: ígéri, hogy küld egy másik szerelőt, aki már hajlandó a tetőre kimenni és amúgy is univerzális szakember. Az ígéret szép szó, csak azt nyilván az ügyfélszolgálat sem tudta előre, hogy ezt az univerzális szakit nehéz lesz megtalálnia - olyannyira, hogy egy hónap alatt sem sikerült. Persze lett volna más megoldás is: kerestem a neten egy árbocszerelő szakembert, aki - mint ígérte - öt számjegyű összegért kialakítja a műholdvevő helyét, majd pedig ismét, sokadjára kihívom a műholdas cég szerelőit is, hogy akkor már tegyék fel az antennát, kábelezzenek, hozzák a dekódert stb. Az már csak hab a tortán, hogy persze az árbocszerelő nem jött a megbeszélt időre, aztán a következőre sem, végül pedig, többszöri halasztás és pár hét után végleg megváltunk egymástól. Mivel egy szakemberkereső közösségi oldalon találtam, ezek után a mester értelemszerűen meg is kapta az 1-es osztályzatot, mire ő, legalább ilyen értelemszerűen (lásd szolgáltató) felhívott meglehetősen emelt hangon, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, hogy kérdőre vonjon emiatt.

Hát így vagyok még mindig tévéelvonón 2010 végén is, úgy, hogy nyár végén rendeltem meg a szolgáltatást. Válság van - mondják a szolgáltatók. A bevételek csökkennek, az ügyfelek elfordulnak tőlük. De hol vannak ebben az országban az igazi szolgáltatók?