Az előző szabadeuropa.hu-n megjelent cikkben áttekintettük a különböző és legismertebb adófajtákat, mint a személyi jövedelemadót (továbbiakban SZJA), általános forgalmi adót (továbbiakban ÁFA), a jövedéki adót és megemlítettük a vagyonadót is. (Az első részt itt olvashatja!) Most nézzük meg az egyéb adófajtákat, amik tulajdonképpen adók, csak másképp hívjuk őket. Ezek az úgynevezett címzett adók, amiket konkrét és meghatározott területek finanszírozására fizetünk be. Ilyenek például az egészségügyre, a nyugdíjra fizetett adók.

Azért, hogy megnyugtassanak minket nem adónak hívják őket, hanem járuléknak. De természetesen ezek is adófajták. Az így beszedett adókat ráadásul rendkívül bonyolulttá és követhetetlenné teszik, direkt azért, hogy egy dolgozó, egy átlagember semmiképpen se láthassa át milyen irdatlan összeget fizet adóra. Ezeket a járulékokat például elrejtik a munkavállalók elől oly módon, hogy egy részét (nagyobbik részét a munkaadó fizeti meg) ne is lássa a dolgozó. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy nem is jelenik meg a bérkartonon.

Miért van erre szükség? Miért kell eltitkolni az adók valódi mértékét? Ennek a kérdésnek a megválaszolása meghökkentő és letaglózó eredményt hoz. Ezt fejtjük most ki.

Az idősebbek még emlékeznek rá, a jó öreg bérboríték. A mai pénzügyi rendszer lételeme az átláthatatlanság. A cél, minél bonyolultabb, annál jobb. Hiába akar Orbán egyszerűsíteni, a rendszer megeszi, hiszen ő maga is a rendszer kiszolgálója.

Az egyszeri embert azzal kábítják, hogy azért kell adózni, mert az állam gondoskodik róla. Lelkiismeret furdalást keltenek benne, amennyiben nem adózik – legalább egy keveset – akkor az állam nem tudja őt ellátni. Azt az érzetet keltik az emberek többségében, hogy jobb, ha befogja a száját, hiszen ő személy szerint kevés adót fizet, és addig örüljön, amíg ez ki nem derül, és így legalább kap állami orvosi szolgáltatást és állami nyugdíjat.

Ha valaki például 100-150 ezer forint nettót keres (ez a nagy átlag), akkor joggal érezheti olyan nyomorultul magát, hogy inkább befogja a száját félve attól, hogy, ha nem teszi, mi lesz vele, ha megbetegszik és megöregszik. Az egész pénzügyi rendszer (nem csak hazánkban) arra van felépítve, hogy az átlagembert ebben a téveszmében tartsa.

Természesen mindenki szeretne megfelelő orvosi ellátást kapni. De mivel minden pénzét elveszi az állam, ezért csak állami ellátásban reménykedhet. Csapdahelyzet!

Ez azonban megdöbbentően és meghökkentően hamis állítás. Olyan tragikus tévedés, ami rabszolgasorsba taszítja az embereket. Amennyiben ugyanis az embereknek nem kellene adózniuk vagy csak egészen minimális mértékben, akkor elképesztő számok jönnének ki. Konkrétan ez azt jelentené, hogy a jelenlegi 100-150 ezer forintos nettó fizetések a többszörösére emelkednének.

Megdöbbentő az az adat, hogy, ha összeszámolunk minden adónemet, gyakorlatilag a végén a megkeresett pénzünk mintegy 10-20%-ával rendelkezünk. Kevesen tudják ugyanis a jelenlegi rendszerben, hogyha ő mondjuk, bruttó 250 ezer forintot keres, amit ő lát, ezen összegen felül a munkáltató az államnak majd mégegyszer ennyit befizet különböző adócímeken ő utána, tehát valójában az ő valódi bruttó fizetése félmillió forint körül van. A mostani szóhasználattal értett 250 ezer bruttójából eleve csak 150 ezret kap kézhez, aminek mintegy a felét befizeti ÁFÁ-ra, jövedéki adóra, és különböző egyéb kis adókra.

Végeredményben tehát 500 ezer forintból valójában csak 70-80 ezer forintot költhetünk el, a többi visszakerül az államhoz.

Ezeknek a kis adóknak a mindenkori kormány fantáziája szab csak határt, íme néhány gyöngyszem a Fidesz kormány elmúlt két évéből:

-    üzemanyagok jövedéki adójának az emelése,

-    autógáz adójának duplájára emelése,

-    ÁFA emelés,

-    telefonadó,

-    sárgacsekk adó,

-    tranzakciós illeték.

Ezek összességében havi szinten több tízezer forinttal csökkentik a pénztárcánk tartalmát.

Ha ön például gépkocsiját húszezer forintért tele tankolja, akkor valójában csak mintegy hétezer forintért tankolt, a fennmaradó tizenháromezer forintot ott azonnal adóra fizette be.

Ennyi erővel bármikor be lehet vezetni, akár következő adókat: füstadó, ami a kémények után fizetendő mondjuk 187 Ft, a levegő- és pulzusadót, melyet a légzés- és pulzusszám alapján fizetnénk (szapora pulzusúak rosszul járnának). A gépkocsik mintájára be lehet vezetni testsúlyadót (kövéreknek annyi), itt kopogtat a járdakoptatási adó, nem lepődnék meg a gravitációra kivetett adón sem, hiszen ennek köszönhetjük, hogy nem repülünk el, ezért tehát az állam, mint a föld tulajdonosa joggal vethet ki a földön tartó gravitációs adót. Ezek nevetségesen hangzanak, de ugyanilyen nevetségesek voltak pár évvel ezelőtt a most bevezetett adófajták is. Nem akarok ötleteket adni, de most ugrott be: alvásadó, óránként mondjuk húsz forintjával, plusz ÁFA természetesen.

A viccet félretéve azzal kábítani tehát az embereket, hogy maradjanak csöndben, mert így is kevés az állam bevétele, szemenszedett hazugság.

Régen a paraszttól a király elvette a termény tízedét, az egyház meg a kilencedét. Ma ennyi maradt neki?

Természetesen nemcsak a jelenlegi Fidesz kormányra jellemző a túladóztatás, de ők ezt igen hangsúlyozott módon teszik.

A történelemórán tanultakat felelevenítve emlékezhetünk, hogy mennyire szörnyülködtünk, hogy a középkorban a parasztot agyonadóztatták. Jött a tízed, meg a kilenced, és a még ott volt a robot (ingyenmunka) is.

Ha-ha! Tized, meg kilenced? Ma nem ennyit vesznek el, hanem ennyi marad meg.

A robot meg mindennapos, hiszen gyakorlatilag szinte ingyen kell dolgozni, havi 47 ezerért pl. ... a nem közmunkásoknak is annyi.

De miért csinálják ezt? Azért, hogy az emberek szabadságát, döntési jogát elvegyék. Amennyiben ugyanis 80 ezer forint helyett mondjuk, 500-600 ezer forintról dönthetnénk és csak 100 ezret adóznánk (tized, kilenced) a közszolgáltatásokra, akkor mindenki eldönthetné, hogy milyen biztosítást köt az egészségügyre és a nyugdíjára. Na, ez az, amit az állam nem engedhet meg, mert szabad emberek, önálló lények nem tűrnék, hogy államuk és mindenkori kormányuk kiszolgálja a jelenleg fennálló elnyomó pénzügyi rendszert.

Szinte lehetetlen leépíteni a bürokráciát, mert nincs rendes, termelő munka. Munkahely hiányában csak az utcára lehetne tenni a felesleges munkát végző közalkalmazottakat. Nyilván nem ez a megoldás!

Ezen pénzügyi rendszer, kihasználva azt, hogy minden nemzetben és országban a politikusok hatalomra akarnak kerülni, őket bábként mozgatva tartják az országok népét rabszolgasorsban. Ezért különböző marketingfogásokon keresztül erőszakosan felduzzasztják a közszférát, feleslegesen sok közalkalmazottat foglalkoztatnak, a versenyszférában valódi munkahelyeket nem teremtenek, így aztán kialakul egy olyan jelentős társadalmi réteg, mely az államtól függ, az állam alkalmazottja, amely ellen nem lázad.

Gyakorlatilag szinte lehetetlen leépíteni a világon bárhol ezt a közszférát, pedig ez a valódi bürokrácia. Feleannyi állami alkalmazott is elég lenne, de most jön a valódi kérdés, hová menjenek dolgozni? Mivel az úgynevezett versenyszférában nincs munkahely, akkor nem marad más, mint a munkanélküliség. A munkanélküli ember sem lázadó típus, mert azt a megalázó összeget (segély) az államtól kapja. Persze tudjuk, igazából  nem tőle, hanem a többi ember által befizetett vagy levont adójából.

A jelenlegi rendszer tehát legjobb esetben sem képes mást, mint egy aránylag tartható egyensúlyt kialakítani a versenyszféra, az állami alkalmazottak és a munkanélküliek között. Undorítóan ki is használja a helyzetet, és kijátssza egymással szemben ezeket a társadalmi rétegeket a politikusokon keresztül.

Így az öntelt és ostoba politikusokat felhasználva általános ellenséggé teszi az otthonülő munkanélkülit, aki „nem akar dolgozni”, a segélyre váró "ingyenélő" tömegeket, és állítja szembe egymással a vállalkozókat (akik „adót csalnak”) és a közalkalmazottakat, akik négy év után béremelést mernek követelni. Úgy tűnik, mintha nyugatabbra jobb lenne a helyzet, pedig ugyanez a rendszer működik, annyi különbséggel, hogy a fizetések az itteniek 5-10-szerese. De alapvetően ugyanígy épül fel.

Mi most jelenleg ott tartunk, hogy mivel itthon megélni nem lehet, ezért már több mint 300 ezer honfitársunk tántorgott ki nyugatra. Ezek közül alig harmada dolgozik a szakmájában (jellemzően egészségügyiek és szakmunkások) a kétharmad diplomával a zsebében mosogat és rakodik.

Kaszálni induló közmunkások a XXI. században. Egy teljesen téves megoldási mód a munkanélküléség kezelésére. Fejlődés helyett visszafejlődés, a kapitalizmusból a feudalizmusba.

Sajnos ez a valóság inkább hasonlít egy rémtörténetre, mint tündérmesére. Az Orbán- Matolcsy kormány egyik legnagyobb hibája, hogy erre nem hívja fel a figyelmet, inkább maga szeretné egyedül megtalálni a megoldást, mint a futballpályán egyedül végigfutva gólt lőni szándékozó csatár.

A megoldás viszont nem egyszerű. Hiába látja (amúgy jól) a jelenlegi kormány, hogy le kell építeni a közszférát, ha nem oldja meg az onnan elbocsájtottak problémáját. Ezzel egy gondot ugyan látszólag megold, de kettőt csinál belőle. A baloldal válasza sem helyes, hogy állítsunk mindent vissza, mert azt meg nem lehet finanszírozni.

A jobboldal alatt éhnyomor, melynek következménye a baloldal megerősödése a baloldal alatt hosszú távon nem finanszírozható „jólét”.

De mi akkor a kiút? Mi a megoldás?

Te gondolsz valamire? Beszéljünk róla itt a cikk alatt!