A Budavári Palota a volt magyar királyi palota ma használatos neve.

A három hónapig tartó ostrom jelentős károkat okozott: a gótikus stílusú királyi vár és a Várnegyed lakóépületei szinte teljesen megsemmisültek, és a helyi lakosok közül összesen 300-an maradtak életben. A törökök kiűzése után az épületek helyreállítása az akkor divatos barokk stílusban történt, a megmaradt gótikus és reneszánsz részletek fölhasználásával.

1715-ben kezdték el egy, az eredetinél sokkal kisebb barokk stílusú kastély építését. A XIX. század végén újabb elemekkel bővült, alapterülete több mint az addigi kétszeresére nőtt, emellett egy hátsó szárnyat is hozzáépítettek, mely ma a Széchenyi Könyvtárnak ad otthont. Az építészek, Ybl Miklós és Hauszmann Alajos szecessziós elemekkel díszítették a barokk stílusú kastélyépületet, melyben a Habsburgok sosem laktak, csupán vendégeskedtek.

A második világháborúban Budapest ostromakor a Várnegyed és a Budavári Palota szolgált a német katonák utolsó menedékeként. A palota ismét súlyosan megrongálódott, kupolája beszakadt, homlokzata felismerhetetlenné vált.

Nézzük, milyenek volt a palota belső terei:

A Habsburg-terem volt az épület dunai-frontjának legközepén, a kupola alatt. A két emelet belmagasságú terem Dunára néző oldalán három ajtó vezetett a teraszra, onnan pedig a Habsburg-lépcső a várkertbe. Mennyezetfreskója Lotz Károly munkája, a Habsburg-ház dicsőségét hirdette.

A márvány mellszobrok a palotai építőit, III. Károlyt, Mária Teréziát, Ferenc Józsefet és nejét, Erzsébet királynét ábrázolták, Sennyey Károly szobrászművész alkotásai.

A Mária Terézia-korabeli palota diszterme - a trónterem - az u-alakú belső díszudvarra nézett, mely ma az Oroszlános udvar. Eredeti barokk alakját 1892-ig őrizte, ekkor átépítették, s bővítésként egy folyósót építettek elé.

Az első kép 1892 előtt készült, s az átépítés előtti állapotot mutatja, a második pedig az 1930-as években, s már az átépített változatot mutatja. Ma a palotának ez az egyetlen történeti terem, amely a mai napig fennáll, igaz jelentősen lecsupaszítva.

Az Ybl-Hauszmann-féle bővítés új dísztermet - az ún. nagy tánctermet - adta hozzá a palotához, mely az első díszudvar - a Mátyás-kutas udvar - dunai oldalán volt, a trónteremmel egy vonalban. Az első kép a nagy tánctermet is magába foglaló épületszárnyat mutatja, míg a második a nagy táncterem belsejét. A termet nemcsak táncmulatságokra, hanem díszlakomára is használták, így pl. itt tartották Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a később XII. Piusz pápa tiszteletére a díszvacsorát 1938-ban.



A terem belseje és külső megjelenése a 19. sz. végének izlését tükrözte. Ma már semmi sincs belőle, helyén egy a vele párhuzamos trónterem arányainak megfelelő, lecsupaszított hatalmas tér van, a Nemzeti Galéria egyik kiállítótere, sok apró bronzszoborral, amely elvész a térben.
A Szent Zsigmondnak szentelt palotakápolna a kibővített épület középső szakaszában, az egyik eredeti 18. sz. belső tér volt, melyet Hauszmann  átépített. A kápolna az ostromot aránylag jól megúszta, 1960-ban azonban lebontották. Ma már csak az altemploma van meg, benne a Habsburg nádorok és családtagjaik szarkofágjaival.


A császári-királyi lakosztályok

A 19-20. sz. fordulóján kialakított eklektikus terek mellett, a palota egészen 1944-45-ig őrizte a 18. századi palota osztrák barokk és rokokó belső tereit, a pompázatos aranyozott fehér falburkolatokat és nemes vörös falkárpitokat.













A képek Czagány István, A budavári palota című könyvéből (Budapest, 1966)

A megrongálódott palota újjáépítéséhez az 1950-es években fogtak hozzá. A korszak vezető építészei a korai XVIII. századi barokk stílushoz való visszatérést választották, megtartva ugyanakkor az egy évszázaddal későbbi nagyobb alapterületet. Így született meg a mai barokk épülethomlokzat.