Egy kis számvetés, puszta tények

Tételezzük fel, hogy én egy igen jó dolgozó vagyok, ezért a Léggömbhámozó Bt., ahol dolgozom, azt mondja, hogy ad nekem 300,000.- Ft/hó fizetést. OK!!!

…aztán jön az Állam és azt mondja a Bt-nek, hogy gratulálok a bevételedhez, és amiért ezt a pénzt a dolgozódnak adod, itt ez a pici lista arról, hogy — havonta — mit kérek tőled:

• nyugdíjjárulék (18 %=) 54,000.- Ft;

• Egészségbiztosítási járulék 33,000.-

• Egészségügyi hozzájárulás 1,950.-

• munkaadói járulék 9,000.-

• szakképzési hozzájárulás 4,500.-

Így aztán, mire a munkáltató levegőt vesz, máris kifizet az államnak 102,450.- Ft-ot, a fizetésem tehát máris 402,450.- Ft-ba került, és így úgy vehetjük, hogy 400 eFt a bruttó fizetésünk, hiszen ennyibe kerülök a cégnek.

Na de!!!…

Én sem lélegezhetek fel, hiszen miután (papíron) „megkaptam” e pénzt, a kedves Nagy Testvér ismét megjelenik és azt mondja: itt ez a pici lista arról, hogy mit kérek tőled:

— SzJA 84,750.- Ft,

— Nyugdíjjárulék (8.5 %) 25,500.-

— Egészségbiztosítási járulék (4 %) 12,000.-

— Munkavállalói járulék (1 %) 3,000.-.

Mire feleszmélünk, az állam „lenyúlt” tőlem 125,250.- Ft-ot, így 174,750.- Ft-om maradt. Persze, ezzel még nincs vége a sornak (a lelombozásnak, a lelombozódásnak), mert — boltba kell mennem. Vásárolok ezt-azt. A termékek árában további 20 % ÁFA került bele, tehát ebből a pénzből valójában csak 145,625.- Ft értékű árut vásárolhatok, az Állam ismét eltesz: ezúttal 29,125.- Forintocskát.

Ez — a legegyszerűbb eset.

Lehet (általános szokás) fokozni, ha pl. a pénzt félretesszük és pl. lakást veszünk belőle, hiszen utána illetéket fizetünk (a már többszörösen megdézsmált pénzünkből), és ha pár év múlva eladnánk, ismét illetéket kell fizetni: az addig már triplán adózott pénzünk után, negyedszer.

Autóvásárlással se’ járunk jobban: a gépjármű anyagában lévő adótartalom, a munkadíjak utáni adók, az átírási illeték, gépjármű adó, az üzemanyagba épített, ÁFÁ-n felüli terhek…

Ha pedig bankba rakjuk a megkeresett (maradék) pénzünket, a kamat után 20 % adót kell fizetnünk (mert az — közvetlen munka nélküli jövedelem).

Hogy még ennyire sem legyen szép az élet, bevezetésre kerül a vagyonadó (vagyon: kb ingatlan); az után a vagyon után (évente mindig, azaz többször), amit a már többszörösen megadózott pénzünkből takarékoskodunk össze és fizettünk ki a magas adótartalmú építési stb. anyagokért, munkadíjért stb.

Hogy milyen a saldo?

Én dolgoztam, a munkáltatóm üzleti kockázatot vállalt, munkahelyet teremtett reménybeli piacok reménybeli igényeinek a kielégítésére, adózott stb., létrehozott valamit, igényt elégített ki.

Az Állam direkt módon keresett rajtam: a 300,000.- Ft-os fizetésemre kapott 256,825.- Ft-ot, én vehettem árut vagy/és szolgáltatást, takarékoskodhattam 145,625 Ft erejéig.

Emlékezzünk!

Még az „átkos”-ban tanultuk (tanították) azt, hogy a sötét középkorban (meg a kapitalizmusban, de az imperializmus időszakában különösen) menyire kizsákmányolta a gazdag földesúr a parasztokat, elvette 10 %-át a termelt javainak, aztán jöttek a papok és elvittek további 10 %–ot. Hogy’ sajnáltuk a szegény parasztokat a 20 % miatt! Ez volt minden teher, amit fizetniük kellett… (Hasonló az ipari munkások esetében…_{pl. Marx-Engels})

… és ebből a 20 %-ból (meg a „munkáltatók” saját vagyonából) épültek a fényűző paloták, a templomok, emlékművek, nagy középületek, az infrastruktúra, hadsereget tartottak fenn.

Most? Megfordult az arány: az Állam mostanában kb. 8085 %-ot vesz el, még sincs elegendő pénz („forrás”) semmire — el kellene ezen az egészen komolyan gondolkodni…

Mondják, hogy régen vége a sötét középkornak!