Galgafarm
Az Ökofalvak Világhálózata Európai Tagozata (Global Ecovillage Network
– Europe) a „2004. év kiváló ökoprojektje” címet és díjat adományozta a
Galgahévízen létesülő Galgafarm ökofalu kezdeményezésnek.
Az ökofalu helyi gazdasága egy
tudatosan átgondolt rendszer, amely képes az önfenntartásra, ám nem ez
a fő célja. Egy ilyen gazdaság lehetőleg csak helyi erőforrásokat
használ, és nem termel hulladékot sem szilárd, sem folyékony, sem pedig
légnemű formában. Itt egy lakos ökológiai lábnyoma – vagyis az adott
fogyasztói szokások mellett elhasznált természet nagysága – csak
akkora, amekkora az adott ország határain belül őt megilleti, szemben a
fejlett ipari országokkal, ahol ez az érték 2–5-szörös. Ezek a
tulajdonságok teszik alkalmassá az ökofalut arra, hogy a globalizáció
egyént, közösséget, kultúrát és környezetet pusztító hatásaival szemben
védelmet nyújtson az egyes ember vagy az ott élő családok számára.
Ökofalvak esetében – a helyi értékek hangsúlyozása miatt – legfeljebb
az egyetemes alapelveket lehetne „globalizálni”, vagyis máshonnan
átvenni. A konkrét gazdasági, építészeti, élelmiszer-előállítási,
kulturális és egyéb elemeket a dolog természetéből adódóan csak a helyi
lehetőségek alapján lehet kibontakoztatni, beleértve a résztvevő
emberek szándékát, összetételét és kvalitásait is. Az ökofalu kifejlett
formájában saját helyi pénzrendszert alkalmaz.
Hazai ökofalvak
Az Ökofalvak Világhálózata Európai
Tagozatának nemzetközi szakértő csoportja öt különböző országban
található ökofalu közül találta a galgahévízit a legalkalmasabbnak a
„2004. év kiváló ökoprojektje” címre.
Az, hogy a Galgafarm miben jobb vagy több, mint a többi jelölt, nem
könnyű megmondani, hiszen „ahány ház, annyi szokás”, annyiféle
egymással össze nem hasonlítható kiváló sajátosság.
Az indoklás szerint
a Galgafarm alternatív gazdasági megalapozottsága, ezen belül az
ökológiai gazdálkodási tevékenysége igen tudatos és erős, valamint
rendelkezik azzal a képességgel, hogy akár változtatás nélkül, azonnal
alkalmazható a főáramban, mint európai vidékfejlesztési modell.
A magyarországi ökofalvak többsége egy nemzeti hálózatba tömörült. A
legaktívabbak közé tartozik:
Gyűrüfű,
Visnyeszéplak,
Galgafarm,
Krisnavölgy,
Máriahalom,
Agostyán,
Gömörszőllős.
Az egyes
kezdeményezések jellege hazánkban is igen eltérő. Gyűrüfű például arról
nevezetes, hogy egy teljesen elnéptelenedett magyar falut élesztenek
újjá az „újtelepesek” az ökológiai szempontok szerint. Visnyeszéplakon
a magyar népi hagyományok tisztelete kap nagyobb hangsúlyt, a Galgafarm
a semmiből zöld mezős beruházásként létesült.
A Galgafarm projekt már a
nyolcvanas évek közepén indult, mint az első magyar kezdeményezés.
Akkor a legnagyobb problémát a tervezett mintegy ötven család teljes
életteréhez szükséges föld előteremtése jelentette. Később, mikor ez
már megvolt, a gazdasági stabilitás elérése volt a legnehezebb, hiszen
egy minden elemében új vállalkozásról volt szó: vegyszermentes
mezőgazdasági alapanyag előállításáról 300 hektáron, tartósítószer
nélküli élelmiszer feldolgozásáról. A gazdasági stabilitás megteremtése
után nagy kihívást jelentett az, hogy az ökofalu Helyi Építési
Szabályzatát több mint harminc szakhatósággal kellett engedélyeztetni,
és meg kellett teremteni az infrastruktúrát. Az összes nehézség közül
azonban a tudatos és elkötelezett emberek közösségének a létrehozása,
összecsiszolása a legnehezebb feladat.
A lakóházak építésénél a
természetes és helyben fellelhető anyagok használatán van a hangsúly.
Magának az építkezésnek a folyamata a szakszerű ökoépítészet és a
kaláka munka ötvözetéből áll. A szakszerűséget az Alapítvány által
létrehozott Ökologika Építőipari Kft. biztosítja, a kalákát pedig a
lakók közössége. A négyzetméter árak nagymértékben függenek az építtető
igényeitől és a saját részvétel arányától. Tapasztalataink szerint a
lakások négyzetmétere 60 ezer forinttól 180 ezer forintig terjed.
A belterületi ingatlanok eredeti tulajdonosa és az infrastruktúra
működtetője a „Gaia” Ökológiai és Vidékfejlesztési Alapítvány. Az
Alapítványtól lehet az egyes telkeket megvásárolni. Az ingatlanra
később is elővásárlási joga van az Alapítványnak. Így szeretnénk
biztosítani a településen az „öko-házirend” hosszú távú
fenntarthatóságát. Valamennyi telek az ökofalu saját mini vízműjéből
nyeri az artézi víz minőségű ivóvizet, az Alapítvány az
áramszolgáltató, sőt a biológiai szennyvízkezelésért is felelős.
Valamennyi telek rákapcsolható a bioszolár távhőellátásra, amit szintén
az Alapítvány működtet, és szedi a szolgáltatás differenciált díját.
Mind az infrastruktúra, mind pedig a bioszolár hőközpont létesítéséhez
pályázati úton igénybe tudtuk venni a Vidékfejlesztési Célelőirányzat
támogatását.
Mi a „Galgafarm” ökofalut nem a
hagyományos értelemben vett nyereségérdekelt vállalkozásként valósítjuk
meg. Számunkra a fenntarthatóság a legfőbb rendező elv.
Ebbe a
társadalmi és környezeti értékek mellett ugyan beletartozik a gazdasági
fenntarthatóság is, ez azonban nem azonos a profit túlhangsúlyozásával,
amit az eredményesség egyedüli mérőszámának tekint a külvilág.
Számunkra a „megéri–nem éri meg” kérdése nem a befektetett tőkére jutó
profit mértékén dől el, hanem azon, hogy tudunk-e az ott lakók részére
jólétet biztosítani úgy, hogy ez ne pusztítsa le a környezetet, és ne
ássa alá a jövő nemzedékek esélyeit.
A Galgafarm ökoprojekt kifejlesztése és megvalósítása során mindvégig
szem előtt tartottuk, hogy alkalmas legyen a vidéki lakosság és a
vidéki fiatalok problémáinak kezelésére. Járuljon hozzá ahhoz, hogy
vidéken is lehessen reményteli életet élni. Kezdeményezésünk része az
európai mintára indított magyar kísérleti LEADER típusú
vidékfejlesztési programnak, melynek alapja az alulról építkezés.
Aktívan részt veszünk a LEADER típusú Vidékfejlesztők Országos
Szövetségének munkájában.
Varga Géza
Készült a Független Ökológiai Központ megbízásából a Phare
Access 2001 program támogatásával. További felvilágosítás: Független
Ökológiai Központ, „Világfalu vagy világváros” című program,
http://www.foek.hu
Amennyiben konkrét dátumhoz kívánjuk kötni az ún. „ökofalu”
gondolatának megszületését, akkor az 1972-es stockholmi első
környezetvédelmi csúcstalálkozót kell megjelölnünk. Erre a
konferenciára jelent meg többek között a Római Klub első jelentése A
növekedés határai címmel. Ez a könyv és az ott elhangzott számos
tudományos előadás meggyőzően elemezte, hogy a „növekvő mértékű
erőforrás felhasználás – ipari termelés – fogyasztás –
hulladékképződés” egyirányú modell, nem tartható hosszú távon.
Lelkes
környezetvédő civilek és alternatívákban gondolkodó tudósok kezdték
kibontani az úgynevezett „ökofalu” koncepcióját szerte a világon.
Azonban még húsz évvel később, az 1992-es riói második környezetvédelmi
világkonferencia idejére sem tudott ez a gondolkodás az eredeti
formájában a főáram részévé válni. Amit kétes értékű eredménynek lehet
mondani, az az, hogy a „fenntarthatóság” fogalmát átvette a politikai
szóhasználat.
Az ökofalu mozgalom mindemellett világszerte tovább terjedt, de csak
úgy, mint civil kezdeményezés. Ma az Ökofalvak Világszervezete (a
Global Ecovillage Network, GEN) három regionális szervezete hangolja
össze ezt a tevékenységet valamennyi földrészen. A nyolc magyar
kezdeményezéssel együtt a Galgafarm is az Európát és Afrikát átfogó
GEN-Europe hálózathoz tartozik. A GEN-Europe idei tisztújító közgyűlése
Varga Gézát, a Galgafarm egyik alapítóját választotta elnökéül.
Kommentáld!