Fekete Gyula

 

 

Író, szociográfus. A Szabad Szó, 1947-től a Március Tizenötödike szerkesztője. 1956-ban az Írószövetség titkáraként tartóztatták le. 1966-tól hallhattuk az "Egy korty tenger" c. rádiós sorozatát. Vitáival a GYES bevezetését, a családok támogatását szorgalmazta. 1981-ben az Írószövetség alelnökévé választották, 1988-tól a Hitel munkatársa. Az MDF egyik alapítója. Itthon 58, külföldön 11 kötete jelent meg. "Az orvos halála" c. regényéből film készült. Közéleti tapasztalatainak összefoglalója a "Naplóm a történelemnek" c. műve. József Attila díjas, a Művészeti Akadémia aranyérmese.

 

Írt regényeket, elbeszéléseket, filmeket, drámát, esszét, publicisztikát, megjelent 52 prózai kötete, száznál több hazai kiadásban. Külföldön - kisebb írásokat nem számolva - 11 kötete jelent meg, 54 kiadásban, orosz , német, angol, francia, spanyol, olasz, cseh, szlovák, észt, lett, litván, lengyel, bolgár, román, finn, eszperantó nyelven. Ismertebb kötetei: A kék sziget; A falu szépe; Az orvos halála (26 hazai és külföldi kiadásban); A hű asszony meg a rossz nő; Egy korty tenger; Sarkcsillag; Éljünk magunknak?; Elfogultságaim térképe; Véreim, magyar kannibálok! (Vádirat a jövő megrablásáról); Gondolkozzunk, magyarok!; Csőre töltött gondolat; Naplóm a történelemnek. 2009-ben Prima-díjjal tüntették ki.

 

 

Írói pályájának első szakaszában a városba került falusi embereket ábrázolta (Eszmélet, Kati, 1953). Sorsokat felvillantva, krónikaszerű hitelességgel örökítette meg egy házaspár történetét (Vér és korom, 1954). Didaktikus vonások, érdekes cselekmény jellemzi utópisztikus és ifjúsági regényeit.

 

 

 

Művei

 

• Májusfa (kisregény, 1952)

• Eszmélet (elbeszélés, 1953)

• Kati (kisregény, 1953)

• Bulgáriai emlékek (útirajz, 1954)

• Vér és korom (irodalmi szociográfia, 1954)

• Ismerősök (elbeszélés, 1955)

• Májusi felhők (dráma, bemutató: Katona József Színház, 1956)

• Szemfényvesztők (jelenet, bemutató: Vidám Színpad, 1958)

• A kék sziget (tudományos-fantasztikus regény, 1959)

• A fiatalasszony (regény, 1960)

• Kincskereső Pipitér (ifjúsági regény, 1961)

• A falu szépe (regény, 1961)

• A hű asszony meg a rossz nő (regény, 1963) (oroszul: 1987)

• Az orvos halála (regény, 1963 (angolul, oroszul: 1965, németül, szlovákul: 1966, csehül, észtül, lettül, litvánul, bolgárul: 1967, románul: 1979)

• Szerelmesek bolygója (tudományos-fantasztikus regény, 1964 (szlovákul: 1966, németül: 1967)

• Ezeregyedik esztendő (regény, 1965 (oroszul: 1985)

• Lányszöktetés (elbeszélés, 1966)

• Csördülő ég (regény, 1967) (oroszul: 1985)

• Vallomás hajnalig (regény, 1970 (oroszul: 1985)

• Fortélyos félelem igazgat (tanulmány, 1970)

• Éljünk magunknak? (dokumentumgyűjtemény, 1972)

• Magyarország, fotóalbum (kísérő szöveg Fekete Gyula, fotók Alapfy Attila és Balla Demeter) 1972 (németül, oroszul, angolul, franciául, 1972, lengyelül, olaszul: 1974, spanyolul: 1975)

• A fiú meg a katonák (regény, 1972 (oroszul: 1983)

• Mindene megvan? (levélszociográfia, 1973)

• Egy korty tenger (esszék, 1974)

• Triszex (fantasztikus regény, 1974)

• Mézeshetek (regény, 1975 (oroszul: 1986)

• Három (regény, 1976)

• Miskolc, fotóalbum Balla Demeterrel (1976)

• Január, február, március (regény, 1977) (oroszul: 1985)

• Perújrafelvétel (elbeszélés, riport, 1977)

• Történelem hangszalagon (riportkönyv, 1977)

• Száz korty tenger (válogatott publicisztika, 1977)

• Levelek a magányról (levélszociográfia, 1979)

• Hiányzik egy férfi (regény, 1979) (oroszul: 1986)

• A falu szépe (regények, 1980)

• Első csók (elbeszélés, 1980) (oroszul: 1983)

• Bodrog-parti szerelmeink (regény, 1981)

• Boldog házasságok titkai (levélszociográfia, 1981)

• Elfogultságaim térképe (esszé, 1981)

• Sarkcsillag (esszék, jegyzetek, vitairatok, 1983)

• Április, május, június (regény, 1983)

• Tengercsepp (aforizmák, 1985)

• Szerelmesek bolygója (tudományos-fantasztikus regények, 1985)

• Hogyan lettem író? (Emlékek, tárcák, elbeszélések, 1986)

• Meditáció Amerikáról (1987)

• Esztendőre vagy kettőre (gyermekversek, mesék, 1987)

• Gondolkozzunk, magyarok! (vitairatok, interjúk, 1989)

• Süket a meztelen király. Közgondok, vitairatok (1989)

• Vitairat a jövőről (1990)

• Véreim, magyar kannibálok! Vádirat a jövő megrablásáról (publicisztikai írások, 1992)

• Madártávlat (elbeszélés, 1993)

• Különvélemény (vitacikkek, 1993)

• Örökségünk (1994)

• Csendes ellenforradalom (ifj. Fekete Gyulával) (vitairatok, Budapest-Ungvár, 1993)

• Verses gyerekszínpad iskolai ünnepségekre, anyák napjára (Ungvár-Budapest, 1993)

• Napló a történelemnek. 101 éjszaka (1997)

• Az első számú közügy (vitairat, Balatonboglár, 1997)

 

 

Életrajza a Wikipédia szerint:

 

Fekete Gyula 1922. február 26-án született Mezőkeresztesen.

 

Felsőfokú tanulmányait a József Nádor Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán végezte.

 

1945 –től Debrecenben az Nemzeti Parasztpárt (NPP) központjában dolgozik, Borsod megyében a földreform miniszteri biztosa, majd az NPP észak-magyarországi titkára, az Északi Szabad Szó felelős szerkesztője, az Észak-Magyarországi Szövetkezeti Központ ügyvezető igazgatója.

 

1947-től ’53-ig a fővárosban a Március Tizenötödike, a Szövetkezet, majd a Szabad Szó, a Világosság, az Esti Budapest szerkesztője.

 

1956-ban az Írószövetség titkára, majd 10 hónapig letartóztatásban él.

 

1965 és ’68 közt a Budapest szerkesztője,

 

1988—tól egy évig a Hitel munkatársa.

 

1981-től 8 évig az Írószövetség alelnöke.

 

1989-ig az Országos Családvédelmi Tanács társelnöke, az Olvasó Népért Mozgalom elnöke.

 

1988-90 az MDF elnökségi tagja,

 

1990- 91 a Magyar Néppárt elnöke, a Magyar Néppárt - NPP intézőbizottságának elnöke.

 

1992 – ben a Magyar Újságírók Közösségének elnökségi tagja lesz.

 

1992-96 az MVSZ ügyvezető alelnöke.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

2007. szeptemberében a Magyar Fórum kérdéseire válaszolt Fekete Gyula, az MDF alapítója. Arra, a kérdésre, hogy mire lenne szükség a népességfogyás lefékezéséhez, ezt válaszolta az író:

„Nem a segélyekre tenném a hangsúlyt. Az adórendszer a ludas. A gyermekre áldozott időt, fáradságot, töredelmet nem térítheti meg a szülőknek senki, de anyagi ráfordításaik egy hányadáért költségtérítést kapnak, s ezt mindmáig „támogatásnak", „segélynek" nevezik. A politikusok a „családtámogatási rendszerekről" vitatkoznak, s általános vélemény, hogy a költségvetést terheli ez a támogatás, a befizetett adókból folyósítják. Sikerült elérni, hogy maguk a kizsákmányolt családok is támogatásnak nevezik jogos költségtérítésük töredékét, sőt annak is tartják. Holott az eltartottak számától független adóztatással, a nevelés költségeit naponta terhelő forgalmi adóval, a szülők gyermekeik után a kapott „juttatásoknak" esetleg többszörösét fizetik be az államkasszába. Hazai adóztatásunk kezdettől fogva kitagadta a szülők jövedelméből a gyermekek létminimumát, amelyet megilletett volna az adómentesség. Régebben végeztem egy számítást, beküldtem az állampárt Politikai Bizottságához: az egy szem gyerekre kivetett jövedelmi adó megfelelt tizenegy luxuskutya adójának. Ráadásul a gyerekadó progresszív volt, mert hat gyerek után - ha fedezte a szülők jövedelme - nem 66, hanem 117 luxuskutya adóját kellett fizetni... Eleinte vitatták, de később elismerték: helyes a számításom. Annyi történt, hogy a következő év január elsején eltörölték –a kutyaadót.”

Ugyanebben az interjúban beszélt arról, hogy Antall József „többször is előállt családellenes, gyermekellenes javaslatokkal. Antall végképp elszabotálta, amit 1988. október 1-jén - több mint ötszázan - az MDF szegedi tanácskozásán a párt népesedéspolitikájáról elhatároztunk. Az ő bűnei közt nem az utolsó volt – én az elsők között említeném - , amilyen visszautasító közönnyel a népesedés ügyét kezelte. Még arra sem volt gondja, hogy a családi pótlék összege ne maradjon el túlságosan az infláció miatt.”

 

 

A korszellemet idéző díjai, melyek közül a legrangosabbat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét nem volt hajlandó átvenni lejjebb olvasható indokai miatt.

 

 

Kiváló Munkáért (1949)

József Attila-díj (1953, 1963, 1973)

SZOT-díj (1964)

A Művészeti Alap Irodalmi Díja (1978)

A Munka Érdemrend arany fokozata (1982)

1956-os Emlékérem (1991)

A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992) (ezt nem volt hajlandó átvenni)

Prima díj (2009)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Háromszor kapott József Attila-díjat, 1991-ben 1956-os Emlékéremmel, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2009-ben Prima-díjjal tüntették ki.

 „- A Ki kicsoda? lexikon szerint 1992-ben Fekete Gyula megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét…

 

A lexikonban ez az adat a mai napig szerepel, pedig az író nem fogadta el a felajánlott kitüntetést, alábbi indokaival:

 

 -Ennek a lexikonnal az egyik állítását helyre kell igazítanom, mert a kitüntetést valóban megkaptam volna Tolnay Klárival és Mensáros Lászlóval együtt, viszont nem fogadtam el, nem vettem át. Megkérdeztem: ki adja át? Felelet: Antall és Göncz. Erre azt válaszoltam: tartsák meg maguknak, mert leginkább ezt a két embert tartom a felelősnek azért, mert a magyar történelem a függelmek zsákutcájából nem tudott kitörni.”

 

 

Fekete Gyula alapító-elnökevolt a Százak Tanácsa Közhasznú Egyesületnek. Ez a civil szervezet a Magyarok Világszövetségében fogant ötlet alapján alakult 1997-ben 150 civilszervezet 2500 ajánlásából a legtöbb szavazatot kapott 100 személyből.

Célja stratégiai elemzések készítése, állásfoglalások és ajánlások megfogalmazása a nemzeti sorskérdésekről. Az egységes magyar nemzet nyelvi, kulturális, történelmi értékeinek őrzésére, érdekeinek védelmezésére vállalkozik, igyekszik a nemzet lelkiismeretévé válni. Azokkal a kérdésekkel foglalkozik, melyeket tagjainak 85-90 százaléka a legfontosabbnak tart. Részt vállal az oktatás, elsősorban a felsőoktatás, a népegészségügy, a hitélet, a nemzeti és egyetemes értékeket is őrző kultúra terjesztésében is.

A Százak Tanácsa 2008-ban egy díjat alapított a Haza Embere néven. Annak adományozzák, aki őrzi a magyarság jó szellemét, életével, tevékenységével nemzetünk jövendőjét eredményesen szolgálja.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Első kitüntetettje 2008. december 4-én Böjte Csaba ferences szerzetes volt.

 

A Százak Tanácsa  2009. dec.3.-i találkozóján Schulek Ágoston méltatta Grosics Gyula - magyar labdarúgó, az Aranycsapat kapusa, 86-szoros magyar válogatott -  életútját, akinek átadtuk  a HAZA EMBERE  köszönő oklevelünket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Grosics Gyula megindító szavai után a Százak Tanácsa jelenlevő tagjai felállva tapsolták meg „a fekete párducot" - aki ma is példaképe lehet mindnyájunknak. Igazán méltó személy kapta meg Böjte Csaba után másodszorra is a HAZA EMBERE címet.

 

 

 

A Százak Tanácsa alapító elnökétől búcsúzva megállapíthatjuk, hogy Fekete Gyula hosszú életpályája során a személyesen megélt eseményeket nagyszámú művében gazdagon megörökítette mindannyiunk számára. Közéleti tevékenységében pedig tetteivel is példaértékűen hozzájárult társadalmunk erősítéséhez.