1931.01.07-én születtem, Pécsett, a Mecsek alján. László öcsémmel, édesanyámmal, vendéglős édesapámmal, valamint az Amerikát megjárt apai nagyszülőkkel laktam együtt a pécsi Pacsirta utcai házunkban. Életem első másfél évtizedét a szülői háztól északra lévő Csoronika-dűlő, dél felől a Hadapród iskola és keletre a Pius-templom és Gimnázium, a Sörgyár, majd a Makár utcai elemi iskola határolta világban töltöttem. Édesanyám sajnos hat és fél éves koromban váratlanul itt hagyott bennünket, édesapám újra nősült, majd Budapestre költöztek, ahová - miután a saját lakásunk volt - öcsémmel mi is követtük őket.

Első gimnáziumot a pécsi jezsuitáknál végeztem. 3 évet a budapesti Fáy András Gimnáziumban. Majd 16 éves koromtól (1947) Veszprémben a piaristáknál tanultam és ott is érettségiztem. Kisszeminaristaként a Piarista Gimnáziumban osztálytársam volt többek között Mádl Ferenc köztársasági elnök úr. Mivel Veszprémben papnak készültem, tanulmányaimat a veszprémi Nagyszemináriumban immár teológusként folytattam. 1952-ben a veszprémi Szemináriumot az ÁVH feloszlatta. A növendékek egy részét és egyik elöljárónkat éjszaka vitték el. Mivel teológusként tanulmányaimat nem folytathattam, gyárba mentem dolgozni Budapestre. A Fémmunkás vállalatnál szerkezeti lakatos és villanyhegesztő szakmunkás bizonyítványt szereztem. Két évig voltam sorkatona Esztergomban a híradós zászlóaljnál, mint rádiótávírász. Mivel főiskolára és egyetemre öt ízben sem vettek fel, származásom és előéletem miatt, egyik parancsnokom tanácsára próbálkoztam meg a rádióbemondói pályával.

Eredetileg az akkor alakuló televízióhoz újsághirdetésen keresztül kerestek bemondókat. Többszöri meghallgatás után a több mint 3000 pályázó közül végül egyedüliként engem vettek föl és így kerültem a Magyar Rádióhoz.

1956. augusztus 22-én gyakornokként egy hónap múlva véglegesítettek.

1956. augusztus 24-én szólaltam meg először élőben a Kossuth Rádióban 16 óra 30 perckor. Nemsokára életem mindmáig legszörnyűbb éjszakáját éltem át október 23-án az ostromlott Bródy Sándor utcai stúdióépületben. A forradalom napjaiban a szabad Kossuth Rádió parlamenti stúdiójában teljesítettem szolgálatot, így nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy 3-án este én konferáltam be Mindszenty hercegprímás beszédét. És mindvégig mellette ültem a stúdióban. Másnap, vasárnap reggel amikor hajnalban ismét megszólaltak a támadó szovjet harckocsik ágyúi, magam is tanúja voltam Nagy Imre stúdióba való érkezésének, rövid rádióbeszédének és még sok más eseménynek. A Parlamentet elfoglalva orosz katonák miután rájöttek, hogy nem a Nílusnál vannak, hanem a Dunánál, és nem megrögzött fasisztákkal van dolguk, a rádiósokat kiengedték az épületből.

Rádiósként már felvettek az ELTE magyar-történelem szakára, ahol tanári képesítést szereztem, majd újabb három év angol szak után magyar nyelvészetből doktoráltam 1973-ban. Innen kezdve vagyok tagja a Magyar Nyelvtudományi Társaságnak, majd később a Magyar Rádió nyelvi bizottságának. Elnökségi tagja vagyok az Anyanyelvápolók elnökségének. 1997-ben kaptam meg a Kazinczy-díjat.

A 2000. millenniumi esztendőben a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntettek ki. Majd Budapest Belváros-Lipótváros és Zebegény díszpolgárává választottak.

Már gyerekkoromban meghatározó élményt jelentettek számomra a templomok harangjai. 2000. év pünkösdjétől indult el a rádióban a magyar harangok történetét bemutató sorozat, amelynek során minden héten más-más templom harangja szól délben a Kossuth Rádióban. Ennek narrátori feladatait kezdetektől én látom el. Az eltelt 6 év alatt több mint 300 harangot szólaltattunk meg, többek között a határainkon túl fekvő templomok harangjait is. Olyan rendezvényeken és eseményeken is vállaltam szerepet, értékrendem és meggyőződésem következtében, mint néhai kormányzónk: Horthy Miklós kenderesi újratemetése, vagy néhai Bethlen István miniszterelnökünk hamvainak hazai földbe elhelyezése, de meg kell említenem azt is, hogy Grósz Károly temetését is én vezettem le, családja kérésére. Zebegény díszpolgáraként minden a településsel összefüggő rendezvényen részt veszek. Minden év június első szombatján én vezetem a trianoni megemlékezést az immár nemzeti emlékhelynek számító Kálvária-dombon. A Magyar Nemzeti Fórum elnöke, Lezsák Sándor vezetésével alakult meg 2004. március 5-én, Veszprémben a Mindszenty társaság. A 15 tagú "alapító atyák" egyike én vagyok.

Nyugdíjazásomkor a Központi Papnevelő Intézet rektora Bíró László püspök úr meghívott az intézet retorika tanárának. Eddig 5 Kazinczy-díjas kispap tanítványom volt, s bár az órák adását már egy fiatal képzett nyelvésznek adtam át, mind a mai napig részt veszek a próbaprédikációk értékelésében, és felkészítem az országos Kazinczy-versenyre készülő jelölteket. A magyar nyelv ápolására, megőrzésére törekszem, nyilvános szerepléseim során, mivel ez az összetartó erőnk nekünk magyaroknak, országhatároktól függetlenül. A magyar Rádióban folyamatosan tovább dolgozom, minden délben a harangszó után én ismertetem az adott helység, templom és a harangok történetét. Több mint 30 éve vagyok közreműködője a Rádió "Karinthy-színpad" műsorának és a kéthetenként jelentkező "Mesélő Krónikák" című népszerű történelmi sorozatnak.

A televízióban immár 40 éve vagyok a népszerű természettudományos magazinnak, a Deltának is narrátora. Sokfelé hívnak nyelvésztanárként, rádiósként, magyar nyelvi és rádiós témákban előadást tartani. Közreműködője vagyok a különféle művészeti műsoroknak, de olyan rendezvényeknek is, amelyek felfogásommal, világnézetemmel nincsenek ellentétben. Hamarosan megjelenik és országszerte kapható lesz "Aki a harangért szól..." című életrajzi könyvem, amely remélhetőleg kedvező fogadtatásra talál majd mindazoknál, akik kezükbe veszik.

Hallgasd meg a hangját