A világhírű horvát zongorista, Maksim Mrvica idehaza kevésbé ismert, ám a volt jugoszláv utódállamok mellett Nyugat-Európában és Japánban is a legnagyobb sztárok közé tartozik. A klasszikus zene egyik mai fenegyereke ő, aki gyakran tesz kirándulásokat a crossover ( átmeneti) irányzatok felé is.

Horvát rapszódia

Küllemét tekintve Maksim Mrvica egyáltalán nem tűnik zongoraművésznek, láttán az ember leginkább egy Tommy Lee-féle fazonra asszociál, hiszen krakk helyett fekete bőrnadrágban, melírozott hajjal, kigombolt, s így meztelen mellkasát láttatni engedő ingben, kezén mindenféle bőrkarkötővel, fülbevalóval jelenik meg a koncertpódiumokon. Ennek ellenére napjaink egyik legnagyobb sztárja, akinek több szólólemeze is megjelent már.

Liszt 2. rapszódiája, az egyik legismertebb interpretációja

(vigyázz hangos :-)

A Pure egy hagyománytisztelő lemez, bár a rajta szereplő műveknek csak egy része köthető szorosan a klasszikus zenéhez. Giuseppe Verdi, Edward Grieg, Antonin Dvorak és Nikolai Rimsky-Korsakov mellett a szintén horvát kortárs Tonci Huljic képviseli ezt az irányt. Mellette néhány filmzenei betét hallható még a lemezen, olyanok, mint Ernest Gold világhírű Exodus-ának zongorára átírt változata, illetve a Somewhere In Time. Ez utóbbi darabok jól illeszkednek a lemez többségében romantikus hangulatához - nélkülözik a modern kor megoldásait -, egyedül a Xian Xinghai által komponált Yellow River tűnik ebben a közegben túl direktnek, egy kicsit kilóg az album koncepciójából.

A klasszikus művek kiválasztásával Maksim Mrvica azért valamelyest jelezte külön utas, a kortárs rockzenéhez vonzódó nézeteit, hiszen olyan tételeket is hallhatunk a lemezen, mint Rimsky-korsakov-tól a Flight Of The Bumble-Bee - amiről közismert, hogy anno a Manowar basszusgitárosa, Joey De Maio is műsorra tűzte koncertjein -, vagy a Grieg által komponált, s a Savatage zenekar klasszikus, azonos című lemezén is szereplő Hall Of The Mountain King. Mindez nem meglepő, hiszen Maksin akár egy Queen- vagy Vangelis-szerzeményt is bármikor bevállal. A lemezen szereplő darabok közül komponistaként a legtöbbet Tonci Huljic jegyzi. A romantikus Croatian Rhapsody Liszt Ferenc műveiből merít, a Passionata címe önmagáért beszél, de van latinos hangulatot sugalló tétel (Cubana) is a lemezen.

Maksim Mrvica-Nostradamus

Maksim Mrvica játéka finom és magával ragadó, de a szenvedély sem hiányzik belőle. A Pure azonban nem nyújt munkásságáról teljes képet, ezért érdemes az Internet segítségével betekinteni néhány koncertjébe. A lemez anyaga azokhoz a felvételekhez képest puritánnak, lecsupaszítottnak tűnik.

Gyuricza Ferenc

További videókat a Kitekintő és Művészetünk c. videógalériákban találsz.

Kellemes zenei feltöltődést kívánunk!

Írd ide, melyik zene tetszik neked legjobban az ő előadásában, meg hogy mennyire tetszik egyáltalán ez a fajta "crossover" vagyis modern hangszereléssel kevert klasszikus zene.