A törvényi rendezés eddigi kulcskérdései
1., Kik tartoznak abba a társadalmi körbe, akiket át kell világítani?
a., Parlamenti képviselők, közjogi
méltóságok, állásuk betöltéséhez állami „esküre kötelezettek”, közéleti
személyiségek, bírák, ügyészek, államigazgatási és önkormányzati
vezetők, közvélemény-formálók, a tudati gondolkodást befolyásolók (írók,
újságírók, filozófusok, egyházi személyek, tudósok, művészek stb.),
közszereplők;
b., Nemcsak közszereplők, hanem mindenki, aki kapcsolatban állt az egy párti diktatúra elnyomó szervezetével;
c., Ki a közszereplő? Mikor volt közszereplő: beszervezettsége idején vagy ma az elbírálás idején?
2., Milyen szempontok szerint világítsák át őket? A volt BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség mely szervezeti egységéhez való tartozás alapján?
a., Csak a III/III-hoz, a politikai rendőrséghez?
b., Bármely szervezeti egységéhez való
tartozás megalapozza az érintettséget? III/I-es hírszerzés, III/II-es
kémelhárítás, III/V-ös operatív technikai csoportfőnökség, III/IV-es
katonai elhárítás, a honvéd vezérkar katonai hírszerzése, továbbá
szigorúan titkos állományú tisztek, „T”-lakásgazdák, a
büntetés-végrehajtás belső elhárítása (fogdaügynökök); nemkülönben ide
tartozóan az egykori Államvédelmi Hatóság, a HM Katonapolitikai Osztály
és az 1956-57-évben működött karhatalmi alakulatok;
c., Csak az állambiztonsági hálózati személyek (ügynök, titkos megbízott, titkos munkatárs) körét vegyék figyelembe vagy:
d., A teljes hivatásos állományt is (nyílt, titkos, szigorúan titkos állomány);
e., Mi legyen az állambiztonsági hálózati
személyek körébe nem sorolható társadalmi kapcsolattal, hivatalos
kapcsolattal és alkalmai kapcsolattal? Kiterjeszthető rájuk a hálózati
személy fogalma, mert operatív feladatuk volt a politikai közvélemény
befolyásolása?
f., Meddig legyen titkos azon volt hálózati
személyekre vonatkozó iratok minősítése, akiket a rendszerváltást
követően tovább foglalkoztattak egyes szolgálati ágak? A kapcsolat
megszűnése után 15-20 évig, külföldi állampolgárok esetében haláluk vagy
a kapcsolat megszűnése után 30 évig?
3., Mi az a közérdekű adat, amely a hálózati személlyé minősítés alapja?
a., Bármely együttműködés ténye önmagában;
b., A négy bizonyíték (6-os karton,
beszervezési nyilatkozat, írásos jelentés, pénzügyi bizonylat) közül
legalább kettő együttes jelenléte;
c., Ki állapítsa meg, hogy valaki milyen
minőségben szerepel az állambiztonsági iratokban? „Történészi-levéltári
szakmai-tudományos értékelés” vagy „tudománytól idegen testületek,
például bíróságok döntsék el egy tudományos megállapítás helyességét”? A
történészi-levéltári szakmai-tudományos értékelés történhet-e kizárólag
tartalom elemzés összefüggései alapján is, s nem szükséges 6-os karton,
beszervezési nyilatkozat, jelentés, pénzügyi bizonylat?
4., A nyilvánosságra hozatal szempontjából tehető-e különbség hálózati személy, a hivatásos állomány és az operatív kapcsolatok adatai között?
Hogyan kell megváltoztatni a közszereplőkkel
kapcsolatos szabályozás irreális, túlzó feltételeit a nyilvánosságra
hozás tekintetében?
5., Hogyan kényszeríthető ki a szűkebb körű titkosítás,
s az, hogy a jelenlegi titkos iratok birtokosa szervezetileg ne
tarthassanak indokolatlanul vissza olyan iratokat, melyeknek a
levéltárakban a helyük az információs kárpótlás, illetve a tudományos
kutatás számára?
6., Jogosultak-e a megfigyeltek az
iratokban szereplő teljes tényanyagot megismerni vagy változatlanul csak
a velük személyes kapcsolatba hozható személy adatait ismerhetik meg?
7., Húsz évvel a rendszerváltás után felelősségre vonható-e valaki azért, hogy 1995-ig nagyarányú, zömében szabálytalan iratmegsemmisítés folyt következmények nélkül? A fenn maradt iratok 92%-a az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában van, 8%-a a titkosszolgálatoknál, ez utóbbi 32 618 minősített irattári tételt jelent, közülük 1 551 „szupertitkos” főigazgatói külön listán szerepel.
A tennivalók: válaszok a kulcskérdésekre
Miskolczi Ágost írta 1935-ben a modern államvédelemről:
„…egy uralom felforgatását célul kitűző elemek
legyőzésére szolgáló szervezet, bármennyire tökéletes legyen is
egyébként, csak reszketve gondolhat a holnapra és sohasem érezheti magát
biztonságban, ha nem áll a jog, a becsület és az igazságosság erkölcsi alapján.”
A három fogalom mindegyikére szükség van az
állambiztonsági múlt feltárásához, jogállami tisztázásához, s a
becsületes erkölcsi elégtételadáshoz.
Tartsuk szem előtt az elmúlt két évtized
szégyenteljes társadalmi kudarcát, ezért megismétlem: az elmúlt 10 évben
megvizsgált 12 ezer személy közül mindössze 112-en váltak meg tisztségüktől azután, hogy ügynökmúltjuk napvilágot látott, vagy ezt megelőzendő maguktól lemondtak.
A közélet és a közvélemény-formáló személyiségek
köre továbbra is terhes azoktól, akik nem ismerték be érintettségüket,
senkitől nem kértek bocsánatot és nem ajánlottak fel erkölcsi elégtételt
senkinek. Azokat sem sújtja semmilyen szankció, akiknek vétke
bebizonyosodott, de továbbra is vezető pozícióban vannak, állami
kitüntetéseket kapnak.
De nem csak a közszereplőtől várható el az igazmondás, a tisztes beismerés. („Közszereplő
az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt, vagy közhatalom
gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai
közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította.” Ásztltv. 1.§ (2) bek.) Aki nem közszereplő, az sem élvezheti tisztázatlan múlttal a nemzet megbecsülését.
A nemzeti érdek meghatározta jogszabályalkotásnak megkerülhetetlen kiindulópontjai vannak. Utalva „A törvényi rendezés eddigi kulcskérdései"-re, összegezésként le kell szögeznünk:
- Az ország vezetésének legszélesebb körét át kell világítani, függetlenül attól, hogy valaki közszereplő vagy nem, a múltban vagy a jelenben.
- A politikai elnyomó szervezet bármely biztonsági végrehajtó szervezetéhez (belügyi, honvédelmi, büntetés végrehajtási) való bármilyen tartozás (hivatásos vagy hálózati) megalapozza az átvilágítási kötelezettséget. Ide kell sorolni az operatív kapcsolatot is. („Operatív
kapcsolat: az a személy, akit az e törvény hatálya alá tartozó iratokat
keletkeztető szervezetek 'társadalmi kapcsolatként' vagy „alkalmi
kapcsolatként' tartottak nyilván.” 2003. évi III. törvény, 1.§ (6))
- A hálózati személyé nyilvánítást bármely együttműködés ténye önmagában is megalapozza. A szakmai - történészi, levéltári, tudományos - értékelés történhet kizárólag az iratok tartalomelemzése alapján, nem szükséges más bizonyíték (6-os karton, beszervezési nyilatkozat, írásos jelentés, pénzügyi bizonylat.)
- Ki kell kényszeríteni a szűkebb körű titkosítást, megszüntetni az indokolatlan iratvisszatartást, bővíteni az áldozatok információs kárpótlását és szélesíteni a tudományos kutatás lehetőségeit.
- Felelősségre kell vonni azokat, akik a
szabálytalan iratmegsemmisítésben, a bizonyítékok eltüntetésében, saját
vagy mások felelősségének eltussolásában részt vettek.
- A legnagyobb nyilvánosságot kell
biztosítani e történelmi feltáró és tisztázó tevékenységnek, a
jogállamiság értékrendjét és a közbizalom helyreállítását szolgáló
társadalmi folyamatnak.
A Jobbik támogatta
A Schiffer András (LMP) által benyújtott, de tárgysorozatba nem vett törvényjavaslat lényegében módosítja néhány
helyen a 2003. évi törvényt, amely az elmúlt rendszer titkosszolgálati
tevékenységének feltárásáról és az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti
Levéltára létrehozásáról szól.
Ez a módosítás részben érinti:
a., az 1992. évi LXIII. törvényt, amely a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szól,
b., a 2011. évi CXII. törvényt, amely az információs jogról és az információszabadságról szól.
A változtatások részben megegyeznek Dr. Ilkei Csaba tudományos
kutató korábbi tanulmányainak javaslataival, de magukba foglalják más
tudományos kutatók nyilvánosságra hozott javaslatait is. Az utóbbiak
közül említésre méltó a Kenedi Bizottság szakértői jelentése 2008-ból.
A Jobbik azért támogatta a törvényjavaslat napirendre vételét, mert:
a., Az 1990 utáni politikai elit egyik
legnagyobb adósságának rendezéséről van szó: az ügynök kérdéskör komplex
törvényes rendezéséről, melyet mindeddig elmaszatoltak a kormányok,
kiskapukat hagytak a vétkeseknek, a tettesek pedig kihasználták a jogi
bizonytalanságot, nevetve távoztak a bírósági tárgyalótermekből. Az
Orbán-kormány a tisztázatlan helyzet cinikus fenntartásával tovább
züllesztette a kérdéskörről kialakult erkölcsi relativizmust, mely
megtűri az egykori állambiztonsági tiszteket és ügynököket a közéletben,
a politikában, az állami és államigazgatási vezető pozíciókban, a
sajtó, a rádió, a televízió és a tömegtájékoztatás közvélemény-formálói
között, sőt ki is tünteti és jutalmazza őket legszebb nemzeti
ünnepeinken.
b., Támogatta, mert a közérdekű
nyilvánosságot elébe helyezi a jogtalan magánérdek védelmének; a
hálózati személlyé nyilvánítást bármely együttműködés ténye önmagában is
megalapozza; az ügynökké nyilvánítás indokát, a bizonyítékok
megítélését pedig szakmai értékelésre bízza, amely történészek,
tudományos kutatók, levéltárosok dolga, nem pedig életidegen
jogszolgáltatóké a formál logika szabályai szerint.
c., A politikai elnyomó szervezet bármely
biztonsági végrehajtó szervezetéhez (belügyi, honvédelmi,
büntetés-végrehajtás) való bármilyen tartozás (hivatásos vagy hálózati)
megalapozza az átvilágítási kötelezettséget. Ide kell sorolni az
operatív kapcsolatot is, tehát azokat, akiket társadalmi vagy alkalmi
kapcsolatként tartottak számon.
d., Az ország vezetésének legszélesebb
körét át kell világítani, függetlenül attól, hogy valaki közszereplő
vagy nem a múltban vagy a jelenben; ki kell kényszeríteni a szűkebb körű
titkosítást, megszüntetni az indokolatlan iratvisszatartást, bővíteni
az áldozatok információs kárpótlását és szélesíteni a tudományos kutatás
lehetőségeit.
e., Nincs helye semmiféle halasztásnak,
kibúvónak, részleges megoldásnak, jogi vagy erkölcsi megalkuvásnak, a
jelenlegi kormányzás aktuálpolitikai haszonszerzésének. A legnagyobb
nyilvánosságot kell biztosítani e történelmi feltáró és tisztázó
tevékenységnek, a jogállamiság értékrendjét és a közbizalom
helyreállítását szolgáló társadalmi folyamatnak. A nemzetnek e
kérdéskörben sincs hova hátrálnia a történelmi szembenézés elől.
A Jobbik frakciója az általános és részletes vitában tervezte megtenni saját konkrét javaslatait,
kifejtve azon érveit, melyekkel néhány helyen vitatja az előterjesztett
törvényjavaslatot. De egészében támogatta tárgysorozatba vételét.
forrás
Kommentáld!