A vadon élő állatoknak és sorstársaiknak a pusztulásában a rák legalább olyan jelentős szerepet játszik, mint nálunk embereknél, állítja egy új kutatás, hozzátéve, hogy az ember által kibocsátott szennyezőanyagok nagy szerepet játszhatnak a folyamat kialakulásában. A kutatás szerint a természetvédelmi szervezetek általában nem veszik számításba kockázati tényezőként a rákot. Az állati esetek ugyanakkor betekintést nyújthatnak saját egészségünk alakulásába is.

"Összességében nem sok különbség van az emberek és az állatok között, valamint a náluk kialakuló betegségekben" - mondta Denise McAloose a New Yorki Wildlife Conservation Society vezető patológusa, aki az állati esetekkel fel szeretné hívni a rákkutatók figyelmét, hogy a más fajoknál kialakuló daganatos megbetegedésekből is sok új ismeretet szerezhetnének a népbetegséggé vált kórról.

Az állatkísérletek és megfigyelések természetesen nem idegenek az orvostudomány képviselői számára, a kutatók azonban eddig jellemzően egyszerre csak egy faj egy adott rákos megbetegedését tanulmányozták. Ahhoz hogy lássuk, a vadvilág esetei mit árulnak el saját környezetünk egészségéről, McAloose és munkatársai összegyűjtötték az esettanulmányokat. A legsúlyosabb példát az amúgy is veszélyeztetett tasmán ördög szolgáltatta. A kutyaméretű patkányra emlékeztető állat a világ legnagyobb húsevő erszényese, Tasmánia csúcsragadozója.

Az 1990-es évek közepén a fajnál egy ritka ráktípus fejlődött ki, ami közvetlenül terjed az egymással folytatott verekedések harapásai és marásai következményeként. A kór már a populáció több mint felét elpusztította, a tudósok pedig attól tartanak, hogy a betegség az állatok teljes kihalásához vezethet.

Ez lenne az első eset, hogy egy fertőző rákbetegség egy faj eltűnését eredményezné. Egy csúcsragadozó elvesztése pedig felborítaná a teljes tasmán ökorendszer egészségét és biológiai sokszínűségét, figyelmeztet McAloose. "Ez nagyon magasra helyezi a lécet a vadvédelmi és egészségügyi közösségek számára" - mondta. "A teljes tudományos társadalom érdeke, hogy megértse, miért alakulnak ki ezek a rákos megbetegedések."

A tasmán ördögnél tomboló ráknak - szerencsére - nincs emberi megfelelője, sok más, állatoknál előforduló típusnak azonban akadnak párhuzamai a mi világunkban is. a csirkék limfómái, a teknősök fibropapillomatózisa, ami a bőrrákban kap szerepet, valamint a delfinek nemi szervi daganatai mind olyan ráktípusok, amiket vírusok okoznak, ugyanúgy mint a nőknél méhnyakrákot okozó humán papillomavírus. Valójában a tudósok hamarabb fedezték fel az állatoknál a rák vírusok általi terjeszthetőségét, mint az ember esetében.

Sok esetben az állatok megbetegedései gyakoribbak a szennyezettebb környezetekben. Az alumínium olvasztó létesítmények környezetében élő beluga bálnáknál például a rák a halál második leggyakoribb oka, míg az ipari területeken élő halaknál rendkívül magas a bőr- és a májrák szintje. Ezek a rákok az utóbbi egy-két évtized során alakultak ki, mondta Richard Montali a Johns Hopkins Egyetem állategészségügyi patológusa. Állítása szerint a vadon élő állatok egyfajta szenzorként szolgálhatnak azokra a környezeti toxikus anyagokra, amik az embert is fenyegethetik. "Mi mind élő sejtek vagyunk, legyen szó állatról, vagy emberről" - mondta. "Ahol pedig sejtek vannak, ott rák is lesz."

A vadvilág rákos eseteinek tanulmányozása azonban korántsem egyszerű, ami egyben meg is magyarázza, miért ilyen elhanyagolt ez a terület. "Ez nem olyan egyszerű mint egy orvos esetében, akihez elmennek a betegek" - mondta McAloose. "Itt nekünk kell eljutnunk az állatokhoz, ami sok esetben elég nagy kihívást jelent."

sg.hu