Hajlamosak vagyunk a színekre mint tőlünk független jelenségekre gondolni, ez azonban nem így van: a színek a szemünkben és a fejünkben jönnek létre, tehát amit színnek érzékelünk nem több, mint az agyunkban létrejövő tudattartalom. Önmagában való szín nem létezik csak laboratóriumi körülmények között. Színérzékelésünket befolyásolják a fények, az árnyékok, a szomszédos színek, az hogy milyen anyagon, mekkora felületen látjuk az adott színt stb.
A tizenkét osztatú színkör
A tizenkét osztatú színkör megalkotása szintén Johannes Itten nevéhez fűződik. A színkör folytonos átmenetet képez az egyes színek között, ami a tökéletesség képzetét kelti bennünk. Tanulmányaink során bizonyára mindannyian megismerkedtünk a három alapszínnel: a sárgával, a vörössel és a kékkel.
Ezeket elsődleges színeknek nevezzük, az összes többi szín a keverékükből jön létre.
A másodlagos színek az alapszínek keverékei: a narancs (sárga + vörös), a zöld (sárga + kék) és az ibolya (vörös + kék)
A harmadlagos színek az elsődleges és a másodlagos színek keverékei: a sárgásnarancs (sárga + narancs), a vörösesnarancs (vörös + narancs), a vörösesibolya (vörös + ibolya), a kékesibolya (kék + ibolya), a kékeszöld (kék + zöld), és a sárgászöld (sárga + zöld)
A fekete és a fehér nem részei a színkörnek, csak a színek sötétítésére/világosítására szolgálnak.
A színkörből még egy fontos adat olvasható le, a szemben elhelyezkedő színek komplementer vagy kiegészítő színpárok, amik különösen erősítik egymást ha egymás mellett vannak, de kioltják egymást, ha -mint festékeket- összekeverjük őket.
A színek fő tulajdonságai/alapfogalmak
Függetlenül a körülményektől a fejünkben mindig ugyanazon érzetek alapján kódoljuk a színeket. Ezek a színek fő jellemzői, a színezet, a telítettség és a világosság. Ezeken kívül asszociatív módon is megkülönböztetjük a színeket, például hőérzetük alapján hidegnek vagy melegnek.
- A szín fő jellemzője, kizárólag tiszta (telített) színt jelent és folytonos színkört alkot. (lásd fenti színkör) A színezet a szín neve, pl: vörös, kék, ibolya, sárga, zöld stb.
A szivárvány színei
A színek térbeli elhelyezkedése
Végezetül nézzük meg, hogyan helyezkednek el a színek a térben. Az eddigi összefüggéseket a legjobban egy színgömbbel tudjuk szemléltetni.
A színgömb egyenlítői zónájában vannak a színkör tiszta színei. A sarki zónákban helyezkedik el a fehér és a fekete. A fehér póluspont és az egyenlítői színek között láthatjuk az egyenlő tónuskülönbséggel kivilágosított színeket, a fekete póluspont irányába pedig az egyenlő tónuskülönbséggel sötétített színeket.
Mit látunk, ha felszeleteljük a gömböt?
A középső hosszanti tengelyen a fekete és a fehér közötti szürke értékek vannak, ezek a középszürkék adják a gömb centrumát.
A függőleges, hosszanti metszeteken a színek világos és sötét árnyalatai láthatók.
A vízszintes, horizontális metszeteken a színek élénk és tompa árnyalatai láthatók. Ezek a szürkéhez közelítő árnyalatok a színgömb szemközti oldalán elhelyezkedő komplementer színek keverékeiből adódnak.
Két komplementer színhez ötféle úton juthatunk el a színgömbben
Különösen fontos ezeknek a tulajdonságoknak a megértése, hiszen az évszakelméletbenaz egyes csoportoknak dominánsan egy-egy színtulajdonság áll a legjobban. (például az Ősz és a Tavasz meleg színtipusok, a Nyár és a Tél hidegek)
Források és egyben ajánlott irodalom:
Johannes Itten 2002. A színek művészete
www.szintan.hu
http://sdt.sulinet.hu (színtanra vonatkozó fejezetei)
Kommentáld!