a zenének központi szerepe legyen a nevelésben
a zenei analfabétizmus akadályozza a zenei műveltség fejlődését és a hangversenyek látogatottságát
a zeneoktatást meg kell javítani a tanítóképzőkben
már gyermekkorban el kell kezdeni a gyermekeket a zenére
nevelni és csak legjobb zenei anyagot szabad nekik adni a megfelelő
szinten
a napi éneklés ugyanolyan fontos, mint a napi torna
a gyerek zenei anyanyelve a magyar népzene legyen
az emberi hanggal, az énekléssel jussunk el a zenei tehetségekhez
nagyon fontos a karéneklés, ehhez külföldi remekműveket kell
felhasználni, a magyar nyelvű kórusirodalmat a magyar zeneszerzők
teremtsék meg a népzene felhasználásával
a zene tanítása állami feladat, ezért a kormánynak pénzt kell rá fordítani.
1937-ben
jelent meg a "Bicínia Hungarica" című sorozatának első füzete. A
bicíniumok magyar gyerekek számára íródtak. Az alap az volt, hogy a
népzenei gyökerekből, énekelve, karénekelve jusson el a gyerek a
zeneirodalom nagy alkotásaihoz. Ez más népeknél ugyanígy megvalósítható.
A "Bicínia Hungarica" módszertani útmutatójában már konkrétan leírja
Kodály, hogy be kell vezetni a relatív szolmizációt, és a pentaton
hangsor legyen a magyar zenei anyanyelv alapja. Ebben az írásában emeli
ki Kodály a többszólamú éneklés fontosságát. Ez a füzet nagyrészt magyar
népdalokat tartalmaz. Nem sokkal később megírta az "Énekeljünk
tisztán!" című énekgyakorlat-sorozatot.
Ezután jelent meg a "Bicínia Hungarica" második és harmadik füzete,
melyek szintén magyar népdalokból állnak, majd egy negyedik, mely mari
népdalokat tartalmaz.
Kodály kifejtette: meg kell ismerkedni a rokon népek dalaival, ha
ezekben már jártas a növendék, akkor térjen át idegen népek dalaira, és
ha lehet, az adott nép nyelvén énekelje azt.
1943-ban megjelent a "333 olvasógyakorlat", mely a mai napig a zenét
tanuló gyerekek zenei ábécés könyve. Ebben a szerző rávezeti a
gyerekeket a globális kottaolvasásra.
Megjelent az "Ötfokú zene" négy füzete is. Az első füzet száz magyar
népdalt, a második száz kis indulót, a harmadik száz mari dallamot, a
negyedik pedig száznegyven csuvas népdalt tartalmaz. A második füzetet
óvodás gyerekek számára írta Kodály. 1937-ben kiadott cikkében az
énekkari gyakorlatokkal foglakozik. Ebben írja le, hogy a zongora nem
megfelelő eszköz a karéneklés elősegítésére, és hogy ne a zongora
hangjára tanítsa be a karvezető a műveket, hanem énekelve.
Ugyanebben az évben egy vidéki kisvárosban járt, ahol ezeket mondta:
a férfikarokat alakítsák vegyessé, így több remekművet is megismerhetnek
a gépi zene helyett inkább aktívan énekeljenek
a zenei alapműveltséget az iskolában kell megszerezni
1941-ben így nyilatkozott: a zene mindenkié, a zenei
műveltség megalapozását már óvodás korban el kell kezdeni, s ennek
alapja az ének.
Szintén 1941-ben jelent meg a "Zene az óvodában" című cikke is, melyben
hangsúlyozta, hogy a zenei nevelés sokoldalúan fejleszti a gyermek
képességeit, és a népi játékokban kapcsoljuk össze az éneket és a
mozgást.
Egy másik cikkében arról ír, hogy csak az a gyerek kezdjen el tanulni
valamilyen hangszeren, amelyik már tud kottát olvasni. Ez 1945 után meg
is valósul, mert akkortól kezdve a hangszeren való tanulást egy egyéves
előképző előzi meg, melyen a gyerekek megtanulnak kottát olvasni.
1953-ban
ír arról, hogy "Ki a jó zenész?". A jó zenésznek nagyon fontos a hallás
fejlesztése, a kottából éneklés, a karban éneklés, nagy haszna van a
középszólamban éneklésnek és a jó zenész legyen tájékozott az
irodalomban is. A jó zenész négy fő jellemzője: 1. kiművelt hallás, 2. kiművelt értelem, 3.kiművelt szív, 4. kiművelt kéz. Ezeknek egyensúlyban kell lenniük.
Az 50-es évektől kezdve sorra születtek Kodály két-
és háromszólamú gyakorlatai. Címeik: 55,44,33,22,66,77 kétszólamú
énekgyakorlat és "Tricínia", azaz 28 háromszólamú gyakorlat, mely később
29 lett egy korábbi kiadványból kiegészített darabbal. Megjelentek az
énekes-zongorakíséretek, az "Epigrammák" is.
A Kodály-módszer ma már világhírű. A világ számos országában tanulnak ezzel a módszerrel a gyerekek.
|

Cél a zenei nevelésben: a magyar zenekultúra
Eszközök:
zenei írás-olvasás általánossá tétele az iskolákon át
zenei szemlélet öntudatra ébresztése
világirodalom kiemelkedő alkotásainak közkinccsé tétele
Kodály koncepciói megalkotása során sok példát vett a múltból.
Először is Guido d'Arezzo: a korabeli Szent János himnusz kezdő
szótagjainak (ut re mi fa sol la) módosításával, és a 7. hangot
hozzáadva (si vagyis mai nevén ti) megkapjuk a mai szolmizációs
hangokat.
Ez a Guido-féle szolmizáció századokkal később átadta, illetve
megosztotta a helyét az ábécés elnevezéssel. (C, D, É, F, G, Á, H).
Ahogy 1 hangnak van ábécés és szolmizációs elnevezése is, ugyanúgy van
egyszerre abszolút és relatív is. Mint a neve is mutatja, a szolmizációs
(vagy relatív)hangok 'mozoghatnak', ám amint lerögzítjük a kulcsot,
előjegyzéseket stb., és ábécés hangként írjuk fel őket, onnantól meg
szabva minden hang helye.A dó helyének megváltoztatását Rudolf J. Weber
is használta a svájci oktatásban.
John Spencer Curwen a szolmizációs kezdőbetűket használja a
vonalrendszer elhagyásával a hangmagasságok jelölésére. Továbbá
bevezette a kézjeleket, melyek szintén segítették az oktatást.
Emile Joseph Maurice Chevé a szolmizációs hangokat fokjelölésként
alkalmazta. Hangjegyek pótlására számokat is használt. Számneveket mi
is használunk a zene más területein:
a dallam hangjait számozzuk a skála fokai szerint
hangközök gyakorlásakor és éneklésekor
akkordok éneklésekor, mikor azok hangtávolságait akarjuk jelölni
Chevé nevezte el a ritmusokat is, de bonyolultabban, mint a mai, köznapi használatban.
Emile Jaques-Dalcroze munkájának eredménye az ütemezés, tapsolás,
kopogás, ritmikai elemek gyakorlati alkalmazása. Zeneiskolai oktatásban
is használják, különösen az 1. években: egyenletes járás dal egyidejű
éneklésével. A Dalcroze-ritmika a zongorakíséretes mozgásművészeti
tréning alapja.
Kodály koncepciói erősen megegyeznek Leo Kestenbergével. Mindketten vallották, hogy:
a zene mindenki számára elérhető legyen
fontos a zenével való nevelés
hatékony tanításnak általános és centrális szervezettség a kritériuma
a tanárképzés előtérbe helyezése
nemzetközi tapasztalatcserének nagy a jelentősége

Zeneoktatásunk
alapja az éneklés, elsőrendű és egyik legfontosabb tevékenység. A
zenéhez legkönnyebben vezető út a saját énekhangunk. A hangszeren
játszók is jobban elképzelik a zenét, ha magukban énekelnek.
Ezért fontos a néma éneklés, vagyis belső hallás. Mikor az írott zenét
már eléneklés előtt el tudjuk képzelni magunkban. Ezt a képességet
fejlesztő gyakorlatok:
legelőször a ritmus tapsolása, dobolása stb.
kézjelről megfigyelt dallamnak az emlékezetből való megszólaltatása
kétszólamú énekléskor jelre szólamcsere
hangszeren 1 kottakép memorizálása, majd hangszeresen fejből visszajátszása.
A zenei írás-olvasás elsajátítása szintén fontos.
Régi latin közmondás: 'Tam turpe est nescire Musicam quam Literas.' -
'Nemcsak az írástudatlan, aki nem tud betűt olvasni, hanem az is, aki
nem tud zenét olvasni.' Így Kodály szerint is ˝A zene föltétlen
szükséges az ember fejlődéséhez, a nevelés lényeges része.˝ Ezt a
készséget már óvodás korban lehet fejleszteni:
azonos és különböző
kérdés-felelet fogalma
nyitó-záró motívumok felismerése és megkülönböztetése
Ezek begyakorlása után könnyedén tudunk rögtönözni,
improvizálni.Így fejlődik a formaérzék és az általános muzikalitás is
elmélyül.
A harmóniai elemek először éneklés, majd hallás, végül írás útján
kerülnek felismerésre. Ilyenek a hangközök, hangsorok, hangzatok,
vokális és hangszeres ellenpont.
A transzponálás a relatív szolmizáció természetéből eleve adódik,
ugyanígy velejár a kulcsokban való jártasság stb. Tehát a gyermekeket
más-más hangmagasságokban énekeljenek. Azonban ha már ismerik az ábécés
hangokat, akkor a kottaképben kulccsal, előjegyzéssel ellátott dallamot
lehetőleg abszolút hangmagasságban gyakorolják.
Az írás - diktálás szintén lényeges alkotóeleme Kodály koncepciójának.
˝Nem jó zenész az, aki nem hallja, amit lát, és nem látja, amit hall…˝-
mondta Kodály.
1945
után már a hangszeres oktatás reformja is megindult. A vokális kezdés
zenei előképzőben direkt tanít olyan népdalokat, melyek későbbi
hangszeres zenetanulásunkban segítségünkre válik. Kodály ˝24 kis kánon a
fekete billentyűkön˝ c. műve is a kezdeti hangszeres oktatással
foglalkozik. A kánonok közül a szerző többet 1 sorba írt le szolmizációs
hangokkal, majd a 2. szólamot énekelve adja hozzá a növendék. Ez igen
magas koncentrációra nevel, és korábbi tanulmányinkat is fel tudjuk itt
használni: visszhangének, ritmuskánon, memóriagyakorlat, formaérzék,
frazeálás, stb.
A hegedűiskola például szintén a gyermek korábbi tanulmányaira
támaszkodik. A relatív szolmizáció szerint a húrokon való pengetés első 3
hangja: dó-ré-mi, bármelyik húrról indulva. Mivel a szolmizációs
hangzás tisztán él benne, ezért éneklés után ki tudja javítani a hibás
fogásokat.
Ugyanez a folyamat figyelhető meg a hangszeriskoláknál, a saját
hangszercsoportjának megfelelően. Minden iskola - a Kodály elv szerint -
zenei anyanyelvvel, népdallal kezd. Ezek során támaszkodik a gyermek
korábbi szolfézstanulmányaira. Majd a növendék a további zenei elemeket
aktívan, énekléssel egybekötve szerzi meg: társas éneklés, - zenélés. Ez
négykezes játékokhoz kitűnő gyakorlást jelent.
A zenét tanulók közt időről-időre rendeznek zenei írás-olvasás
felmérést, mely ugyancsak Kodály kezdeményezésére indult el hazánkban.
Először a Zeneakadémián, majd egyre szélesebb körben. Több korcsoportra
osztva, melyekhez maga Kodály finanszírozta a díjakat, és több
versenyfeladatot ő állított elő.
Ma sokfelé, szakiskolákban, zeneiskolákban, ének-zenei általános
iskolákban is rendeznek ilyen fajta versenyeket. Kodály ezek alapján
általános képet kapott, hogy hol tarunk a zenei analfabetizmus
leküzdésében. Pl. autogram kéréskor is, csak olyannak osztott, aki el
tudta énekelni a Kodály által rögtönzött kisebb dallamot.
Kodály javaslatára új iskolatípus is alakult, az ének-zenei általános
iskola. Ezekben naponta van énekóra, amelyen résztvevő diákok
tudományosan bizonyítottan jobban teljesítenek minden más tantárgyban
IS. A naponta végzett zenei foglalkozás fejleszti a tiszta éneklést, a
ritmusérzéket, az átélt interpretálást, a memóriát, pontosságra nevel.
Csiszolja a tempó-, dinamikai jelekre figyelést, felfogóképességet.
Műveli a kifejezőkészséget, bővíti a fantáziát. A gyors asszociálás és
koncentrált figyelés többek közt kifejleszti a matematikai készséget, a
zenei ritmus érzékelése pedig jobb tornászokat nevel.
Az
USA-ban stanfordi egyetemen - ahol Kodály előadást is tartott -
tudományos céllal fejlődésben visszamaradt gyermekeket vizsgáltak Mary
Helen Richards Threstold to music (Kodály elvének 1 külföldi
adaptációja) c. munkáját felhasználva.
Kiderült, hogy azok, akik a zenei nevelésben részesültek sokkal jobb
eredményt mutattak, többet fejlődtek, mint azok a társaik, akik a
szokásos módszerrel tanultak.
Ugyanígy a Kodály-koncepciót tanítva a bostoni és Nem Haven-i körzet
hátrányos helyzetű, színes bőrű gyermekeknek, azt tapasztalták, hogy
nyelvi nehézségekkel küzdő, nehezen civilizálható csoportok rendszeres
zenetanítás mellett pozitív, fejlődő tendenciát mutattak.
|
|
Kommentáld!