A magyar bankótörténelem közel 250 éve, Mária Terézia uralkodása
alatt vette kezdetét.
A mai napig tartó forint-rendszer 1946. augusztus 1-jével
kelt életre. A forint átszámítási arányát az 1946. július 30-án kiadott
kormányrendelet a következőképpen írta elő: 1 forint = 400*1027 pengő,
vagy = 400*1021 Milpengő, vagy = 400*1015 B.-Pengő, vagy = 200*106
Adópengő.
Az
első forint bankjegy a 10 forintos volt, amit 1946 augusztus 1-jén
forgalomba is bocsátottak. A 100 forintos augusztus 7-én állt
szolgálatba.
A forintrendszerben a bankjegysorozat a pénzforgalom
igényeinek és az inflálódásnak megfelelően egyre nagyobb címletekkel
egészült ki. Az eredeti 10. 20, 50 és 100 forintost az 500, 1000, 2000,
5000, 10000 és 20000 forintos címletek követték.
Megállapították a forint aranyértékét is: 1 forint
érétke egyenlő volt 0,07575 gramm aranyéval 1946-ban.
|
Petőfi a 10-es forint címleten Kádár-címerrel.
|
A rendszerváltásig a
legnagyobb címlet az 1000-es volt. A kisebb címleteket pedig lassan
kivonták a forgalomból.
Mai aranyárakon számítva 1946 óta 4 és félszeres pénzromlás történt.
A forintos bankókon 1949-ig a
Kossuth-címer, 1957-ig a szovjet mintájú „Rákosi-címer", majd 1990-ig a
„Kádár-címer” jelent meg.
A rendszerváltás után 1990-től pedig
megjelentek az új köztársasági címerrel díszített bankjegyek.
Kapcsolódó hírek:
Újra magyar papírokhoz juthatnak a harmadik országból érkező tehetős külföldi befektetők
Az arany története - A fémművesség őshazáját az Kaukázustól Afganisztánig nyúló hegyvidéken kell keresni
Mennyit ér az aranyérem a magyar és külföldi sportolóknak?