A tünetek jellegzetesek. A mégoly szép, formás lábat is elcsúfítják a kitüremkedő vastag, kanyargós erek, a boka feletti barnás elszíneződés. A lábikra fájdalma, éjszakai görcsök, feszítő érzés az érfal környékén, a gyors kifáradás, a dagadt alsó végtag mind-mind intő jel.

 

 

 

 

A visszér megbetegedése összetett folyamat. Az egyik ok a vénák tartását adó, a sejtek közt „térhálót” alkotó kötőszöveti elemek és a vérfalban lévő biokémiai alkotóelemek (kollagének, glukozaminoglikánok) egyensúlyának felbomlása.

 

Az eredmény a terhelést elviselni képtelen, funkcionális zavarral küzdő véna, és végső soron a gyenge vérkeringés.

A vénafal simaizomzata a szívtől távolodva a láb felé egyre vastagodik, hiszen egyre nagyobb nyomású véroszlop nyomását kell kibírnia. Hirtelen feltöltődéskor az érfalban fellépő feszülésre az egészséges vénák kitágulással válaszolnak, a gyors kiürülés pedig összehúzódást eredményez.

 

Az összehúzódás és elernyedés képessége a vérnyomás kontrolálásának eszköze is. Az összehúzódás fokozza a vér visszaáramlását a szív felé, az elernyedés pedig – a vér átmeneti vénás tárolásával – vérnyomáscsökkenést eredményez.

 

Az érfal idegi és hormonális ingerlése összehúzódó simaizomzata a kitágult vénák esetében kevesebb erőt képes kifejteni, mint az egészséges véna izomzata. Végül a simaizom elernyed, a véna kitágul.

A perifériás vénák mechanikai eszközei a vénabillentyűk, melyek zárószelepként csak egy irányba engedik áramlani a vért, ezzel segítik a szív pumpálásának hatásfokát. Normális esetben kb. 200Hgmm nyomást képesek elviselni a billentyűk anélkül, hogy visszafolyás keletkezne. Amennyiben azonban a véna simaizom-tónusa elvész, vagy a kötőszövet károsodik, a billentyű feletti vénaszakasz annyira kiöblösödik, hogy a nyomást a billentyű már nem bírja el.

 

Sajnálatos, hogy a nőkben a terhességkor termelődő progeszteron hormon izomlazító hatása miatt elősegíti a véna simaizmainak lanyhulását, ugyancsak a simaizomzat hatásfokát rontja az ösztrogén is. Ezért a fogamzásgátlót és hormonpótló készítményeket fogyasztók különösen veszélyeztetettek vénás károsodás tekintetében.

 

A visszér betegség a teljesítménycsökkenés, az esztétikai problémák és fájdalmas tünetek mellett néhány súlyos szövődmény kialakulásával is fenyeget.

Az állandó vénás pangás, a láb elégtelen vérellátása a bőr elhalásához vezethet, hiszen a szövetekben keletkező salakanyagok, bomlástermékek elszállítása akadozik,miközben a friss oxigén és a tápanyagok nem jutnak el a láb egyes részeibe.

A lelassult vérkeringésben a vér megalvad, az ér elzáródik, folyékony vér helyett alvadt, szilárd vér pang benne, – ami jó terep a kórokozóknak. Gyorsan szaporodnak benne a baktériumok súlyos gyulladást okozva.

Végső soron a visszérbetegség a vénás vér visszaáramlásának krónikus zavara. A visszértágulat kialakulásának oka az alsó végtag főbb visszereiben a billentyűk működészavara.

 

A visszérbetegség kialakulásának rizikófaktorai a családi hajlam, a túlsúlyosság, a többszöri terhesség, a nem megfelelő cipő- és ruha viselet. Az tartós állás szintén gyengíti ezeket a billentyűket. Nyáron, a nagy melegben a tünetek gyakoribbak és általában kellemetlenebbek.

 

A betegség a lakosság kétharmadát érinti, a nők körében kétszer olyan gyakran fordul elő, mint a férfiaknál. Először enyhe kozmetikai jellegű elváltozások (pókhálóra hasonlító, nem tapintható vénák) formájában jelentkezik.

 

Az első tünetek a fáradtság, nehéz, feszítő érzés a lábszárakon. Gyakran érzünk zsibbadást, mintha lábainkat ezer apró tűvel szurkálnák, s éjjel nem egyszer kínzó lábikragörcseinkre ébredünk. Később kialakulnak a látható tapintható visszértágulatok.

 

Ha az áramlás tovább romlik, a hajszálerekből víz lép ki a szövetek közé, vizenyő, ödéma keletkezik, azaz a lábak dagadni kezdenek. Az ödéma kezelés nélkül évek alatt a láb szöveteinek leépüléséhez vezethet, a bőr elvékonyodik, barnás elszíneződésű lesz, száraz, gyakran viszkethet. Sérüléskor, ha a seb nem gyógyul be, lábszárfekély alakulhat ki. Ez a folyamat, jellemzően 30-35 éves korban kezdődhet, kezelés nélkül a lábszárfekélyes stádium 60-70 éves korban jelenik meg.

 

Aki hajlamos a betegségre, annak érdemes a megelőzésre odafigyelnie: mozogjon, sétáljon, gyalogoljon sokat, ezzel elősegítjük a vér kipumpálását a visszerekből. Álló vagy ülő foglalkozás esetén minél gyakrabban mozgassuk meg lábfejünket, feszítsük meg, majd lazítsuk el lábszárunkat. Este pedig polcolja fel lábait. Zuhanyozás közben langyos vízzel, de minél erősebb vízsugárral közvetlen közelről „masszírozzuk” meg lábainkat.

 

És használjon olyan visszérkrémet, amely megfelelő mennyiségű hirudint tartalmaz, így könnyíthet fáradt lábain.