Rácz Sándor (Hódmezővásárhely, 1933. március 17.) magyar politikus, az 1956-os forradalmi munkásmegmozdulások egyik vezéralakja, a Kádár-diktatúra idején az ellenzéki értelmiségi mozgalmak résztvevője volt.

Nagy Imre miniszterelnök újratemetése

1989 június 16-án ő járta ki, szervezte meg Nagy Imre újratemetését.

A Fidesz többször megkereste, tiszteletbeli taggá is választották, köztársasági elnökké jelölésének támogatását napirendre vették.

1989-ben a Krassó György-féle Magyar Október Párt köztársasági elnöknek javasolta. 1993-ban az FGKP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette a pártból.

Ő volt az egyedüli, aki kérte az ország adósságának elengedését,vagy annak átütemezését!

1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak, Rácz ugyanis nem értett egyet az alapszabálytervezet két pontjával: ő 1945-öt, míg Göncz 1948-at jelölte meg az igazságszolgáltatás kezdetének (erre Göncz lakonikusan annyit kérdezett: „Mi van, Sanyikám, te a fasisztáknak is igazságtételt akarsz?”), míg a másik pont olyan szellemben nyilatkozott Horthy Miklósról, amit Rácz becsületsértőnek ítélt.

Rácz Sándor Hódmezővásárhelyen született 1933. március 17-én, Rácz Lajos és Nagy Rozália harmadik gyermekeként. Izsákon nevelkedett, 76(!) ismert unokával rendelkező nagymamájánál, hétéves korától kezdve tehénpásztorkodott Beck Gyulánál. A II. világháború alatt a család egy zsidó férfit bújtatott.

1946. augusztus 15-én elhagyta Izsákot. Solymár György budafoki katolikus pap csellengő háborús árvák számára sebtében szervezett gimnáziumában tanult tovább, emellett műbútorasztalosságot is tanult. 1953–55 között sorkatonai szolgálatot teljesített.

1956. október 29-én a Beloiannisz gyár munkástanácsába, majd November 16-án a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnökévé választották. A tanács 48 órás sztrájkot hirdetett Kádár ellen, Nagy Imre szabadonbocsátását követelve. November és december hónapokban különféle ügyekben tárgyalt a kormánnyal (Rácz elmondása szerint Apró Antal például három miniszteri tárcát ajánlott az NBKMT vezetőinek, amit azok elutasítottak) és a szovjet katonai vezetőkkel (például a szovjet katonai városparancsnokkal, Grebenyik tábornokkal, illetve Ivan Alekszandrovics Szerovval), hol eredményesen, hol eredménytelenül. December 11–12-én a második 48 órás sztrájk során a NBKMT követelte a letartóztatott munkástanács-elnökök szabadon bocsátását, és tiltakozott a 131 halálos áldozatot követelő salgótarjáni sortűz ellen. December 11-én Kádár a Parlamentbe hívta tárgyalni, ahol letartóztattták.

1958. március 17-én, 25. születésnapján életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték. Büntetését különböző fogházakban töltötte, olyan társakkal együtt, mint Bibó István, Mécs Imre, Nagy László vagy Faddi Otmár. 1960-ban a Kisfogházban raboskodott, ablaka a vesztőhelyre nézett, ahol egy hónapon keresztül naponta látta öt-tíz forradalmár kivégzését.

1963-ban, külföldi politikai nyomásra, amnesztia révén szabadult. A Híradástechnikai Szövetkezetnél tudott elhelyezkedni, az ÁVH állandóan zaklatta. 1972. október 23-án balesetnek álcázott merényletet követtek el ellene, melyben súlyos, maradandó gerincsérülést szerzett.

1973. október 23-án a Mátyás-templomban eskették össze Damásdi Anikóval, akinek apját a szovjetek hurcolták el. Az esküvőn a vártnál nagyobb tömeg vett részt, és néma rendszerellenes tüntetéssé vált. Másnap Kádár a KB-ülésen indulatosan panaszolta, hogy még az eskető pap (nem más, mint Faddi Otmár, az egykori rabtárs) is börtöntöltelék.

A Rácz-előadássorozat: A hetvenes évek elejétől mintegy húsz éven keresztül volt rabtársa, Krassó György rábeszélésére (természetesen illegális) előadásokat tartott több magyar nagyváros magánházaiban, például Debrecenben és Miskolcon, alkalmanként néhány tíz-száz fős (általában egyetemista) hallgatóság előtt az 1956-os forradalomról és a kommunizmus bűneiről.

1987-től kezdve enyhült a rendszer szorítása. Rácz külföldi utakat tehetett, találkozott például Zbigniew Brzezynskivel, és fogadta id. George Bush is. 1988. március 15-én azonban egy rendőri különítmény hajnalban felriasztotta, a Gyűjtőfogházba szállította, és csak éjfélkor engedte el. A hirtelen kíváncsiság célját nem nehéz kitalálni: Rácz nem lehetett ott a Petőfi-szobornál.


1988-ban még Göncz Árpáddal és Litván Györggyel együtt szervezni kezdték a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), de Göncz és Rácz útjai hamar elváltak, Rácz ugyanis nem értett egyet az alapszabálytervezet két pontjával: ő 1945-öt, míg Göncz 1948-at jelölte meg az igazságszolgáltatás kezdetének (erre Göncz lakonikusan annyit kérdezett: „Mi van, Sanyikám, te a fasisztáknak is igazságtételt akarsz?”), míg a másik pont olyan szellemben nyilatkozott Horthy Miklósról, amit Rácz becsületsértőnek ítélt.

1989. június 16-án Nagy Imre újratemetésén az egyik szónok ő volt. A Fidesz többször megkereste, tiszteletbeli taggá is választották, köztársasági elnökké jelölésének támogatását napirendre vették, azonban Orbán Viktor lebeszélte erről a tagságot. 1989-ben a Krassó György-féle Magyar Október Párt köztársasági elnöknek javasolta. 1993-ban az FKGP vezetését megszerző Torgyán Józsefhez csatlakozott, aki azonban később egyszerűen kitette a pártból.

2003. augusztus 18-án a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnökévé választották.

Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1958. március 17-én, 25. születésnapján ítélik életfogytiglani börtönbüntetésre "a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom vezetése" miatt. Életfogytiglani büntetés, amelyet hét évnyi börtön után harminc évig tartó kommunista rabsággá, majd közel húsz éve tartó mellőzöttséggé változtatnak a történelem alakítói. Életre ítélve, ez Rácz Sándor életútjának tömör foglalata.

A Don-kanyarban hősi halált halt édesapja után a hadiárvák nehéz sorsát éli Izsákon, amin anyai nagyanyjának végtelen szeretete enyhít. Lehet, hogy őneki jutott a legtöbb belőle a 76 unoka közül.

Hét éves korában marhapásztor a falu zsidó földbirtokosánál, tizenöt évesen kenyérkereső egy budapesti gyárban, tizenhét évesen pedig szerszámkészítő szakmunkás.

Huszonhárom évesen, 1956. november 16-án a Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, és egy hónapon át gyakorlatilag Magyarország első számú vezetője, mindaddig, amíg a szovjet harckocsikkal az Országházba szállított Kádár János tőrbe nem csalja és le nem tartóztatja. Életfogytiglani ítélet. Börtönévek Bíbó István, Donáth Ferenc, Mérei Ferenc, Mécs Imre, Regéczy Nagy László, Nyugati László, Faddi Ottmár egyéniség-formáló társaságában.

Harminc évesen a kommunizmusba "szabadul". Gyári munkás lesz, de sohasem kommunista. Negyvenedik életévében titkosszolgálati merénylet áldozata. Életben marad, életre szóló gerincsérüléssel.

Negyven évesen, 1973. október 23-án a zsúfolásig megtelt Mátyás templomban Faddi Ottmár esketi. Felesége, Damásdi Anikó édesapjának életét is oroszok és kommunisták oltják ki 1944. őszén, de nem a Don-kanyarban, hanem Magyarországon, és nem katonaként, hanem magyar polgárként.

Ötven éves, amikor a rendszerváltást előkészítő titkos tárgyalásokba alapítóként bevonják. Az évek múltán TIB /Történelmi Igazságtétel Bizottság/ néven ismertté váló szervezetben egyedül ő rendelkezik vétójoggal. Közben ugyancsak a nyilvánosság elől elzártan szabadegyetemi előadássorozatot tart budapesti, szegedi, pécsi és miskolci egyetemi hallgatóknak. Tematikája mindig ugyanaz: a magyarság ügye.

Ötvenöt éves, életereje teljében van, amikor három hónapos amerikai útra hívják meg. Útlevelet úgy szerez, ahogyan a Fidesznek kellett volna elfogadó szavazásra bírnia a külhoni magyarok magyar állampolgárságát ellenző, ám a lisszaboni szerződés ratifikálását minden áron erőltető szocialistákat. Igazi politikai kompromisszumot erőltet ki: az ugyancsak Amerikába készülő, akkoriban megkerülhetetlenül fontos állami tisztséget betöltő Szűrös Mátyás mindaddig nem jut amerikai vízum birtokába, amíg két ávós Rácz Sándor lakására nem hozza élete első útlevelét.

Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok elnöke méltató levelet ír neki, és sajnálkozását fejezi ki, hogy nem találkozhat a magyar forradalom hősével. Ám fogadja őt Zbigniew Brzezinsky nemzetbiztonsági főtanácsadó. Rácz Sándor ott kezdi a beszélgetést, ahol minden magyar államférfinak kezdenie kellett volna, különösen a rendszerváltásnak hazudott időszak elején: kéri a kommunizmus idején magyarellenes érdekből felhalmozott államadósság eltörlését, vagy száz évre történő átütemezését.

Az államadósság átütemezésére vonatkozó kérése és a Freedom House-beli meghallgatás, bizonyára döntően befolyásolta Rácz Sándor későbbi politikai pályáját. A Freedom House tárgyalótermében rendezett meghallgatáson hosszú asztalnál ültek az urak, akiknek színe elé vezették. És elhangzott az első kérdés: Mi a véleménye a magyar nép antiszemitizmusáról? Rácz Sándor: Az én népem nem antiszemita! És ezzel véget is ért a több órásra tervezett meghallgatás!

Ám minderről az emigráció mit sem tud. Önfeledten ünneplik. Mindszenty József hercegprímás látogatása óta semmi sem hozta a magyarokat ennyire lázba, mint Rácz Sándor érkezése: Wass Albert útra kel, hogy előadását meghallgassa, Tollas Tibor verset ír hozzá, és felkérik Márai Sándor búcsúztatására.

Itthon határozott fellépésével eléri, hogy Nagy Imre miniszterelnök és vértanútársainak újratemetését ne a temető valamely útkereszteződésében, hanem a nemzet legfőbb terén, a millió embert is befogadó Hősök terén rendezzék meg. Mint az újratemetés egyik szónoka, meglepi a műsor összeállítóit: előzetes egyeztetés nélkül, maga mellé szólít két fiatal énekest, és beszéde kellős közepén felcsendül Magyarország közel fél évszázada nem hallott, régi himnusza: Boldogasszony Anyánk... Százezrek szemébe könny szökik. Ám másnap már nem erre, és nem Rácz Sándorra emlékezik a sokaság, hanem egy fiatalemberre, Orbán Viktorra, aki akkor és ott harsányan a médiákba kiáltotta azt, amit Rácz Sándorék már harminchárom évvel korábban, és életük kockáztatásával tettek meg: Ruszkik haza!

Esztendő múltán, 1990-ben köztársasági elnökválasztásra készül az ország. Rácz Sándor, a Magyar Október Párt jelöltje. A Fidesz, amelynek első kongresszusa a párt első tiszteletbeli tagjává választotta Rácz Sándort, ugyancsak fontolgatja jelölését. A Fidesz második kongresszusán egy küldött javasolja Rácz Sándor jelölését. Ám Orbán Viktor mikrofonhoz lép, és ellene szól. Újabb küldött javasolja jelölését. És Orbán Viktor újból ellene szól. Ötször hangzik el a javaslat: támogassa a Fidesz Rácz Sándor köztársasági elnökjelöltségét. És Orbán Viktor ötször lép a mikrofonhoz, és lebeszéli a kongresszust! Vajon kinek a kérésére, és miért tette ezt? A Freedom House visszaköszön?

Az ország vezetésére való alkalmasságát már huszonhárom évesen is bizonyított, érett politikus, aki egy életen keresztül szembeszegült a kommunistákkal, és mindvégig ellenük tett, meg kell tapasztalja, hogy a világ urai másként határoztak: a kommunizmus megdöntéséhez kell, de azt követően nincs többé szükség Rácz Sándorra!  ("A lengyeleknek Walesa, a magyaroknak horngyula" -csak közbevetem.)

Alig túl az ötvenötön visszavonul ősei világába, az Alföldre, Izsákra. Visszaszerzi a család birtokának egy részét, és gazdálkodáshoz lát. Szánt, vet, tehenet fej, jószágot tart. Éli ősei életét. Bocit segít a világra, csikót nevel, traktort vezet, és a kecskeméti piacon árulja a kétkezi munkájával megtermelt javakat. Tizenöt év telik el így.

Amikor a rendszerváltás kisiklása már szemmel látható, amikor végveszélybe kerül a magyar föld, újból szólítják őt. Előbb a Magyar Földvédő Mozgalom elnökévé választják.

Hetven éves, amikor a világ legnagyobb magyar civil szervezete, amelyet a "rendszerváltó" politikai osztály gondolkodás nélkül feláldoz a globalizmus oltárán, a Magyarok Világszövetsége tiszteletbeli elnökévé választja őt. Ezzel kezdetét veszi Rácz Sándor politikai életútjának második szakasza.

Újból köztársasági elnökválasztás következik. A pártok által időközben kisajátított folyamatból kirekesztik az ország polgárait. A Magyarok Világszövetsége informálisan jelöli Rácz Sándort, aki országgyűlési képviselői jelölést is kap. Ám a pártok hermetikusan zárnak. Még a Fidesz által úgymond közvéleményszondázási szándékkal megrendezett, színlelt szimpátiaszavazásra sem engedik be a nevét. Felkerül azonban egy Fidesz-közeli hírportál szimpátiaszavazásának jelöltjei közé. A szavazók ítélete egyértelmű: Rácz Sándor fölényesen végez az első helyen. Egyedül több szavazatot kap, mint az őt követő három jelölt együttvéve, közöttük Sólyom László és Szili Katalin, a két hivatalos jelölt.

A vert mezőnyben pedig nem kisebb neveket találunk, mint: Makovecz Imre, Csurka István, Wittner Mária, Hegedüs Loránt, Glatz Ferenc. Az, hogy a Magyarok Világszövetsége által is ajánlott, és a közvéleménykutató szimpátiaszavazás által legnagyobb támogatottságúnak talált tapasztalt politikus még hivatalos jelöltté sem válhatott, mindent elmond a kisiklatott magyarországi rendszerváltás természetéről. Az, hogy a két vezető párt vérre menő harca következtében köztársasági elnökké kikiáltott személy "megválasztása" után arról regélhetett, hogy ő tulajdonképpen egy civil szervezet, az addig jóformán ismeretlen, és okkal jelentéktelen legitimitásúnak nevezhető Védegylet jelöltje lett volna, csak árnyalja azt a hazugságáradatot, amely fojtogatja jobb sorsra érdemes hazánkat. A Freedom House kísért?

Az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc ötvenedik évfordulójára nagyon készült. Egy évvel korábban már kiadta visszaemlékező kötetét, Parázsló szándék címmel, plakátokat és évfordulós borítékokat nyomtatott, részletes, több hónapos felvezető programot szervezett.

Élete mélypontját jelentette 2006. október 23-a, amikor a fennkölt megemlékezés helyett újból vér folyt Budapest utcáin. Rácz Sándor számára az sem jelenthetett vigaszt, hogy pár hónappal korábban, amikor jónéhány egykori ötvenhatos bajtársa elfogadni készült Gyurcsány Ferenc vacsorameghívását, ekként óvta őket: Egy percig se feledjétek, hogy holnap ezek ugyanúgy belénk lövetnek, mint tették őseik ötven évvel ezelőtt!

Hetvenöt évesen kezdte el és írta meg Rácz Sándor saját pénzen vett hordozható számítógépén három könyvét az 1956-ban és utána saját bőrén átélt események hiteles krónikáját. Valamennyinek tárgya ugyanaz: a magyarság ügye.

Az első könyve:

Parázsló szándék - Emlékek és tények 1956-ból (dedikált)

Rácz Sándor

Patrubány Miklós levele Rácz Sándorhoz

"Kedves Sándor Bácsi!

Adjon az Isten Neked még hosszú éveket! Adja, az Isten, hogy teljes körű életed, amely a hadiárvaságtól, a tehénpásztorkodáson, az ország politikai vezetésén és a börtönön át, a gyári munkás szerepét és a földet megmunkáló, állatot tenyésztő paraszti életet is évtizedeken keresztül vállaló, életre ítéltségen túl, a mai számítógépes szövegszerkesztésig ível - teljessé is váljék!

Ahogyan soha nem alkudtál meg sem a kommunistákkal, és az őket váltó, és milliókat megtévesztő "rendszerváltókkal", úgy ezután se alkudjál meg senkivel, aki nem az igazságot, és nem a magyar nép ügyét képviseli. Légy nehéz ember, mint voltál mindig. Légy jó gazda, mint mindig. És légy továbbra is leleményes és ötletgazdag, mint mindig. Légy kreatív a rejtett összefüggések feltárásában, mint mindig. Légy megfékezhetetlen az igazság kimondásában, mint mindig.

Adja az Isten, hogy még sok olyan egyetemes, de rejtett igazságot megtalálj és kimondj, mint tetted az Marx Kommunista kiáltványával, amelyről Te rántottad le a leplet az egész emberiség számára, amikor kimondtad: A Kommunista kiáltvány nem más, mint eszme a rabláshoz! Mily pontos fogalmazás, és mennyi értelmezhetetlen ellentmondást old fel! Mily könnyű ennek a felismerésnek a birtokában kimondani azt, amit előtted senki sem tudott egyértelműen megtenni: A kommunizmus, amivel szemben vállalt harcra feltetted az életedet, nem más, mint az emberiség történelmének legnagyobb, százötven éven keresztül zajló, szervezett rablása.

Adja az Isten, hogy a magyar nemzeted pusztulásának okait kereső munkád eredményes legyen, és nemzetünk kezébe adhasd a lámpást, amely kivezetheti a sötétségből.

Adja az Isten, hogy szolgálhass, úgy ahogyan az egy életre ítélthez illik - az utolsó leheletig."

56-os ki kicsoda Rácz Sándor