A politikusok működésének csődjeként is felfogható, hogy bezárt az ország egyik legrégebbi cukrászdája, az eddig minden korszakot túlélő, a szocializmus időszakában Éva néven futó Caflish.

A Király utcai épületben 1789 óta megszakítás nélkül vagy cukrászda, vagy kávéház üzemelt. A Caflish nevet a Svájcban született későbbi cukrászmesterről, Caflish Kristófról kapta, aki 1865-ben, huszonhat évesen került Pécsre - írja a Bama.hu.

A Caflish működtetői mindent megtettek az életben maradásért, a szakmáért - mondja Háber Tamás pécsi vendéglős, a Magyar Vendéglátók Ipartestületének elnöke. Időről időre újabb és újabb, mind keményebb feltételeket szabtak nekik: saját üzem építésére kényszerültek az udvarban és rendre emelték bérleti díjukat is. Mindezt megfejelte az országos és a helyi kereskedelempolitika következetlensége és koncepciótlansága is. Pécsett például borítékolható volt a csődhullám azzal, hogy az Árkád plázát "beengedték" a belvárosba.

Háber szerint a Caflish esete intő jel mindenkinek: a megyeszékhelyen a vendéglátóhelyek egyharmada rövid időn belül megszűnik. Igaz, nyolc-tíz százalék "újrateremtődik", de a tapasztalt vendéglátós szerint, hiába hiszi bárki, hogy meg tudja váltani a világot, nincs rá garancia, hogy nulláról indulva, hosszú távon is képes talpon maradni. A magas költségek és szigorú szabályok miatt a bukás szinte törvényszerű.

A vendéglátósok hetente tárgyalnak a szaktárcával a válságból való kilábalás lehetőségeiről. Egyetértően bólogatva meghallgatják őket; aztán nem történik semmi - mondja Háber.

Furcsa jelenségnek lehettek szemtanúi újévkor azok, akik a pécsi Citrom utca felé vették az irányt, a Capri cukrászdában és kávézóban sötétség és csend honolt. A gyanútlan szemlélő kezdetben leltárra vagy átmeneti szünetre gyanakodott, de mivel a "tünet" már több hete tartott, egyértelművé vált: a helyzet más lehet.

Úgy döntöttem, utánajárok, mi lehet az igazság. Felhívtam a cukrászda ajtaján megadott telefonszámot. Egy úr jelentkezett, aki megerősítette a tényt, hogy a Capri bezár, de "egyelőre" nem kívánt nyilatkozni. Megígérte, hogy február elején visszatérhetünk a kérdésre, akkor esetleg szép cikk kerekedhet a huszonhárom évig működő, kitűnő cukrászda múltjáról, talán még a lehetséges jövőről is.

Február elején megpróbálkoztam az ígéret beváltásával, de az úriember most már az előzőnél is szófukarabb volt, igen határozott és nem túl szívélyes módon közölte: nem nyilatkozik. Már akkor sem értettem a reakciót. Nem holmi családi vagy más, gazdasági összefüggéseket szerettem volna nyilvánosságra hozni, hanem csak egy megerősítő igenre lett volna szükségem.

Alighogy e kérdést lezártam, egy másik feliratra lettem figyelmes: eladó a Király utcai Caflisch Cukrászda bérleti joga. Ismét telefonon érdeklődtem, ahol az ingatlanközvetítésért felelős hölgy igen készségesen tájékoztatott a helyzetről. A kiadó PVV Zrt. bérleti joggal kapcsolatos álláspontja annyit változott a korábbihoz képest, hogy nem ragaszkodik a cukrászda funkcióhoz, azonban az új bérlő kizárólag vendéglátás céljára veheti igénybe az értékes ingatlant. Tehát a jövőben szerencsére nem fordulhat elő, hogy a Király utca 32. kirakatában másodosztályú tangabugyik és fürdőnadrágok csábítják vásárlásra a nagyközönséget.

(fotók: Hardi András)

Ha cukrászda lesz, ha étterem, egy biztos, az új bérlőnek nem akármilyen kincs kerül a birtokába, hiszen az épületet és a kandallót leszámítva a berendezési tárgyak is eladók, beleértve azt a kávéfőzőt is, amely muzeális értékű darab, nagyon kevés van már belőle az országban. Tehát a fizikai alaptörvényt kicsit átalakítva: a Caflisch nem zár be, csak átalakul.

Vajon mi lehet e tendencia mögött? Mi indokolja a forgalom jelentős visszaesését? Sokan egyértelműen az ÁRKÁD-ra mutogatnak, a "mindent egy helyen" kényelmes és praktikus szempontjai úgy tűnik, hogy verhetetlennek bizonyulnak a korábbi vásárlási szokásokkal szemben. Megint mások a kissé közhelyszerű rohanó életmódot hibáztatják, hiszen nincs idő az "úri", kényelmes, ráérős, sétálós hétköznap estékre és hétvégi délutánokra, amelyek kitűnő lehetőséget kínálnak egy-egy cukrászda meglátogatására.

Mindenesetre azt is beszélik, hogy a Király utcában öt helyiség bérletét szeretnék visszaadni, éppen a jelentősen visszaeső bevétel miatt. Az öt bérlőből három vendéglátós. Furcsa és sajnálatos volna, ha éppen a 2010-es Európa Kulturális Főváros évére változna meg a belvárosi vendéglátás helyzete. Egy sikeres fesztiváli évhez ugyanúgy hozzátartoznak a jó programok, mint azok a helyek, amelyek túl a gasztronómiai élményeken régi közösségek továbbélését, újak kialakítását teszik lehetővé, arról nem is beszélve, hogy nagyszerűen szolgálják az eseményeken szerzett élmények feldolgozását is.

Gerner András