Bihari János, akit a császári és más európai udvarokban a magyar Rossiniként emlegettek, egyik legnagyobb XVIII-XIX. századi zenészünk. Ő alkotta meg  (sokak szerint) a Rákóczi-indulót  és  a Rákóczi nótát  is.

„Bihari – a Magyar  czigányok  közt  Orpheus”  olvasható az 1820-ban Donát János által készíte"  festmény hátterében.

Orfeusz az ókori mítoszok mesés dalnoka volt. Hozzá hasonlították  a ma Szlovákiához  tartozó,  de  többségében  magyar  anyanyelvű Nagyabonyban, 1764. október  21-én  született  Bihari Jánost.

Személyét  – két kortársa,  a  cseh vagy morva származású Csermák Mihály és a magyar Lavotta János mellett  – nemcsak a saját korában, de ma is a legnagyobb verbunkos dalszerzőnek tartjuk.

A szegény  családból származó művész  – akinek édesapja, Bihari Ferenc is hegedűs volt – tizennyolc évesen  feleségül vette a dunaszerdahelyi  cimbalmos, Banyák Simon messze  földön szép Éva lányát.
Hamarosan ő lett  a Banyák-zenekar prímása. Apósa halála  után  ötfős  „bandát”  alapított  és  Pestre tette át  a székhelyét.

1811-ben már nagy sikerrel  játszott a pozsonyi országgyűlés követeinek, s híre rövidesen Bécsig is elért.

Hamarosan már a császárvárosba is meghívásokat kapott , ahol több szerzeményét kinyomtatták

Két magyar tánc;

Verbunkos zongorára;

Hét magyar tánc egy hegedűre;

Tizenöt magyar tánc két hegedűre.

Egyes vélemények szerint Bécsben a nagy német zeneszerző, Beethoven is hallotta játékát. 1815-ben a Napóleont legyőző uralkodók gyönyörködhettek a „magyar Rossini” zenéjében, s ugyanaz évben fellépe"  a Margitszigeten, Alexandra  Pavlovna  orosz  nagyhercegnő (József  nádor  ifjú felesége – a szerk.) tiszteletére rendezett  mulatságon
is.

Virtuóz  volt,  aki  valósággal  lázba  hozta  hallgatóságát.  Liszt  Ferenc  1822-ben hallott a őt,  s később úgy nyilatkozott  róla, hogy Bihari „a  cigány virtuozitás legismertebb, legünnepeltebb képviselője”.

A verbunkos illett legjobban hozzá: ráadásul ezt ő tette igazán magyarossá. Egyes vélemények szerint ő alkotta meg  a Rákóczi-indulót  és  a Rákóczi nótát  is.

A korabeli művészekhez hasonlóan nem  értett a hangjegyíráshoz, hallomásból tanult, műveit mások jegyezték le.

Bihari művészetét a korabeli nagyjaink így jellemezték:

Széchenyi István így írt róla naplójában, arra utalva,  hogy  Bihari  előadásmódja,  verbunkos  dalai  az ősi  hun-magyar  múltból eredezhetnek:  „Ennek  a halhatatlan Biharinak őse bizonyára karmester volt Attila udvarában.” 

Kazinczy  Ferenc,  a nagy  irodalomszervező  és nyelvújító pedig így emlékezett  rá:
„Ameddig  csak magyar  zene lesz, Bihari  úgy  fog élni a hálás emlékezetben, mint a magyar verbunkos tánczene vitathatatlanul legnagyobb költője”.

Sajnos  azonban  Biharit súlyos  baleset érte. 1824 decemberében, Egerből hazafelé Gyöngyös  és Hatvan között  felborult a kocsijával. A bal kezét törte, s csontjai bár összeforrottak, karjának hajlékonysága elveszett.

Habár Pozsonyban még egy királynéi koronázáson részt vett , virtuozitása végleg odalett . A prímásságról  is kénytelen volt  lemondani, csak kísérhette saját zenekarát. A sikert megízlelő, ám kedvetlenné  váló,  sokszor az italhoz menekülő  Bihari 1827.  április 26-án elszegényedve  halt  meg.

Nyolcvannégy szerzeményt kötnek a nevéhez, de vélhetően ennél többet hagyott  ránk.

Ma hazánk egyik legnépszerűbb néptáncegyüttese viseli  a  nevét. 

Bihari János mellszobra a második világháborúig állt a Margitszigeten

1928-ban  a fővárosi Margitszigeten szobrot emeltek  a  tiszteletére,  ami a II.  világháborúban elpusztult. Helyén 1969-ben egy újat avattak.
1981 óta  az  alföldi Abonyban dombormű,  2005-től pedig Dunaszerdahelyen is szobor emlékeztet munkásságára.

Bihari János- (1764-1827) zeneszerző, cigányprímás. A XIX. század elejének ünnepelt prímása, zenekarával a főúri udvarokban fellépő művésze. Néhány szerzeményét később a klasszikus zenészek is feldolgozták.

Persze Bihari prímás munkássága mellett más művésztársakra is érdemes odafigyelnünk. Ilyen például:

Sárközy Ferkó (?–?) Patikárius Ferkó és Kecskeméti Józsi mellett az 1850-es évek harmadik legnépszerűbb cigányprímása, a Bihari bandájában muzsikált Sárközi János fia.  A „Kossuth cigányhadnagyaként” ismert zenész ott volt Budavár bevételénél, Komáromnál, a debreceni ütközetben. Kossuthnak verbuváló zenekarának tagjait Egressy Béni válogatta, ruházta és élelmezte. Itthon és külföldön egyaránt nagy népszerűségre tett szert. Ő muzsikált Ferenc József koronázási ebédjén, s a magyar zene külföldi terjesztőjeként is nagy nevet vívott ki magának. Fellépett a párizsi világkiállításon és 1875-ben Edward herceg félévre Angliába szerződtette.