A budapesti autósok híre rossz ugyan, döntő hányaduk mégis figyelmes a kerékpárosokkal szemben. Ettől függetlenül ők is elkövethetnek olyan hibákat, amellyel – ha nem is rosszhiszeműen, de – kellemetlen helyzetbe hozhatják, vagy balesetveszélybe sodorhatják az autóstársaknál jóval védtelenebb, de velük együtt közlekedő kerékpárosokat. Íme, néhány jó tanács a Sidiergo.com blog nyomán.

1. Kicentizve előzés
 
Szinte bizonyos, hogy a kerékpáros mellett centikre elsuhanó autóvezető célja nem az, hogy ráijesszen a bicajosra. Sokkal valószínűbb, hogy a magabiztosabb sofőrök a sávváltást próbálják így megspórolni. Őket is, mást is lebeszélnénk erről a manőverről. Egyrészt, mert a kerékpárosok számára ez mindenképpen ijesztő és elbizonytalanító, tehát balesetveszélyes, másrészt, mert szabálytalan. Érdemes ilyenkor arra gondolni, hogy a kerékpárosok legtöbbje a szabályokat betartva, a sáv jobb oldalára húzódva halad, ha tehát valami váratlan esemény történik (kiálló csatornafedő dobja meg a kereket, vagy hirtelen kinyílik egy parkoló autó ajtaja), akkor az egyébként kötelezően tartandó oldaltávolság híján semmilyen menekülési út nem kínálkozik számára, s súlyos sérülést szenved.

2. Felpattanó ajtók

Egyes – külföldi - felmérések szerint az autós-biciklis koccanások nyolc százaléka a klasszikus ajtó-rányitásos baleset, vagyis amikor egy autó vezetője vagy utasa a kerékpáros forgalomra ügyet sem vetve, figyelmetlenül száll ki autójából. Illetve figyel, de az autóforgalomra koncentrál, egy kerékpáros így egyszerűen kívül esik a látókörén. Ahogyan a figyelemfelhívó kampány szól: amire oda sem figyelünk, azt könnyű elmulasztani.

A dolgot nehezíti, hogy a kerékpárosokat, ha szabályosan, a parkoló autók mellé húzódva közlekednek, nem is könnyű észrevenni. Ha tehát leparkolunk, bármennyire sietünk is, győződjünk meg arról, hogy nem közeledik a mellettünk lévő sávban kerékpáros. (Arról most ne ejtsünk szót, hogy még mindig vannak bringások, akik nem hajlandók lámpát venni kerékpárjukra. Ezt a felfoghatatlan őrültséget majd a kerékpárosoknak szóló cikkünkben tárgyaljuk meg.) Augusztus végén éppen egy ajtóval csaptak el egy kerékpárost a Nagykörúton, aki utána kizuhant a forgalomba, s egy kisbusz alá esett.

3. Parkolás a bringaúton

A kerékpárúton parkoló autó éppen annyira bosszantó egy bicajosnak, mint egy autósnak a külső sávban „másodikként megálló”, ott vészvillogóval közlekedési akadályt képező kocsi. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy-egy halaszthatatlanul fontos ügy miatt a bringasávba parkírozva ne várhatnánk el némi megértést a kerékpárosokról. De ne ez legyen az alap, főleg azért nem, mert balesetveszélyes is: a 15-25 kilométeres sebességgel haladó bicajosokat arra késztetheti, hogy  kiforduljanak a náluk lényegesen nagyobb sebességgel közlekedő kocsik közé, akik – éppen a bicikliút miatt – erre nemigen számítanak.

4. "Még átférek"

A balra kanyarodni készülő gépkocsivezetők gyakran rosszul mérik fel a szembejövő sávban közeledő kerékpáros sebességét, tehát amikor még épp át akarnak előtte csusszanni, komoly balesetveszélyt okozhatnak. A szembejövő autók sebességének megítélésében nagy rutint szereznek a vezetők, arra azonban valószínűleg kevésbé számítanak, hogy egy bicajos is akár 40 km/h sebességgel közeledhet, különösen, ha egy lejtőn gurulva közelít. A kerékpárosok számára ilyen helyzetekben életmentő lehet, ha feltűnő színű ruházatban tekernek, vagy a bekapcsolt első villogóval közlekedik olyankor is, amikor amúgy nem volna okvetlenül kötelező. Az autóvezető számára feltűnőbb lesz így a jelenlétük.

5. Tapadás 

Még az autósok is bosszantó és arrogáns dolognak tartják, ha a mögöttük jövő a biztonságos követési távolságra fittyet hányva, túl közelről követi őket. A kerékpáros ráadásul eleve védtelenebb (s annak is érzi magát) az autóforgalomban, számára tehát különösen feszélyező ez a fajta – szabálytalan! - tapadás. A nyomuló autós a bicajosoknak még erősíti is a már meglévő kényszerképzetet, hogy ő csak feltartja a gyors autósokat.

Sokszor talán esze ágában sincs megfélemlíteni a bicajost, csak keresi a gyors előzés lehetőségét. Ám a kerékpáros ezt értelemszerűen nem tudja, a kényelmetlen helyzetben azonban könnyebben követhet el hibákat. De az autós is nagyobb baleseti kockázatot vállal: a kerékpárokon nincs féklámpa, nehezebb észlelni a fékezést, s könnyebb beleszaladni a bicajosba. Különösen ajánlott az óvatosság akkor, amikor a kerékpáros villamossínen, ráadásul mondjuk esős időben halad. Az elcsúszás veszélye számára ilyenkor elég nagy, a mögötte érkező autós tehát jobb, ha kellő féktávolságot hagy magának.

Bár idehaza egyáltalán nem bevett, a fejlettebb kerékpáros kultúrájú országokban a lassítani-megállni készülő kerékpárosok magasra emelt kézzel jelzik szándékukat a mögöttük érkezőknek. Érdemes a bicajosoknak kipróbálni, ártani nem árt.

6. Kóstolgatás 

Az amerikai nagyvárosoknak állítólag a budapestinél rosszabb a helyzet, de azért így is előfordul, hogy az autósok ok nélkül belekötnek a kerékpárosokba. Ez lehet gúnyos megjegyzés, lehet anyázás, agresszív dudálás vagy fenyegetőzés. Utóbbinak egyik civilizálatlan, szabálytalan, s életveszélyes módja, amikor a gépkocsivezető ráhúzza a kormányt a mellette szabályosan közlekedő bicajosra. Persze mindenki foghat ki rossz napot, s biztosan sok autós gondolja úgy, hogy a kerékpárosok csak az ő bosszantására ülnek minden nap a nyeregbe, de ha valaki ebben a molesztálásban örömét leli, arra nincs mentség.

7. A "jobb horog"

Megelőzni az út jobb szélére húzódott bicajost, majd egyből jobbra kanyarodni – a legveszélyesebb autós manőverek egyike. Bosszantó, hiszen lényegében a türelmetlenség az egyedüli oka, s mégis életveszélyes és szabálytalan. Érdemes tehát kivárni azt a pár másodpercet, amíg a kerékpáros elhalad a keresztutcában, s utána jobbra kanyarodni. Irányjelzőt pedig minden esetben használjunk. A kerékpárosoknak pedig azt tanácsolhatjuk: amikor olyan sávban haladnak, amely megengedi a jobbra kanyarodást, fél szemmel mindig figyeljenek a többi közlekedő, például a sietősen előző autósok szándékaira.

Az autósok dolgát persze a nem következetes jelzések is nehezítik. Az egyik kockázatos forgalmi helyzet, amikor jobbra kanyarodva kellene keresztezni egy járdára festett kerékpárutat. Egyik helyen ugyanis a kerékpárosok ugyanúgy elsőbbséget élveznek itt, mint a velük egy irányban haladó gyalogosok, másutt azonban az autósnak a biciklivel szemben elsőbbsége van, amit a kerékpárosok gyakran elmulasztanak megadni, s csak annak köszönhetik testi épségük megőrzését, hogy a várható gyalogosforgalom, meg a kanyarodás miatt az autós eleve lassít.

Következő cikkünkben lajstromba vesszük a kerékpárosok között előforduló bosszantó szokásokat is.