A Fővárosi Közgyűlés 2011. júniusában döntött Budapest új zászlajáról. A Tarlós István által jegyzett előterjesztés szerint az új zászló alapszíne fehér, szegélyét piros-fehér-zöld háromszögek alkotják, közepén Budapest címere helyezkedik el.

Az eddigi Budapest-zászló lecserélésének okát Tarlós István főpolgármester abban jelöli meg, hogy az a román zászlóra emlékeztet.

A 10 millió forintba kerülő zászlócsere oka, hogy Budapest jelenleg is használt lobogója „néhány más zászlóval könnyen összetéveszthető” – derül ki a főpolgármester előterjesztéséből.  A városvezetés célja „olyan arculat megvalósítása, amely a hagyományaira büszke, azokat vállaltan folytató, ugyanakkor a modern szerephelyzet feladataira fölkészült, erőteljes város képét mutatják”.

Bármit is jelentsen a fenti, már nyelvileg sem könnyen értelmezhető mondat, az biztos, hogy Budapest zászlajának lecserélése távolabb már nem is állhatna a hagyománytisztelettől.

Hagyománytisztelet ellen hat

A főváros zászlajáról annak közgyűlése 1873. május 29-én, tehát Pest, Buda és Óbuda egyesítésének évében határozott. A döntést egy szakértői csoport munkája alapozta meg, amelyet báró Nyáry Albert történész professzor, a heraldika nemzetközi szaktekintélye vezetett. A grémiumban olyan tudósok tevékenykedtek, mint Rómer Flóris, Nagy Iván és Horváth Árpád.

A testület célja az volt, hogy „amennyire lehetséges, a városok eddigi címerei és színei a múlt iránti kegyeletnél fogva megtartassanak”, ennek megfelelően alkották meg Buda vörös és arany, valamint Pest sárga és kék lobogójából Budapest vörös, arany (sárga), és kék színű zászlaját.

Régi főpolgármester, régi ülésterem, régi zászló nem jó Fotó: Túry Gergely

Tarlós István korábban a Magyar Hírlapnak nyilatkozva azt mondta: Budapest zászlaja a románt koppintja, nem tetszik neki, meg is fogják változtatni. (A hagyományos Budapest-zászló már korábban eltűnt a Városháza homlokzatáról, és a közgyűlési teremből is, utóbbiból az Európai Unió zászlaja is.)

A román zászló koppintotta a budapestit és erdélyit

Az egyesített Románia 1877. május 17-én, tehát Budapest létrejötte után négy évvel jött létre, s akkor jelent meg először a román zászló is. Ami az érdekes, hogy a vörös, a sárga és a kék a románra kiterjesztett színek korábban Erdély színei voltak, így a nemzeti érzelmű városvezetés fenntartásai legalábbis elgondolkodtatóak. Románia zászlaja ráadásul függőlegesen osztott, színeinek sorrendje pedig fordított. Ebben a Romániához hasonlóan alig 150 éve nemzetállammá alakuló Olaszország és zászlaja lehetett a román minta.

Az új főpolgármester új ülésterméhez hamarosan új zászló is lesz Fotó: Horváth Szabolcs

Az új kiszemelt, a farkasfogas zászló – bár néhány önkormányzat használja – alapvetően hadizászló; a Tarlós-zászlóhoz nagyon hasonló a Magyar Honvédség szárazföldi csapatzászlaja és haditengerészeti zászlaja.

Az önállóság jelképe

A budapesti zászló megváltoztatása 1929-ben vetődött fel, ekkor Hóman Bálint egyetemi tanárt, Gárdonyi Albert főlevéltárnokot és Csánki Dezsőt, az Országos Levéltár főigazgatóját kérték fel a főváros címerének és zászlajának felülvizsgálatára. A neves szakemberekből álló testület nem javasolta a zászló módosítását, ennek ellenére a Parlament – és nem a főváros – 1930-ban, egy Budapest önállóságát egyébként jelentősen megcsonkító törvénnyel úgy döntött, hogy a kék sávot zöldre cseréli.

A II. világháború után rövid ideig Budapest visszakapta 1873-as zászlaját, igaz, a korona eltűnt a címerről. A kommunista évtizedekben – amikor Budapest ismét elvesztette önállóságát – a fővárosnak nem volt zászlaja, címere is csak 1966-tól. Miközben tehát Budapest vezetése a főváros hatásköreit és önállóságát kívánja erősíteni, megválik a város önállóságát 138 éve jelképező szimbólumtól.

Fotó: Túry Gergely

A Fővárosi Tanács 1989-ben – még a rendszerváltás előtt, de már az önkormányzatiság elvét figyelembe véve – ismét egy szakértői testület javaslatára döntött arról, hogy Budapest visszakapja 1973-as jelképeit, címerét és zászlaját egyaránt.

Váltás mindenáron

A zászlócsere csak egy a főpolgármester megannyi, szimbolikus döntései közül. A közterületek átnevezése köztük a legismertebb. Tarlós István látványosan próbál szabadulni a Demszky-korszak elemeitől; a Fővárosi Közgyűlést – amely már nem csütörtökön, hanem szerdán ülésezik - az Új Városháza patinás ülésterméből a Városháza kevéssé reprezentatív dísztermébe költöztette.

A díszpolgári címeket már nem november 17-én, a Főváros Napján adják át, hanem június 19-én, a szovjet csapatok távozásának évfordulóján.

A Csengery Antal díjakat sem a szabad sajtó napján kapják a kitüntetett újságírók, hanem a költészet napján. Tarlós István – két évtizedes hagyományt megtörve – március 15-én nem a Petőfi-szobornál, hanem a Batthyány-örökmécsesnél mondott beszédet.

Mindezek a lépések a budapestiekben azt a képet festheti, hogy nem az önállóság és a szabadság értékeit követi a mai városvezetés, hanem az emlékezés egyben a múlt eltörlése a cél. Szakítva a korábbi normákkal és megszolásokkal, a városvezetés tetteit sokkal inkább új szabályok önfejű elindítása és a gyökerek, a megszokott rend összekuszálása jellemzi, mint a város gazdag múltjának ápolása és tisztelete.