A parlagfüvet 2010. augusztus óta szedem, és fogyasztom. Nekem, amikor elkezdtem fogyasztani a füvet, hétmillió volt az őssejt állományom. A fű szedésével jelentősen megnőtt, most eléri a 20-22 milliót.

Nem panaszkodhatom, nincs allergiám, nem volt minek elmúlni.

A fű fogyasztásával viszont, az egészségi állapotom stabilizálódott, jelentősen nőt az energiám és a teherbírásom.

Nehéz testi munkát is gond nélkül, rendszeresen tudok végezni (kaszálás, sarlózás, kapálás, favágás, stb.).

Különösképpen nem érzek nagy fáradságot, illetve a fáradtság érzetem normálisnak mondható. Az én koromban (egy hónap múlva betöltöm a 81. évet), ez nem szokványos.

A fű feldolgozása és tárolása:

A szedésnél célszerű vágó szerszámot (kés, olló) alkalmazni. Lehetőleg, a zsenge hajtásokat kell szedni.

Ha eső után szedem nem mosom meg, egyébként célszerű zuhany alatt lemosni, majd gumival összefogni csomókban felakasztani száradni.

Amikor a víztől megszáradt, a vastagabb szárakról le kell fosztani, és árnyékos helyen, lepedőre kiteríteni.

Párás időben nagyon nehezen szárad. Ezért szárítás közben többször meg kell forgatni, esetleg meleg helyre tenni (nem felfűtött sütőre gondolok) és pozdorja szárazra szárítani.

Ezt követően, célszerű ollóval apróra összevágni, majd tenyérrel összemorzsolni. Ezt követően, a morzsalékot kávédarálóval, könnyen porrá lehet őrölni.

Fontos csak pozdorja száraz port tároljunk, különben penészes lesz. Célszerű, viszonylag kisebb üvegekben, flakonokban tárolni, és időnként szellőzés céljából kiönteni és ismét pozdorja szárazra szárítani.

Én, a frissen szedett fű egy részét összeaprítom, és amit azonnal nem fogyasztok el, a mélyhűtőben tárolom, később ezt fogyasztom, illetve főzéskor, ezzel ízesítem az ételt.

A fű nagyobbik részét, a fent leírt módon, megszárítom, és porrá őrlöm.

A por egy részét elteszem télire, illetve részben elajándékozom.

Köszönöm a figyelmüket é türelmüket, kézcsókom: Kálmusz