1971 szeptemberében Hruscsov szívrohamban meghalt.

Még hatalmának éveiben kialakult az a szokás, hogy Kádár minden évben küldött egy láda jonatán almát nagy orosz barátjának.

Kádár Hruscsov menesztése után is meg akarta tartani ezt a szokását, de az alma visszaérkezett azzal a közleménnyel, hogy „a címzett ismeretlen”.

https://tudas.hu/hatvan-eve-megrettent-magyarorszag-kadar-is-izgult-miert-buktattak-meg-hruscsovot/

Válasz

A szabadságharc leverése után több nyugati lap szerkesztőségében is azt gondolták, hogy a harcoknak nincs vége. A New York Herald Tribune ezt várta: „Kádár János és a szovjet harckocsik nem remélhetik a magyar gazdasági élet újraindítását. A jelenlegi körülmények között bizonyosnak látszik, hogy az országban hamarosan kétszázezer munkanélküli lesz. A munkanélküliség könnyen a forradalom újabb erőszakos kitöréséhez vezethet.” Henry Kissinger pedig az amerikai beavatkozás elmaradásáról így nyilatkozott: „Nem annak veszélye rettentette el az Egyesült Államokat a beavatkozástól, hogy alulmaradunk, hanem az, hogy nem vagyunk hajlandók megfizetni a győzelem árát.”

-- „A magyar forradalom Washington számára már akkor elbukott, amikor még ki sem tört.”

Hogy mi emelte a világ szemében mégis ilyen magasra 1956 jelentőségét – a korábbi és későbbi, nekünk hasonlóan fontos eseményekhez képest? Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc a kontinensen egy kiterjedt folyamat része volt, hiszen a népek tavaszán egész Európában forradalmak dúltak, így nem mi kerültünk a fókuszba, pláne nem az egész világon. Az 1989-es átmenet során pedig a lengyel Szolidaritás mozgalom és Lech Walesa kapta a reflektorfényt, plusz a Nyugat legnagyobb elismerését, a béke-Nobel-díjat. 1956-ban azonban – Szuez mellett – Magyarországra figyelt a világ, a nemzetközi közvélemény máig a mi szabadságharcunkat véli a kommunizmus későbbi porig égését elindító szikrának. A The New York Times a szovjet csapatok kivonulása előtt egyfajta összegzésként így értékelte a történteket: „A bátor magyar diákok, munkások és parasztok az elmúlt héten csúfosan rácáfoltak félelmeinkre, kishitűségünkre. […] Nem volt hiábavaló az elmúlt napok hősiessége és bátorsága. Ez a bátorság méltó azokhoz, akiknek ősei egykor Kossuth Lajos oldalán harcoltak.”

https://kepmas.hu/hu/igy-tudositott-1956-rol-nemzetkozi-sajto-oktober-23-washington-post-new-york-times-spiegel

Válasz