Úgy ítélj meg, mint az Isten, szívem rejtett szándékai szerint!

„Egy püspök utazik a tengeren. Hajója kiköt egy elhagyott szigeten, hogy vizet vegyen fel. A püspök is partra száll, elsétál a sziget mélye felé. Egyszer csak kiáltó hangokat hall. Arrafelé megy, hát egy vén remete térdel arccal az ég felé és kiabál: Legyen átkozott az Isten! Legyen átkozott az Isten!
– Mit csinálsz, te szerencsétlen? – kérdi a püspök elszörnyedve.
– Imádkozom.
– De hát rosszul imádkozol! Azt kell mondani: Legyen áldott az Isten!
A remete hálálkodik.
– Látod, az Isten vezérelt téged ide! Köszönöm, hogy megtanítottál arra, hogyan kell imádkozni.
A püspök visszamegy a hajóra. Már messze bent járnak a tengeren, amikor rikoltást hallanak. Látják, hogy a remete fut a vízen a hajó után.
– Állj meg püspök, állj meg! Elfelejtettem, hogy kell imádkozni!
– Menj vissza! – szólt a püspök megrendülve. – Imádkozz úgy, ahogy eddig!”
Schiller írja egy barátjának: „Arra kérlek, hogy ne ítélj meg engem úgy, mint az emberek, a cselekedeteim szerint. Úgy ítélj meg, mint az Isten, szívem rejtett szándékai szerint!” Megnyugtató vagy aggodalmat keltő, hogy az Ítélőt csak a szándékok érdeklik?”
-- Popper Péter: Fáj-e meghalni?