Nyelvünk egyszerre ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.

Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar
szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme
könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan
kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó
motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét
alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei,
mezei és városi, ázsiai és európai.

(József Attila: Töredékek)