Nejlonszatyor-történelem: a mentőövből globális környezeti teher lett | 2025. január 11.

Egy barna papírtáskával kezdődött és súlyos környezetrombolásba torkollt a bevásárlást segítő szatyrok evolúciója. A főszerepben az a nejlonszatyor, ami eredetileg egész jó ötletnek tűnt a fák megóvására.

Az 1850-es években forradalmasította a vásárlási szokásokat az ikonikus barna papírtáska (brown bag): a megoldás lehetővé tette a vásárlóknak, hogy akkor is kényelmesen magukkal vihessék a megvásárolt árut a sarki fűszerboltból, ha oda nem saját edényeikkel, kosaraikkal vagy zsákjaikkal érkeztek. Bár a design sokat változott másfél évszázad alatt, Margaret Knight eredeti megoldása meglepően hasonlít a mai amerikai papírtáskákhoz.

Az 1910-es években egy minnesotai fűszeres, Walter Deubener zsinórral erősítette meg a papírzacskókat, és fogantyúkkal is ellátta őket. Az innovátor nevét viselő bevásárlótáskák akár 34 kilogrammot is elbírtak, és hamar népszerűvé váltak: 1915-re évente több mint egymillió darabot adtak el belőlük. Bár már ekkoriban is felmerült az a szempont, hogy célszerűbb lenne egy olcsóbb, a környezetet kevésbé terhelő megoldásra váltani, amelyhez nem kellene a papír előállításához szükséges fákat kivágni, a nagy áttörés sokáig váratott magára.

A polietilén: a véletlen közbeszól

Pedig a sok évtizeddel később befutó polietilént még 1933-ban felfedezték – véletlenül – egy angliai vegyi üzemben. Noha a brit hadsereg gyorsan felismerte az anyagban rejlő lehetőségeket, és a második világháború alatt titokban használta, a világ leggyakrabban használt műanyagából készült bevásárlótáskát csak 1965-ben szabadalmaztatták.

A nejlonszatyor futótűzként terjedt, 1979-re már az európai piac 80 százalékát uralta, hogy villámtempóban hódítsa meg az Egyesült Államokat és más országokat is. Ennek oka elősorban az alacsony előállítási költség volt, valamint az, hogy a papírzacskók gyártáshoz képest alacsonyabb energiaigénnyel járt az előállítása. Mivel gyártásukhoz nem volt szükség fakitermelésre, egyenesen környezetbarát alternatívaként reklámozták őket. Az Egyesült Államok két legnagyobb szupermarketlánca, a Safeway és a Kroger 1982-ben tért át a műanyag zacskókra, és ez a gyakorlat az évtized végére világszerte általánossá vált.

Környezeti hatások és válaszlépések

A globális térhódítás azonban súlyos környezeti problémákhoz vezetett. 1997-ben Charles Moore tengerész kutató hatalmas mennyiségű műanyaghulladékból „épült” szigetet fedezett fel a Csendes-óceánon, amely óriási veszélyt jelent a tengeri élővilágra. Egy 2011-es adat szerint percenként egymillió elhasznált műanyag zacskó végzi a szemétben. Az aggasztó trendek egyre több államot kényszerítettek rá a műanyagszennyezés elleni fellépésre. 2018-ra az ENSZ szerint 127 ország vezetett be valamilyen jogszabályt a műanyag zacskók visszaszorítására, és a műanyaghasználat korlátozása globális célkitűzéssé vált. Voltak persze pionírok is: Banglades 2002-ben a világon elsőként tiltotta be a vékony műanyag zacskókat, miután azok a heves áradások hatását megsokszorozták azzal, hogy eltömítették a vízelvezető rendszereket.

A fenntarthatósági harc szimbóluma

A praktikum és az innováció jelképeként indult műanyag zacskó mára a fenntarthatóságért vívott küzdelem egyik fő célpontjává vált. Bár az emberiség számára hatalmas kényelmet hozott, hosszú távú hatásai világossá tették, hogy sürgősen új megoldásokra van szükség – ennek jegyében lépett hatályba 2019-ben az Európai Unióban is az egyszer használatos műanyagtermékekre vonatkozó irányelv, amelynek egyik fő célja a keletkező műanyaghulladék csökkentése. Az új szabályoknak köszönhetően már tilos például a műanyag tányérok, evőeszközök használata, valamint az európai tagállamok megegyeztek abban, hogy 2029-re elérik a begyűjtött, egyszer használatos műanyag palackok 90 százalékának újrahasznosítását. A magyar jogi szabályozás kiterjed a műanyag zacskók használatának korlátozására is, jelentősen visszaszorítva ezzel a használatukat és a forgalmazásukat.

https://greenfo.hu/hir/nejlonszatyor-tortenelem-a-mentoovbol-globalis-kornyezeti-teher-lett/

Válasz

Brutálisan sok mikroműanyag van szennyvízeinkben | 2024. április 15.

A szennyvíztisztító telepek annak ellenére távolítják el nagy hatékonysággal a mikroműanyagokat, hogy nem tervezték azokat ilyen problémák megoldására – derült ki több hazai szennyvíztisztító telep felméréséből. Kiemelten fontos a lakosság hozzájárulása a mikroműanyag szennyezés megelőzéséhez.

A felmérést végző konzorcium közleménye szerint a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Vízgazdálkodás-tudományi Bizottsága negyedéves előadó ülést tartott április 3-án, amelyen kiemelt figyelmet szenteltek a kommunális szennyvizeken keresztül kibocsátott mikroműanyagok legújabb kutatási eredményeinek.

Ennek keretében mutatták be a RISK-MP projektkonzorcium – az Eurofins Analytical Services Hungary Kft., a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem, az Akvakultúra és Környezetbiztonsági Intézet és a Pannon Egyetem – munkatársai első eredményeiket, amelyeket több hazai szennyvíztisztító telep felmérése során gyűjtöttek össze.

A bemutatott eredmények alapján megállapítható, hogy a szennyvíztisztító telepek annak ellenére távolítják el igen nagy hatékonysággal a mikroműanyagokat, hogy rendeltetésszerűen nem tervezték azokat ilyen problémák megoldására. A szennyvíztisztítás során zajló folyamatok eredményeként a tisztított vízzel a beérkező mikroműanyagoknak mindössze 0,1-3 százaléka kerül a befogadó felszíni vizekbe – írták.

A vizsgálatok alapján a szennyvíziszapban közel 80 részecske volt kimérhető egy gramm szárazanyagban.

-- Számításba véve a Magyarországon évente keletkező közel 170 000 tonna szennyvíziszapot, ez mintegy 13 000 milliárd részecskét jelent, ami tömegre vetítve 1320 tonna mikroműanyag. A leggyakrabban kimutatott mikroműanyag-típusok a szennyvíziszapban a poliészter például PET, polietilén és polipropilén voltak – részletezték a közleményben.

Felhívták a figyelmet rá, hogy a tisztított szennyvízzel és a szennyvíziszappal a környezetbe kerülő mikroműanyag mennyiségét elsődlegesen a szennyvíz keletkezési helyén lehet csökkenteni.
https://greenfo.hu/hir/brutalisan-sok-mikromuanyag-van-szennyvizeinkben/
__

Már a Dunából is kimutathatóak az örökéletű méreg PFA-vegyületek
2024. március 26. # atlatszo.hu

Aki használ sütőpapírt, szokott mikrós popcorn-t enni, impregnálja a sportcuccait vagy kontaktlencsét hord, az már egész biztosan érintkezett az ún. örök vegyületekkel. A PFA (perfluor- és polifluor-alkil) gyűjtőnéven ismert vegyi anyagokat azért nevezik öröknek, mert rendkívül nehezen és sokára bomlanak le. Így felhalmozódnak a szervezetben és a környezetben. Egy tavalyi tudományos kutatás kimutatta, hogy ezek az anyagok a Dunában és mellékfolyóiban is jelen vannak.

A PFA-k eltávolítása a szennyvízből rendkívül nehéz és drága. Jelenleg nem léteznek olyan követelmények a szennyvíztisztító telepek számára, amelyek előírnák az „örök vegyszerek” eltávolítását a vízből. Ennek eredményeképpen a szennyvíztisztító telepekről származó szennyvíz még a tisztítási folyamat után is tartalmaz PFA-vegyületeket, amelyek aztán tovább mosódnak a folyókba.

Jelenleg nem kötelező a termékek címkéjén feltüntetni a PFA-anyagokat. A ToxFox vagy a Codecheck nevű alkalmazások segítségével azonban megnézhetjük, milyen összetevőket tartalmaz egy adott termék. Ha az összetevő neve tartalmazza a »polifluoro« szót, akkor valószínűleg a PFA-családba tartozik. Egyes gyártók (pl. esőkabátok esetében) már feltüntetik a termékeiken, ha azok PFA- vagy PFC-mentesek.

Hofmann szerint azonban mindez kevéssé hasznos: „Fogyasztóként egyszerűen nem tudjuk elkerülni a PFA-anyagokat”. A környezetkutató ezért meg van győződve arról, hogy „nem lehet ezt a felelősséget a fogyasztókra hárítani, szabályozásra van szükség. Ezek az anyagok nem kerülhetnek a környezetbe”.

Marquez-Camacho úgy véli, hogy a biztonságos értékek meghatározásának kevés értelme van: „A PFA-anyagok esetében nincs »biztonságos« érték. Még ha egyes PFA-vegyületek esetleg kevéssé veszélyesek is, a folyamatos felhalmozódás miatt akkor is kockázatot jelentenek”. Thilo Hofmann, a Bécsi Egyetem környezettudományi munkatársa hasonlóan vélekedik: „Ha az európai tengerparti országokban naponta egy-két liter talajvizet iszunk, az esővíz PFA-koncentrációja a jövőben akár magasabb értékeket is elérhet, mint az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által maximálisan engedélyezett heti négy nanogramm/testsúlykilogramm”.

Hofmann úgy véli: „jelen tudásunk szerint a PFA-vegyületek valószínűleg az emberiség legmérgezőbb anyagai”.
https://greenfo.hu/hir/mar-a-dunabol-is-kimutathatoak-az-orokeletu-mereg-pfa-vegyuletek/

Válasz

A WWF Magyarország csapata idén hetedik alkalommal gyűjtötte a Tiszán a műanyag palackokat és egyéb szemetet. Főleg az ártéri erdők aljáról, ahol csalános-pókos, dzsungelszerű növényzettel és rengeteg rovarral kell megküzdeni a "zsákmányért".

Blogunkban annak járunk utána, hogy milyen állapotban van ez a "dzsungel", és tehetünk-e még érte valamit.
https://wwf.hu/cirill-betus-palackok-a-dzsungelben/

Válasz

Mikrobuborékokkal a mikroműanyagok ellen – újfajta technológiával tisztítanák meg a bolygó vizeit

A világnak van egy kis problémája: a vizekben mindenhol apró műanyagrészecskék lebegnek. Ezek a természetre és az emberre egyaránt károsak. Nemrég azonban találtak egy megoldást. Apró buborékok a felszínre kényszeríthetik a mikroműanyagokat, ahol könnyebben összegyűjthetők. A Deutsche Welle riportja.
https://24.hu/tudomany/2023/08/20/mikrobuborekokkal-mikromuanyag-kornyezetszennyezes-deutsche-welle/

Válasz

Jordán Adélt betemeti a műanyag a Greenpeace kicsomagolós kisfilmjében

Jordán Adél is elképedt annak a hatalmas szemétkupacnak a láttán, mely a Greenpeace által szervezett bevásárlás után borította be az asztalt. „Több a szemét, mint maga az étel”, tör ki a színésznőből a videóban, amit a zöld szervezettel együtt készített,
https://youtu.be/yD1pPxQdfP0
ráirányítva a figyelmet arra, hogy az élelmiszerüzletek döbbenetes mennyiségű műanyaghulladékot kényszerítenek a vásárlókra. A Greenpeace azt szeretné elérni, hogy a hazai élelmiszer-üzletláncok 2027-ig csökkentsék felére az egyszer használatos műanyag csomagolóanyagokat és jelentősen bővítsék az újratölthető italcsomagolások arányát.
https://www.greenpeace.org/hungary/sajtokozlemeny/10500/jordan-adelt-betemeti-a-muanyag-a-greenpeace-kicsomagolos-kisfilmjeben/

Válasz

Június 5 a környezetvédelem világnapja

Ebből az alkalomból a Beat Plastic Pollution kampány a műanyagszennyezés elleni globális megoldások megvalósítására szólít fel, ehhez csatlakozik a Tudatos Vásárlók Egyesülete is. Megvannak a kutatások, megvannak a megoldások: itt az ideje a cselekvésnek!

A műanyagszennyezés 80 százaléka csökkenthető 2040-ig

Az idei környezetvédelmi világnap felhívja a figyelmünket arra, hogy az emberek fellépése a műanyagszennyezéssel szemben igenis számít, és ehhez segítséget nyújt az a sok kutatás és megvalósítható megoldás, ami a műanyagáradat megállítását szolgálja! A Global Action Plan International (GAPI) arra szólítja fel világszerte az országokat és a vállalatokat, hogy a meglévő technológiákat felhasználva mélyreható politikai és piaci változtatásokat hajtsanak végre.

-- Az UNEP új jelentése szerint ez 2040-re 80 százalékkal csökkentheti a globális műanyagszennyezést, és az eldobható gazdaságot felváltja a körforgásos gazdaság. Ez a változás nemcsak az ökoszisztémák, az összes élőlény és az éghajlat egészsége szempontjából elengedhetetlen, hanem a rendszerszintű változás évente mintegy 48 milliárd USD-t takaríthat meg világszerte.

Az egyéni fogyasztókon is nagy a felelősség, hiszen a műanyagok egész sora okozhat egészségi károsodásokat, figyelmeztet a Tudatos Vásárlók Egyesülete. Így nemcsak a környezetszennyezés okán, de egészségi megfontolásokból is jobb, ha kerüljük az eldobható műanyag termékeket, vagy teljesen le is cseréljük műanyag dolgainkat, például vizes kulacsainkat vagy a kerti mulatsághoz használt evőeszközeinket. Ehhez ma már széles választékban állnak rendelkezésre megoldások, csak körül kell nézni a boltok polcain.
https://greenfo.hu/hir/junius-5-a-kornyezetvedelem-vilagnapja/

Válasz

Gryllus Dorkát a Húzós Podcast című műsor kétharmadánál arról kérdezték, hogy miben más Németországban színészkedni, mint Magyarországon. Tételezzük fel, hogy a kérdés mögött nem az a remény húzódott meg, hogy ismét elmondhatja valaki, mennyivel jobb minden nyugaton, mint idehaza, mégis végső soron ezt történt, csak épp az ATV futott jégre, amikor Gryllus Dorka kedvesen, elegánsan, őszintén elmondta (38:35-nél):

-- A németeknél elképzelhetetlen, hogy PET palackban adjanak vizet egy stúdióban.
https://www.youtube.com/watch?v=2PNg-T61pFI

S azzal a lendülettel fel is kapta az asztalról a PET palackot, s a továbbiakban a palackot „lóbálva” mesélt abbéli dilemmáiról, hogy amikor meglátta a beszélgetés előtt a PET palackot, mi minden futott át rajta:

-- „Most bejöttem, és megakadt a szemem ezen a PET palackon, hogy ezt itt most ki fogjuk rakni magunk elé az asztalra? Átgondoltam, hogy kérjek egy poharat, hogy csak a pohárban legyen a víz? Aztán rájöttem, hogy nem, ez tök ellenszenves, hogy itt előállok a stúdióban magyarázni, hogy inkább egy pohár legyen az asztalon.”
https://centauriweb.hu/gryllus-dorka-jol-megmondta/

Válasz

Magyar kutatók kiderítették, mit művelnek a nagy vízibolhával a Balatonban lévő mikroműanyagok

A a polisztirénnel kezelt állatok testmérete és peteszáma szignifikánsan lecsökkent az 5. megfigyelési naptól kezdődően, azaz legyengültek, és kevesebb utódot hoztak létre, mondta a kutató. Hozzátette, hogy ez valószínűleg azért is lehet, mert a 3 mikrométeres polisztirolszemcsékből sokkal többet ki tudtak szűrni, ami egyfajta ballasztanyagként megtelítette a tápcsatornájukat, jóllakottságérzetet keltett bennük, és így kevesebb táplálékhoz jutottak hozzá, hiszen a mikroműanyagokat nem tudják elbontani.

A táplálékláncra gyakorolt hatást kell megértenünk

A szakember szerint nem is az a lényeg, hogy magával a vízibolhával mi történik, ha belekerül a mikroműanyag a szervezetébe; a folyamat teljes táplálékláncra gyakorolt hatását kell megértenünk, hiszen a vízibolhákat megeszik a halak, a halakat pedig mi fogyasztjuk el. Arra a kérdésre, hogy ezen a ponton milyen hatást gyakorolnak az emberi szervezetre a mikroműanyagok, a kutatás nem ad választ. De a mikroműanyagok jelenlétének igazolása és a vízibolhára gyakorolt hatásuk kimutatása szerinte elegendő ahhoz, hogy világos legyen: hosszú távon kell foglalkozni ezzel a problémával, és meg kell előzni, hogy egyre több mikroműanyag jusson az élővizekbe. Korábbi tanulmányok alapján az is ismert, hogy a szemcsék milyen változásokat indukálnak más élőlényeknél: képesek megzavarni az algák fotoszintézisét és a halak szaporodását, a kagylók esetében pedig rövidebb lesz az úgynevezett bisszuszfonal, amivel az aljzathoz rögzítik magukat.

A kutatók a jövőben elsősorban ezekkel a mikroműanyagokkal szeretnének kísérleteket folytatni olyan modellállatokon, mint a vízibolha vagy a nagy mocsári csiga, hogy megállapítsák, milyen hatásai lehetnek hosszabb távon a szervezetben már cirkulálni képes, 3-4 mikrométeres, azaz vörösvértest méretű mikroműanyagoknak. Emellett arra is kíváncsiak, hogy milyen szerepe lehet a nádasoknak a mikroműanyagok kiszűrésében, és azt is tervezik vizsgálni, hogy milyen következményei lehetnek a napvédő készítményekben található, fizikai szűrést végző nanoszemcsék, például a cink-oxid vagy a titán-dioxid megjelenésének a vizekben.
https://qubit.hu/2023/05/17/magyar-kutatok-kideritettek-mit-muvelnek-a-nagy-vizibolhaval-a-balatonban-levo-mikromuanyagok

Előzmény

Válasz

Kevés olyan élelmiszer van ma Magyarországon, amelynek az egy főre eső fogyasztása évről évre olyan nagymértékben növekszik, mint a palackozott természetes ásványvízé – állapítja meg honlapján a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség. A magyarok lassan kezdtek el rászokni a palackozott víz fogyasztására, a kilencvenes évek elején az egy főre eső évi fogyasztás 3 liter/fő körül mozgott. A fogyasztás 1993-ban kezdett el lendületesen felfelé ívelni, innentől kezdve évente 20-30%-kal nőtt, és 2017-ben elérte az évi, fejenkénti 125 litert. Ezzel az eredménnyel az Európai Unió első négy országa között vagyunk – a szóda hazája igazi ásványvízfogyasztó nemzetté nőtte ki magát. Az eladás napjainkban is dinamikusan nő: a Nielsen felmérése szerint 2018 április végéig Magyarországon 332 millió liter ásványvizet, azaz 222 millió palackot adtak el 208,5 milliárd forint értékben. Az üzletág nemzetközi szinten is virágzik: a kétezres évek elején még mindössze 20-30 milliárd dollár volt a vízpalackozásban, egy előrejelzés szerint ez 2020-ra körülbelül 280 milliárdra fog ugrani.

Sok pénzt költünk tehát vízre, hiszen a palackozott ásványvíz ára 50 forintnál kezdődik, és ebből általában nem csak egyet veszünk. Igazán nem tűnik ez sok pénznek, de érdemes perspektívába helyezni a kérdést: a számot az ivóvíz árával összehasonlítva, akár könnyen félre is nyelhetünk. A csapvíz literjének ára ugyanis Budapesten körülbelül 0,22 forint körül alakul, de még a csatornadíjjal kiegészülve is legrosszabb esetben 0,5 forintról van szó.

De mi van a palackban?

Azt gondoljuk, hogy a palackban mégiscsak valami több lehet, mint ami a csapból folyik. Mi tehát az ásványvíz? Ásványvíznek nevezhetünk minden olyan terméket, amelynek összetételében az összes oldott ásványianyag-tartalom eléri a legalább 500 mg/l-es értéket. Valójában azonban a meghatározott érték, sőt 50 mg/l ásványi anyag tartalom alatti értéknél is használhatják az elnevezést, ilyenkor annyi a megkötés, hogy a „csekély ásványianyag-tartalmú" és a „nagyon csekély ásványianyag-tartalmú" feliratot kötelező feltüntetni a csomagoláson. Emellett pedig még jelen vannak a palettán azok a termékek is, amelyek valójában a csapvíz palackozott verziói.

Ami pedig általában a magyarországi csapokból folyik, abban körülbelül 300-500 mg/l között találhatók meg az emberi szervezet számára fontos anyagok, a kálciumtól a magnéziumig. Az az érdekes helyzet áll tehát elő, hogy sokszor az ugyanolyan ásványianyag-tartalommal bíró vizekkel kapcsolatban két, homlokegyenest eltérő módon viselkedünk: az egyikért pénzt adunk a boltban, a másikat pedig fogyasztás helyett gyakran a lefolyóba engedjük. Pedig az adatok szerint hazánkban a legtöbb helyen az ivóvízminőség megfelelősége 95 százalék feletti.

Apró szépséghiba és a jövő

Nem szabad elfelejtünk, hogy miközben az ásványvizek marketingkampányai hosszantartó egészséget kínálnak, a palackozottvíz-ipar évente körülbelül 50 millió hordó olajat használ fel, a végtermékek által tartalmazott vízmennyiségnél több vízre van szüksége az előállítás során, illetve a PET-palackok gyártása révén több tízmillió tonna széndioxid-kibocsátásáért felelős – nem is beszélve a műanyaghulladékok problémájáról. Persze az ásványvíz ipar élenjáró szereplői is egyre inkább integrálják stratégiájukba a fenntarthatósági szempontokat, jelentős a fejlődés ezen a téren. Eközben a döntéshozók már dolgoznak rajta, hogy a közművek, így a csapvíz iránt is növekedjen a fogyasztói bizalom: október 23-án az Európai Parlament elfogadta az ivóvíz minőségének és hozzáférhetőségének javítását célzó szabályokat. A tervek célja, hogy erősítsék a fogyasztói bizalmat a vízszolgáltatási hálózatban, terjesszék a csapvíz fogyasztását és csökkentsék a műanyagszemetet – a 2018-ban elfogadott műanyag-stratégia fontos eleme ugyanis, hogy 17%-kal csökkenjen a palackozott vizek fogyasztása. Igyunk erre – egy pohár csapvizet!
https://chikansplanet.blog.hu/2018/11/09/palackozott_viz_hamis_abrandok_es_a_nagy_marketing_trukk

Válasz

A Greenpeace Magyarország a Humusz Szövetséggel közösen az ALDI, az Auchan, a SPAR és a Tesco élelmiszer-üzletláncokból beszerzett, lebomlóként kínált műanyag zacskókat ásott el komposztálóban. Arra kíváncsiak, hogy a zacskók lebomlanak-e, és ha igen, akkor mennyi idő alatt. A komposztba négy élelmiszerlánc komposztálható jelöléssel ellátott zacskói kerültek. A felmérés 12 hónapon át tart, ám a kísérlet során a két szervezet időről időre kommunikálni fogja az eredményeket. A felkeresett CBA, COOP, Lidl, PENNY és Reál üzletekben nem találtak lebomló zacskókat.
https://tudatosvasarlo.hu/az-aldi-tesco-es-masok-lebomlo-zacskoit-komposztaljak-hogy-kideruljon-az-igazsag/

Válasz

„Bence még önfeledtebben sétál mellette, irdatlanul büszke magára, amiért megmentette a bolygót, az emberiséget a kihalástól. Csak azt nem tudja, hogy a színes kukák a „Föld napja” programhét keretében kerültek kihelyezésre – amelyre temérdek vásárló eljött –, ám a pláza alagsorában egyetlen szeméttároló konténer található, így nap végén a szelektív hulladékot összeöntik. Pár éve van hátra a derűs tudatlanságból, mielőtt rádöbben a kegyetlen igazságra a felnőttek természetéről.”
https://tudaton.hu/szelektiv/

Válasz