M Imre üzente 1 hónapja

Bardóczi Sándor: Tapolcán ezévben is megszervezték a zöldfelületi tervezésben, zöldtömeg előállításban, zöldfelületi kivitelezésben és fenntartásban, illetve a települési zöldinfrastruktúra kezelésében, szabályozásában és irányításában tevékenykedők konferenciáját. A téma idén a talaj volt. Amivel óriási problémák vannak. Rohamosan veszíti a termőképességét, víztartalmát, mikrobiom készletét, széntartalmát és szennyeződik el. Mindezt mi emberek és technológiáink tesszük vele, pedig az egyik legjobb szövetségesünk lenne a klímaváltozás tompításában. A kiskanálnyi egészséges talajban több élőlény él, mint ember a Földön. Ezeknek a funkcióit, szimbiózisát ugyan kezdjük felismerni, de 98%-ban még terra incognita. A talaj fizikai jellemzőit a középkor, a kémiait a felvilágosodás kora tárta fel. S most elérkezett a talaj biológiai jellemzőinek feltárása és hasznosítása.

Mélyművelés helyett talajtakaró növények, kémiai vegyszeres megoldások helyett biológiai megoldások, monokultúrák helyett biológiai sokféleség, műtrágyák helyett komposztkészítmények, vegyi bombázás helyett biológiai egyensúly, rombolás helyett gyógyítás, a természet ellenében küzdés helyett ingyenes ökológiai szolgáltatások, vízelvezetés helyett vízmegtartás, csatornázás helyett szivacsváros, tömörítés helyett talajlevegő és kapillárisok, állandó gépi bolygatás helyett szénelnyelés, mesterséges tápoldatozás helyett gyökerekkel átszőtt talaj, ami karmestere a talajéletnek.

Ezekről, ezek szabályozási alapjairól, jó gyakorlatairól, úttörő kísérleteiről, szemléletváltásról bőven esett szó. S mindezek felett ott lebegett a klímaváltozás kényszere és az állandó gyomorgörcs, hogy nem vagyunk és leszünk elég gyorsak.

A jeges rémület a hallgatóság arcán, amikor az erdészeti kutató a műholdas elemzések konklúziójaként elmondja, hogy jelenleg 5 km/év sebességgel érkezik a mediterrán és a félsivatagi zonalitás délről és ehhez a sebességhez nem tudnak az erdeink alkalmazkodni. Valójában nincs olyan növényzet, ami ekkora sebességhez tudna.

A jeges rémület a hallgatóság arcán, amikor a fenntartással foglalkozó előadó elmondja, hogy az önkormányzati zöldfelület-gazdálkodásban annak a forrásnak a negyede van benne, amivel az azonnali (évtizedek óta elmaradt) faápoláshoz és az összeomló fasoraink cseréjéhez szükség lenne.

A jeges rémület a hallgatóság arcán, amikor kiderül: mindössze 3 év alatt a nyári aszályok miatt hogyan csökkent 30%-al a fák asszimiláló lombtömege.

A jeges rémület a hallgatóság arcán, amikor a mezőgazdasági minisztérium képviselője arról beszél, hogy ha egyáltalán van is klímaváltozás, akkor sem kell megijedni, mert ez egy ilyen periódus, de majd biztosan lesz jobb is a helyzet, az időjárás majd egyszer megjavul. Viszont ki kéne cserélni a hotel előtt kiszáradt kúszófenyőt, mert rossz fényt vet a dísznövény szakmára, ha a reprezentív bejárat nem tökéletesen szép.

A jeges rémület a vidéki diaszpórákban dolgozó szakmabeliek arcán, hogy rendben van, hogy a nagyvárosokban már elindult valami szemléletváltozás, de mindez mikor érhet el hozzájuk, és mikor kaphatnak segítséget ők is a saját politikai és gazdasági irányításuktól ahhoz, hogy gyökeresen megreformálják a fenntarthatatlant?

A jeges rémület a hallgatóság arcán, amikor kimondatik, hogy sokkal fontosabb annak a zöld vagyonnak a megtartása, ami már van, mint a területi expanzió. Sokkal fontosabb megpróbálni életben tartani a pótlást, mint új fát ültetni. Sokkal fontosabb a fenntartás, mint a fejlesztés. Sokkal fontosabb megtalálni a természetalapú megoldást, becsatornázni az öntözésbe, fenntartásba a civil és vállalati segítséget, mint a high tech lélegeztetőgép feltalálása vagy az “ültessünk egy fát a lelkiismeretünk megnyugtatására” akciók.

És mindezen bénító jeges rémületek pillanatai között ott van a tenni akarás, az élénk eszmecsere, az élni akarás, a kemény viták és közös megoldáskeresés igénye is. Egy közeg, ami tenni szeretne és kezdi érteni, kezdi alkalmazni, kezdi kommunikálni, kezdi kitermelni. Akkor is, ha mindez lehetetlen küldetés. Akkor is, ha a lekvárban evezünk. Akkor is, ha 10 pofonra jut egy buksisimi. Akkor is, ha nincs előre megírt recept.

Ez az idei szakmai napok szubjektív értékelése az én szemszögemből.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=9545387478838391

... a szakmai napokról röviden:

https://faapolok.hu/szakmai-napok-2025/

M Imre üzente 2 hónapja

Az aarhusi egyezmény egy 1998 júniusában a dániai Aarhusban elfogadott, környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló megállapodás. A nemzetközi környezetvédelmi konferenciák sorozata után elfogadott egyezmény újszerűnek számít az eddigi környezetvédelmi szerződésekhez képest, hiszen pillérei és a gondolatai már korábban elfogadott nemzetközi egyezmények egyes elemeit foglalja egy egységes keretbe. Az aarhusi egyezmény eszméje egy minőségi előrelépést jelenthet a környezetvédelem és akár az energetika területén is.

Létrejöttének története

Az aarhusi egyezmény közvetett előzményeként az 1992-ben megrendezett riói konferencia tekinthető, hiszen ennek keretében elfogadott riói egyezmény 10. elvén alapul az aarhusi egyezmény fő eszmeisége. A dániai városban aláírt egyezmény közvetlen előzményének egyrészt az 1990-ben Bergenben, „Cselekvés a közös jövőért elnevezésű”, az EGB és a norvég kormány által közösen szervezett konferencia keretében elindított folyamat, másrészt ennek a folytatásaként 1991-ben elindított „Európa Környezetéért” elnevezésű konferenciasorozatok tekinthetőek. A dániai konferenciát , amely keretében aláírásra került az egyezmény, a luzerni és a szófiai miniszteri találkozó előzte meg. Az Egyezmény kidolgozásában egyedülálló módon NGO-k is részt vettek. Jelenleg az egyezménynek 46 részes fele van, köztük van Magyarország is, amely 1998-ban aláírta majd 2001-ben ratifikálta azt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aarhusi_egyezm%C3%A9ny
___

Akkumulátorgyárak árnyékában

Magyarország erőteljes kormányzati támogatással épp akkumulátor-nagyhatalommá válik. A hivatalos kommunikáció elhallgatja, hogy a gyakorlatban ennek a folyamatnak súlyos ára van, amit a magyar lakosság fizet meg. Jelenleg Gödöt, Komáromot, Iváncsát, Tárnokot és Sóskutat érintik a beruházások. Néhány érintettel beszélgettünk, milyen a gyárak közelében élni.
http://netpolgar.network.hu/video/forum_vitaindito_videok__ird_a_video_ala_a_velemenyed/akkumulatorgyarak_arnyekaban