Jobb mezítláb edzeni, mint cipőben?

Az alapvető megfontolás ebben a kérdésben a mindenek alapja- a láb, annak kapacitása és képessége, hogy a tőle elvárt követelményekkel szemben működőképes legyen.

A lábfej egy összetett szerkezet, amely 26 csontból (14 a lábujjakban), körülbelül 20 lábfejben lévő izomból, 7 a lábfejen kívülről eredő izomból és rengeteg összetett szalagból áll. Ennek az összetett kölcsönhatásnak kollektív egységként kell működnie, hogy alkalmazkodni tudjon a különböző mozgásokhoz, felületekhez, ütéscsillapításhoz és erőkifejtéshez. Ugyanakkor az érzékelőidegek bonyolult hálózatának folyamatos visszajelzést kell biztosítania a test számára, hogy érzékelje a helyzetét a felülethez és a környezethez képest, amelyben a test mozog.

Ahhoz, hogy a lábfej alkalmazkodni és tompítani tudja az ütéseket, három fő boltozattal rendelkezik:

* a lábfej belső hosszában (a nagylábujj tövétől a sarokig; mediális hosszanti boltozat),

* a lábfej külső hosszában (az ötödik lábujj tövétől a sarokig; oldalsó hosszanti boltozat) és

* a lábfej közepén oldalra haladva (keresztirányú boltozat).

A lábfej egyik figyelemre méltó jellemzője nyilvánvaló, ha a lábfej csontjait nézzük - a nagylábujj és az első lábközépcsont - ezt általában "első sugárnak" nevezik. Ez alkotja a lábfej legbelső részét, és a tevékenységek során ezen a szerkezeten keresztül jelentős mennyiségű erő és súly jut át - különböző tényezőktől függően időnként a testsúly akár 70%-a is.

A második legfontosabb jellemző a lábközép csontjait összekötő szalagok, különösen a rugószalag, amely a gumócsont fejét támasztja alá (a neve szerint rugóként működik), és a talpi szalag. A talpi fascia egy rendkívül vastag kötőszöveti sáv a talpon, amely mindhárom boltozatot megtámasztja, mint egy erős, vastag gumiszalag, amely rugalmas energiát tárol és ad le. Egy jó hasonlat az íj és a nyílvessző. Ha az íjra gondolunk, a talpi fascia olyan, mint az íj húrja.

Az olyan mozgások során, mint a járás, amikor a lábfej először kerül a talajra, mindhárom boltozaton keresztül kell mozognia, irányítania és elnyelnie az erőt (energiát tárolva, mint egy rugó). Ahogy a test a lábfej fölött mozog, az erőt "meg kell tartani" és el kell osztani a lábfejben, miközben fenntartja az egyensúlyt, szükség szerint kis korrekciókat végezve. Ahogy a test előre mozog a lábfej elülső részén, a lábfej izmainak, szöveteinek és boltozatainak össze kell húzódniuk, hogy egy "merev" kart hozzanak létre, különösen az első sugárnál, hogy a test egy robusztus szerkezetet tudjon ellökni, amikor a tárolt rugalmas energia felszabadul - azaz a nyílvesszőt kioldják az íjból.

Hogyan kapcsolódik mindez a lábbelikhez?

A lábbelikkel kapcsolatban van néhány kulcsfontosságú szempont:

Valami, például egy pronált lábforma (laposabb lábfej) megléte nem azonnali jele annak, hogy jobban támogató lábbeli vagy cipőbetét (ortézis) szükséges. Ami ennél is fontosabb, az arról szól, hogy a láb hogyan működik a rá nehezedő igénybevételek során - a dinamikus képessége, nem pedig a statikus (álló) benyomás. Rengeteg okos marketingeszköz van a hátsó és középső lábfej körüli nagyobb kontrollt, stabilitást stb. kínáló cipők körül. Fontos megjegyezni, hogy ezek külső passzív eszközök, és ha a helyükön vannak, szükség esetén további támogatást nyújthatnak (pl. futócipő, amikor a láb nagyobb ütőerőnek van kitéve - a lábfej teherbírását meghaladóan). Ha a lábfej mindig is laposabb volt, akkor a test megtanult alkalmazkodni és működni vele. Ez azonban nem rossz dolog, bár a tisztán biomechanikai szemléletűek szuboptimálisnak tarthatják. Az emberek nem biomechanikai gépek, és hatalmas variációs képességgel rendelkezünk. De ha egy laposabb lábformát sérülés vagy egyéb problémák miatt szereztünk, akkor érdemes ezt figyelembe venni - kezelni és támogatni - lábbelivel és gyakorlatokkal.

Hirtelen változás a tevékenységben vagy az alátámasztásban: gyakran tapasztaljuk ezt azoknál az embereknél, akik futni vagy nagyobb terhelésű tevékenységet kezdenek (ahhoz képest, amit korábban végeztek). Hirtelen a lábfej izmai és szövetei a korábbinál nagyobb erőknek vannak kitéve, és ebben a nagyobb igénybevételnek kitett környezetben nem képesek ellátni a szerepüket. Ilyenkor egy jobban alátámasztó lábbeli segíthet. Hasonlóképpen, azok az emberek, akik hagyományosan támogató cipőt viseltek, most hirtelen minimalista vagy mezítlábas edzésre váltanak, és már nincs meg a támogatás.

Az életkor: ezt senki sem kerülheti el. Ahogy öregszünk, a szöveteink minősége és képessége megváltozik. Hogy két területet kiemeljünk - az öregedéssel természetes módon veszítünk az izmok és a kötőszövetek minőségéből. A 30-as éveinktől kezdve elkezdünk izomtömeget veszíteni, egyesek szerint évente körülbelül 1%-ot, különösen az alsó végtagjainkban a 30-as éveink közepétől a vádli környékén. Másodszor, az olyan kötőszövetek, mint a talpi fascia és az olyan inak, mint az Achilles-ín kezdik elveszíteni a húzófeszültséggel szembeni ellenálló képességüket. Ahogy az emberek visszatérnek a sportoláshoz vagy új tevékenységeket kezdenek az egészségük javítása érdekében - a testnek időre van szüksége, hogy alkalmazkodni tudjon -, ha túl sokat teszünk túl hamar, az talpi fascia- és ínproblémákhoz vezethet.

Szóval, mezítláb vagy cipőben eddzünk?

Ez a személyes preferenciáktól és a kényelemtől függ. Az egyetlen megfontolás a cipőről a mezítlábas/minimalista lábbelire való áttérés lehet. Ha mégis többet szeretnél mezítláb vagy minimalista cipőben edzeni, a trükk az, hogy ezt fokozatosan, a saját tempódban tedd, kis időszakokat mezítláb, majd idővel fokozatosan egyre többet - lassan, fokozatosan és hónapokon keresztül kell haladni, hogy a lábfej alkalmazkodni tudjon. Hallgass a lábadra, és ami a legfontosabb, nem egyetlen cipő illik mindenkire, ezért azt tedd, amit jónak érzel.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=726821739646739&set=a.480128507649398

Válasz